Esztergom és Vidéke, 1993

1993-02-04 / 5. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE festményeket. Voltunk a nemzetközi bíróság épületében. Felfigyeltem a ko­ronás címerünkkel jelzett helyre: Ma­gyarország képviselője ül ott. De nemcsak kaptunk, hanem én is adtam: információkat. Városunkról videokazettát és a Gran Tours utazási iroda által küldött idegenforgalmi ki­adványokat adtam át. Vendéglátóink ismert anyagi nehéz­ségeink ellenére is óhajtják a kapcso­latfelvételt Tilburg és Esztergom cser­készei között. A közeljövőben két nagy eseményük lesz: az 1993-as eu­rópai cserkész jambori, és az 1994-es cserkészvilág jambori, előreláthatólag 500 Gulden (25.000 forint) részvételi díjjal. Ezt 10-10 cserkészünk részére ők biztosítják. Az utazási költség elő­teremtése így is nagy gondot jelent számunkra. Vendéglátóimtól reményekkel teli érzésekkel búcsúztam. (Pálos) Az esztergomi mélyutak 14-es Holló cserkészcsapat? ; A HOLLAND KAPCSOLAT Két éve, hogy a hollandiai Tilburg város katolikus plébániája és az eszter­gomi belvárosi plébánia egyházkö­zössége kapcsolatot teremtett. A közelmúltban dr. Nagy László plébánost azért keresték meg Hollan­diából, hogy a fiatalság, a cserkészek kapcsolatfelvételére is sor kerüljön. Az ottani plébánia és a Magyar Kon­takt csoport ez év január első felében vendégül látta Roítár József cserkész csapatvezetőt. Az utazás költségeit is ők fedezték: - Vendéglátóim kilenc napos ott­tartózkodásom során mindig nagyon szívélyesek voltak. Aplébánia munká­jával, az egyházközösségi tagokkal egy összejövetelükön ismerkedtem ineg. A cserkészekkel minden nap ta­lálkozhattam. Elsőként a Keresztelő Szent János cserkészcsapat otthonát látogattam meg. Összeismerkedtem a vezetőkkel, a különböző korosztályú lányokkal és fiúkkal. Az őrsöknek kü­lön helyiségeik vannak. Az öregcser­készekkel is több órát töltöttem. Ah­hoz, hogy a cserkészet vonzó legyen és elérje nevelési céljait, bizony ko­moly anyagi forrásokra van szükség. Bevételeik az önkormányzattól, az adóalapból leírható közadományok­ból, a cserkészközponttól és a tagdí­jakból származnak. Jól megtervezett táborhelyeiken más-más időtöltési le­hetőséggel élhetnek. Találkoztam még a Szent György és a Charles de Foucauld Scouting csapatok tagjaival is. Ok elvittek a cserkészfelszerelések boltjába. Cso­dálatos választékot láttam. Kirándul­tunk Hágába. Jártunk a városházán. Láttam a leghíresebb németalföldi A város fölött emelkedik a Vaskapu hegy, oldalában furcsa, rejtett utak hú­zódnak meg: a mélyutak különös vilá­ga. Az idegen könnyen eltéved ben­nük, bár van logikájuk, össze is van­nak kötve, de ismerni kell őket, sőt kiismerni, csak úgy tárulkoznak fel, hagyják magukat megfejteni. Boros­pincéket rejtegetnek szemérmesen, többszáz éveseket is, ahol más a bor íze, mint a kocsmában, mert más a hangulat is. Itt az idő is más, valahol megállt. Itt el tudjuk képzelni, hogy még Ferenc József Őfelsége uralko­dik, valószínűleg egy Etter a polgár­mester és Simor János az eminenciás úr. Mintha egy kicsit nem is Eszter­gomban lennénk, ami igaz is, hiszen mi most a mélyutak világában va­gyunk, öntörvényű világban, ahol le­gendák születnek; Adamcsa Pista bo­ra, Marosi Miki pálinkája fogalom, mindenki hallott róla, aki ismerős erre. Aki benéz egy pince tulajdonosához, fél liter bor mellett elbeszélget az idei termésről, időjárásról. A politika nem tanyázik itt igazán, jobban szeret a városban lenni - itt nem tűnik olyan fontosnak, mint a felkészülés a szüret­re, a hordók kimosása, valamint más műveletek elvégzése. Azért jó itt bo­lyongani, mert a városban hagyjuk gondjainkat, bajainkat, a mélyútban átengedjük magunkat annak a külö­nös, kellemes érzésnek, amit csak itt kaphatunk. Nem csak az idő, a tér is játszik velünk. Az Orbán-kápolna előtt azt képzeljük, valahol Isztriában vagy Toscanában vagyunk, és olyan jó így becsapni magunkat. Hasonló ez a művészet nagy illúzió­jához, ahová ugyancsak menekülünk, olyan okból, mint ide. Sajnos itt már olyan házakat is épí­tettek, amelyek nem idevalók, de azért a mélyutak még nincsenek egészen elrontva; és nagyon reméljük, hogy nem is lesznek, mert szükségünk van rájuk, főleg lelkileg, megtalálni azt a hannóniát, amit már majdnem elvesz­tettünk... Barcsai Tibor Antalics doktor úr a közmeghallga­táson azt állította, hogy a város koszos; én azt mondom, nem annyira, mint ta­valy ilyenkor. Most, hogy tartósan meg­enyhült az idő (január 20-a környékén), végre végigsöpörték a Kis-Duna partját, sőt még a Liszt Ferenc utcát is. Igen, elmondhatjuk, hogy a város központi helyei aránylag üszták. Nem így a peri­fériák és főleg nem a parkok. Nem szerencsés, hogy a parkokat nem a Rumpold cég tartja kézben. A parkgondozók így csak akkor dolgoz­nak, ha növényápolási szezon van. Nem tudom, az Erzsébet-park kihez tartozik, de az ősz végén nem ürítették ki a szemétgyűjtőket, tartalmuk szét­szórva hever a füvön, most, a tél közepén is. Máshol főleg a sövények koszosak, amelyekre a szél összehordja a hulladé­kot. Például a Béke tér sarkán, a Hősök tere körül, a Dobozi úton az öreg papok otthona és az ottani kórházépület előtt (itt még nyáron is!); sőt még a főgyógy­szertár közelében is erősen szemetes a növényzet, a vasútállomással szembeni parkról ne is beszéljünk. Vagy hol van az megírva, hogy egy oktatási intéz­mény környékének, nevezetesen a Ba­lassa iskola napközi otthona környéké­nek koszosságával kell kitűnnie a kör­nyező családi házak közül? A lista nem teljes, bárki kiegészíthe­ti. Szóval koszfészkek - vannak. De a legnagyobb, mégpedig a centrumban, a Czuczor Gergely utca. Pedig itt egy egészségügyi objektum is van, ilj. Bense doktor úr orvosi rendelője. Az utcácska strand felőli bejárata hébe-hóba söpör­ve, de a volt Volán Szállónál, a szeminá­riumnál koszos, gazos, senki se törődik vele. Ám a legocsmányabb mégis az a De ez is csak ideiglenes megoldás len­ne, mert azt a tákolmányt már régen le kellett volna bontani, több tanácsi határozat is van már róla, évüzedekre visszamenőleg. Aztán tele van a város megrongált és csonka szeméttárolókkal. A legvicce­sebb éppen dr. Prokoppnc Mariann néni háza előtt a Kossuth utca és a Sissay köz sarkán: két elárvult állvány, egymástól 40 cm-re! 1/AC71?!? tnr kis zsákutca, amely az uszoda külső oldalánál a Duna felé nyílik, de a végét elfalazták. Az kész szemétlarakodó­hely. Valamikor nem volt itt zsákutca és Kis-Duna-parti torkolatánál folydo­gált a Mala-forrás vize. Gyennekko­romban még ide jártunk ivóvízért Ol­vasom a 24 órában, hogy emelkedik a források szintje, tisztítják a föld alatti járatot Nem volna jó a kis közt újra megnyitni, s ha lehetséges, a kutat is helyreállítani? Másik nagy koszfészkünk a Halász­csárda hátsó traktusa: a Városi Könyvtár mellett található. Fáskamarabódé, most a télen ottfelejtett és kiszóródott szeme­teszsákokkal. Nincs senki, aki figyel­meztesse a bérlőt? Nem tartozik ez sen­kihez? Hol van a közterület-felügyelő? A Kőrösy kollégium melletti parkocs­kában ugyancsak egy elárvult kukatartó, s egy ugyanilyen hever gyökerestől ki­tépve a Bazilika alatti parkoló rézsűjén - már évek óta. Nem tudom, ha a Rum­pold cég felállítja a szelektív szemét­gyűjtőket eltűnnek-e ezek a rendkívül esztétikus kis műtárgyak a városból. Szerencséden dolog volt a Kis-Duna betonkorlátjára virágtartókat helyezni, hisz nem ültetnek bele virágot. így ron­dább, mintha semmi se lenne ott. (Volt virág - két napig. A szerk.) Pedig Esztergom szép város, mond­hatni páratlan szépségű város, változa­tos domborzati viszonyok, változatos építészet jellemzi. Kis területen bámula­tos variációgazdagság. Minden sarok egy újabb csodával kecsegtet ha nem botlunk valami szemétpázsitba. Mint a polgármesteri hivatal udvarának, olyan szépnek, gondozottnak kellene lennie - az egész városnak. S van is rá példa, hogy koszos zugok kies szögletekké váltak. Hyen például a Művészek tere a szenttamási feljáró al­jában, ilyen Szentgyörgymezőn a Föld­műves utca végéből nyíló kis tér, ahová kis fagylaltozót építettek, nyírott zöld pázsittal körítve. Ilyen a Piros patika is, oázis a bánomi sivatagban. Az ősszel azt halllottam, hogy a pol­gármesteri hivatal jelentős pénzeket szán közmunkákra. A közmunkára csak munkanélkülieket lehet alkalmazni. A parkok tisztántartását is így akarták megoldani, de egyetlenegy munkanél­küli sem jelenkezett. Úgy látszik, na­gyon megalázónak tartják ezt a munkát pedig szép, nagyon szép, örömteli do­log, ha valamit tisztává, kellemessé va­rázsolhatunk. Akár a közmunka révén, akár állandó jelleggel végzik ezt a munkát pár fős kis csoportnak kellene elvállalni, olyanok­nak, akik úgy dolgoznak, hogy szemük átlátja az egész várost mint a jó taka­rítónő, akinek nem kell minden reggel a szájába rágni, hogy ma melyik sarkot pókhálózza ki. „Gyalogjáró"

Next

/
Oldalképek
Tartalom