Esztergom és Vidéke, 1993

1993-02-04 / 5. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE festményeket. Voltunk a nemzetközi bíróság épületében. Felfigyeltem a koronás címerünkkel jelzett helyre: Magyarország képviselője ül ott. De nemcsak kaptunk, hanem én is adtam: információkat. Városunkról videokazettát és a Gran Tours utazási iroda által küldött idegenforgalmi kiadványokat adtam át. Vendéglátóink ismert anyagi nehézségeink ellenére is óhajtják a kapcsolatfelvételt Tilburg és Esztergom cserkészei között. A közeljövőben két nagy eseményük lesz: az 1993-as európai cserkész jambori, és az 1994-es cserkészvilág jambori, előreláthatólag 500 Gulden (25.000 forint) részvételi díjjal. Ezt 10-10 cserkészünk részére ők biztosítják. Az utazási költség előteremtése így is nagy gondot jelent számunkra. Vendéglátóimtól reményekkel teli érzésekkel búcsúztam. (Pálos) Az esztergomi mélyutak 14-es Holló cserkészcsapat? ; A HOLLAND KAPCSOLAT Két éve, hogy a hollandiai Tilburg város katolikus plébániája és az esztergomi belvárosi plébánia egyházközössége kapcsolatot teremtett. A közelmúltban dr. Nagy László plébánost azért keresték meg Hollandiából, hogy a fiatalság, a cserkészek kapcsolatfelvételére is sor kerüljön. Az ottani plébánia és a Magyar Kontakt csoport ez év január első felében vendégül látta Roítár József cserkész csapatvezetőt. Az utazás költségeit is ők fedezték: - Vendéglátóim kilenc napos otttartózkodásom során mindig nagyon szívélyesek voltak. Aplébánia munkájával, az egyházközösségi tagokkal egy összejövetelükön ismerkedtem ineg. A cserkészekkel minden nap találkozhattam. Elsőként a Keresztelő Szent János cserkészcsapat otthonát látogattam meg. Összeismerkedtem a vezetőkkel, a különböző korosztályú lányokkal és fiúkkal. Az őrsöknek külön helyiségeik vannak. Az öregcserkészekkel is több órát töltöttem. Ahhoz, hogy a cserkészet vonzó legyen és elérje nevelési céljait, bizony komoly anyagi forrásokra van szükség. Bevételeik az önkormányzattól, az adóalapból leírható közadományokból, a cserkészközponttól és a tagdíjakból származnak. Jól megtervezett táborhelyeiken más-más időtöltési lehetőséggel élhetnek. Találkoztam még a Szent György és a Charles de Foucauld Scouting csapatok tagjaival is. Ok elvittek a cserkészfelszerelések boltjába. Csodálatos választékot láttam. Kirándultunk Hágába. Jártunk a városházán. Láttam a leghíresebb németalföldi A város fölött emelkedik a Vaskapu hegy, oldalában furcsa, rejtett utak húzódnak meg: a mélyutak különös világa. Az idegen könnyen eltéved bennük, bár van logikájuk, össze is vannak kötve, de ismerni kell őket, sőt kiismerni, csak úgy tárulkoznak fel, hagyják magukat megfejteni. Borospincéket rejtegetnek szemérmesen, többszáz éveseket is, ahol más a bor íze, mint a kocsmában, mert más a hangulat is. Itt az idő is más, valahol megállt. Itt el tudjuk képzelni, hogy még Ferenc József Őfelsége uralkodik, valószínűleg egy Etter a polgármester és Simor János az eminenciás úr. Mintha egy kicsit nem is Esztergomban lennénk, ami igaz is, hiszen mi most a mélyutak világában vagyunk, öntörvényű világban, ahol legendák születnek; Adamcsa Pista bora, Marosi Miki pálinkája fogalom, mindenki hallott róla, aki ismerős erre. Aki benéz egy pince tulajdonosához, fél liter bor mellett elbeszélget az idei termésről, időjárásról. A politika nem tanyázik itt igazán, jobban szeret a városban lenni - itt nem tűnik olyan fontosnak, mint a felkészülés a szüretre, a hordók kimosása, valamint más műveletek elvégzése. Azért jó itt bolyongani, mert a városban hagyjuk gondjainkat, bajainkat, a mélyútban átengedjük magunkat annak a különös, kellemes érzésnek, amit csak itt kaphatunk. Nem csak az idő, a tér is játszik velünk. Az Orbán-kápolna előtt azt képzeljük, valahol Isztriában vagy Toscanában vagyunk, és olyan jó így becsapni magunkat. Hasonló ez a művészet nagy illúziójához, ahová ugyancsak menekülünk, olyan okból, mint ide. Sajnos itt már olyan házakat is építettek, amelyek nem idevalók, de azért a mélyutak még nincsenek egészen elrontva; és nagyon reméljük, hogy nem is lesznek, mert szükségünk van rájuk, főleg lelkileg, megtalálni azt a hannóniát, amit már majdnem elvesztettünk... Barcsai Tibor Antalics doktor úr a közmeghallgatáson azt állította, hogy a város koszos; én azt mondom, nem annyira, mint tavaly ilyenkor. Most, hogy tartósan megenyhült az idő (január 20-a környékén), végre végigsöpörték a Kis-Duna partját, sőt még a Liszt Ferenc utcát is. Igen, elmondhatjuk, hogy a város központi helyei aránylag üszták. Nem így a perifériák és főleg nem a parkok. Nem szerencsés, hogy a parkokat nem a Rumpold cég tartja kézben. A parkgondozók így csak akkor dolgoznak, ha növényápolási szezon van. Nem tudom, az Erzsébet-park kihez tartozik, de az ősz végén nem ürítették ki a szemétgyűjtőket, tartalmuk szétszórva hever a füvön, most, a tél közepén is. Máshol főleg a sövények koszosak, amelyekre a szél összehordja a hulladékot. Például a Béke tér sarkán, a Hősök tere körül, a Dobozi úton az öreg papok otthona és az ottani kórházépület előtt (itt még nyáron is!); sőt még a főgyógyszertár közelében is erősen szemetes a növényzet, a vasútállomással szembeni parkról ne is beszéljünk. Vagy hol van az megírva, hogy egy oktatási intézmény környékének, nevezetesen a Balassa iskola napközi otthona környékének koszosságával kell kitűnnie a környező családi házak közül? A lista nem teljes, bárki kiegészítheti. Szóval koszfészkek - vannak. De a legnagyobb, mégpedig a centrumban, a Czuczor Gergely utca. Pedig itt egy egészségügyi objektum is van, ilj. Bense doktor úr orvosi rendelője. Az utcácska strand felőli bejárata hébe-hóba söpörve, de a volt Volán Szállónál, a szemináriumnál koszos, gazos, senki se törődik vele. Ám a legocsmányabb mégis az a De ez is csak ideiglenes megoldás lenne, mert azt a tákolmányt már régen le kellett volna bontani, több tanácsi határozat is van már róla, évüzedekre visszamenőleg. Aztán tele van a város megrongált és csonka szeméttárolókkal. A legviccesebb éppen dr. Prokoppnc Mariann néni háza előtt a Kossuth utca és a Sissay köz sarkán: két elárvult állvány, egymástól 40 cm-re! 1/AC71?!? tnr kis zsákutca, amely az uszoda külső oldalánál a Duna felé nyílik, de a végét elfalazták. Az kész szemétlarakodóhely. Valamikor nem volt itt zsákutca és Kis-Duna-parti torkolatánál folydogált a Mala-forrás vize. Gyennekkoromban még ide jártunk ivóvízért Olvasom a 24 órában, hogy emelkedik a források szintje, tisztítják a föld alatti járatot Nem volna jó a kis közt újra megnyitni, s ha lehetséges, a kutat is helyreállítani? Másik nagy koszfészkünk a Halászcsárda hátsó traktusa: a Városi Könyvtár mellett található. Fáskamarabódé, most a télen ottfelejtett és kiszóródott szemeteszsákokkal. Nincs senki, aki figyelmeztesse a bérlőt? Nem tartozik ez senkihez? Hol van a közterület-felügyelő? A Kőrösy kollégium melletti parkocskában ugyancsak egy elárvult kukatartó, s egy ugyanilyen hever gyökerestől kitépve a Bazilika alatti parkoló rézsűjén - már évek óta. Nem tudom, ha a Rumpold cég felállítja a szelektív szemétgyűjtőket eltűnnek-e ezek a rendkívül esztétikus kis műtárgyak a városból. Szerencséden dolog volt a Kis-Duna betonkorlátjára virágtartókat helyezni, hisz nem ültetnek bele virágot. így rondább, mintha semmi se lenne ott. (Volt virág - két napig. A szerk.) Pedig Esztergom szép város, mondhatni páratlan szépségű város, változatos domborzati viszonyok, változatos építészet jellemzi. Kis területen bámulatos variációgazdagság. Minden sarok egy újabb csodával kecsegtet ha nem botlunk valami szemétpázsitba. Mint a polgármesteri hivatal udvarának, olyan szépnek, gondozottnak kellene lennie - az egész városnak. S van is rá példa, hogy koszos zugok kies szögletekké váltak. Hyen például a Művészek tere a szenttamási feljáró aljában, ilyen Szentgyörgymezőn a Földműves utca végéből nyíló kis tér, ahová kis fagylaltozót építettek, nyírott zöld pázsittal körítve. Ilyen a Piros patika is, oázis a bánomi sivatagban. Az ősszel azt halllottam, hogy a polgármesteri hivatal jelentős pénzeket szán közmunkákra. A közmunkára csak munkanélkülieket lehet alkalmazni. A parkok tisztántartását is így akarták megoldani, de egyetlenegy munkanélküli sem jelenkezett. Úgy látszik, nagyon megalázónak tartják ezt a munkát pedig szép, nagyon szép, örömteli dolog, ha valamit tisztává, kellemessé varázsolhatunk. Akár a közmunka révén, akár állandó jelleggel végzik ezt a munkát pár fős kis csoportnak kellene elvállalni, olyanoknak, akik úgy dolgoznak, hogy szemük átlátja az egész várost mint a jó takarítónő, akinek nem kell minden reggel a szájába rágni, hogy ma melyik sarkot pókhálózza ki. „Gyalogjáró"