Esztergom és Vidéke, 1993

1993-11-04 / 44. szám

332 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Találkozzunk itt, a híd avatásán! A hétvégi lengyel-magyar emlékna­pon a legtöbb érdeklődő az Erzsébet parkba, a Sobieski emlékműhöz jött el. Szombaton, október 30-án déli tizenket­tőkor gyönyörű napsütéses időben a len­gyel és a magyar himnusz közös éneklé­sével kezdődött az ünnepség. Köszöntő szavakat dr. Könözsy László polgármes­ter mondott: - A napokban egy történel­mi tárgyú könyv jelent meg. Borítóján az esztergomi Várhegy és a Mária Valéria híd torzója látható. A kép figyelmeztet.. 1683-ban innen indult a török elleni fel­szabadító háború. Október 27-én a törö­kök elvonultak, másnap már a Te Deu­mot mondták a Bakócz-kápolnában. So­bieski János királynak városunk leg­szebb parkjában állítottak szobrot... Hajtsunk fejet a hősök előtt! Az ünnepi beszédet Jeszenszky Géza külügyminiszter mondta: - A gondvise­lésnek hálás lehet Esztergom és az or­szág népe, hogy 1683-ban másfél évszá­zad után sikerült a felszabadulás. Örökké hálásak leszünk, hogy ha nem is ilyen hosszú, de nagyon fájdalmas elnyomás után most újra szabadok vagyunk. A párhuzamok erősek. Arra figyel­meztetnek, hogy szükség van a külföldi támogatásra, a nemzet összefogására. Saját akarat nélkül nincs felszabadulás, nincs demokrácia. 1945 után is sokat beszéltünk erről. Akik a hidat felrobban­tották, azoktól fel kellett szabadulni. Az elmúlt öt évszázadban olyan hatalmak vettek körül, akik ránk erőltették politi­kájukat, gazdaságukat. Hisszük, remél­jük, hogy 198 9^a szovjetek kivonulása nemcsak a történelembe, de a nép tuda­tába is bekerül. Ezt a felszabadítást már 1956-ban kezdtük, akkor kíséreltük meg. Akkor is, most is a lengyelek, magyarok közös munkájaként történt Visszatérve 1683-ra: fordulópont volt Európa történelmében. A török uralom előre menekült de belebukott A ma­gyar-lengyel-keresztény koalícióban ér­vényesült a szolidaritás. A ti szabad­ságotokért és miénkért! - szólta mondás. A győzelemben mindig van tragédia. Megindult az etnikai tisztogatás, a népir­tás. Mára már látjuk, hogy ez „bellum omnium, contra omnes" (mindenki har­ca, mindenki ellen) méreteketöltött. Ma­gyarország korábbi lakossága a felére csökkent. Különösen a Délvidéken volt hatalmas a pusztulás. A győzelem pülanatában is előre kell nézni. Nem elég egy csatát hanem az egész háborút kell megnyerni. A diktatú­ra elleni csatát megnyertük, de a demok­Lezsák Sándor Október 26-án az esti órákban Le­zsák Sándor, az MDF ügyvezető elnö­ke Esztergomba, a számára szent vá­rosba látogatott. Igen, az ő számára Esztergom szent hely, ahova megületődve, megkülön­böztetett mély érzésekkel, a hozzá mél­tó szerénységgel érkezett. Találkozni kívánt s találkozott is nem csak az MDF tagsággal, hanem az egyházak képviselőivel, az ifjúságot nevelő, taní­tó, egyházhoz hű személyekkel - a Szent Erzsébet apácarend, a papnevelő intézet a tanítóképző főiskola vezetői­vel -, külön, más időben s helyiségben, jelezvén, e találkozások többet jelente­nek számára, mint egy MDF-es ren­dezvény. A másfél órás kötetlen beszélgetés őszinte légköre minden résztvevő szá­mára hasznos, felemelő érzés, élveze­tes vélemény- és tapasztalatcserét je­lentett. Az MDF vezetőjének azért mert a szenvedőktől hallhatta az MDF hibás lépéseinek eredményeit a többieknek pedig azért, mert felelős vezetőktől hallhatott magyarázatot a szenvedés okairól, a rendszerváltás okozta bukta­Esztergomban tókról, a kényszerű, nehéz lépésekről. A lengyel példát idézve Lezsák úr el­mondta, hogy az egyházaknak is nap mint nap meg kell küzdenie a lelkekért, ugyanúgy mint a pártoknak a szava­zatokért Az egyházak vezetői elmond­ták, hogy ők igazán átélték a szabadság örömét, amit sajnos a nép, a tömeg nem tudott s mai napig sem tud teljeséggel megélni. Közös feladat a népnek meg­mutatni, vele megértetni a változás lé­nyegét, lelki élményét. A „pulyka vüágnak", a mérges egy­másnak-esésnek, az acsarkodásnak, veszekedésnek véget kell vetni, győzni kell a nemzeti erőknek, mert ellenkező esetben jön és győz a „dabas-sári mér­geskígyó" szelleme. A miniszterelnök úr üzenetét is tol­mácsolta Lezsák úr, és köszönetét az egyháziak távirataiért, melyekben ja­vulást mielőbbi gyógyulást kívántak. Miniszterelnökünk javulása és gyó­gyulásába vetett hite, életereje, küzdel­me legyen biztató jelkép a hazának is, ő is képes gyógyulni, csak akarni kell és tenni kell érte. Úgy legyen. Dr. Antalics Mihály Önkormányzatok a régióban November elsején, hétfőn reggel kétnapos regionális önkormányzati konferencia kezdődött a technika Há­zában. A megjelenteket Esztergom polgár­mestere, dr. Könözsy László üdvözöl­te. - Lassan eldől, hogy három éve mi­ért is állunk posztunkon. Nyilvánvaló­vá kezd válni, hogy milyen legyen: vállalkozó vagy gazdálkodó az önkor­mányzat S magától értetődő lett az is, hogy ebben a munkában azok vesz­nek részt, akikre a jövőben is lehet számítani. Dr. Kovács György Zoltán, az Esz­tergom-Komárom Megyei közgyűlés elnöke, az első délelőtt levezetője mondandóját a következőképpen kezdte: - Vitathatalan, hogy az önkormány­zat sikerágazat Nem akarom azt fejte­getni, hogy az egyetlen-e, de valóban egyértelművé vált: a túlnyomó több­ség mára teljesítette feladatait - s ez vonatkozik nemcsak a frontvonalban lévőkre, hanem a megyei önkormány­zatokra is. Nagy kár lenne, ha az elkövetkezendő időszak túlpolitizálá­sa megrontaná a kialakult harmo­nikusnak mondható viszonyokat A rendezvény résztvevői, régiónk önkormányzati, közigazgatási veze­tői a legilletékesebb szakemberektől kaptak átfogó útbaigazítást munkájuk legfontosabb problémáival kapcsolat­ban. Délelőtt dr. Kollálh György, a BM államjogásza az Államigazgatási eljá­rási törvény alkalmazásának tapasz­talatairól, a teljesen új jogszemlélet igényéről, a megváltozott ügyfél visel­kedésének lélektanáról tartott előa­dást. Dr. Mohácsi László, az Alkotmánybí­róság főtanácsosa az önkormányzatok rendeletalkotási tapasztalatairól beszélt Dr. Németh Jenő Bm-főtanácsos is iz­galmas előadást tartott A jegyző szerepe a közigazgatásban és a törvénysértések megelőzésében címmel. Dr. Sivák József pénzügyminiszté-ri­umi főosztályvezető a délután első elő­adójaként az önkormányzatok jövő évi költéségvetési szabályozásának várható változásairól, tervezett hatásairól szólt; a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság tájékoztatóját az SZVTT Köz­igazgatási Szakosztályának céljairól Ba­logh László tartotta. A nem szakmabeli is érzékeli, hogy megújulóban van a közigazgatási munka az önkormányzatokban. Ez a megújulás már nagyon időszerű: a tér­ségi politika és a térségi fejlesztés nem tűr több halasztást Jelentős gondja­inkkal csak felkészült modem szem­léletű önkormányzatok képesek megbirkózni. A második nap előadásai sem voltak érdektelenek. A résztvevők nemcsak eredményeikről, hanem gondjaikról is széleskörű eszmecseréket folytattak, örvendetes néhányuk megállapítása: terjeda közös feladatok együttes meg­oldásában való gondolkodás gyakor­lata! R. B. lálkozunk itt az avatáson. Maciej Kozminski Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­te magyarul szólt: - Azonosulni tudok miniszter úr gondolataival, amit a len­gyel magyar szolidaritásról mondott Békés koalícióra törekszünk. Ez a híd az elmúlt fél évszázad fájdalmas jelképe. Az úgynevezett „népek barátsága" ilyen egyszerű híd megépítésérc sem volt ké­pes. 310 éve könnyebb volt átjutni a Du­nán, mint most Ezt követően dr. Horváth István ré­gész, múzeumigazgató az emlékmű há­nyatott sorsát, a lengyel sas újjáépítésé­nek körülményeit ismertette. Nagy Já­nos felvidéki szobrászművész formázta meg bronzból, a lengyel címerhez hason­ló alakzatban. A művészt az ünneplő kö­zönség tapssal köszöntötte. Majd koszo­rúzás következett Paskai László bíboros, Jeszenszky Géza külügyminiszter, a Lengyel Nagy­követség, a Komárom-Esztergom Me­gyei Közgyűlés, Könözsy László polgár­mester, Jan Oravec párkányi polgármes­ter, Gneznó városa, a Mickiewicz Társa­ság, a Bem József Egyesület, a Szent Adalbert Társaság, a Rákóczi Szövetség, Esztergom Barátainak Egyesülete, a Ko­márom-Esztergom Megyei Önkormány­zat Levéltára, a 14-es Holló Cserkész­csapat és az Ipartestület helyezte el a megemlékezés koszorúit. Az ünnepség a Szózat közös eléneklé­sével zárult. Az ünnepi zenét a dorogi bányászzenekar szolgáltatta. Az ünneplő közönség ezután a Bazili­kához vonult, ahol az előcsarnokban el­helyezett lengyel emléktáblát koszorúz­ták meg. Sokan voltak kíváncsiak a Vármúze­umban nyílt „Esztergom a török korban" című kiállításra is. Méltóságteljes és ünnepélyes volt a lengyel-magyar nap - és egyben szép demonstráció a Mária-Valéria híd újjá­építése mellett! (Pálos) nen néhány kilométerre, Visegrádon kezdtük lebontani. Most is érvényesült a szolidaritás, mint 1683-ban, a II. világ­háborúban, vagy 1956-ban. Megértve a történelmet, a jövőbe kell tekintenünk. Látnunk kell itt, Eszter­gomban a híd romjain, hogy újjá kell ípíteni az országainkat. Ez már megkez­dődött. Újjá kell építeni mindent, amit lerom­bolt az őrültség, a nagypolitika. Nem [ehet jobb, szebb feladat, mint a híd újjá­építése. Személyesen is egyetértek ezzel, jeleztem is. A látvány még itt van. De több országra kiterjedően már tárgya­lunk. A híd ügye nem csupán a magya­roknak, szlovákoknak, a határ két olda­lán élőknek fontos, hanem a visegrádi együttműködés számára is lényeges. Nem azt akarjuk, hogy itt menjen a teherforgalom. De azt sem, hogy az utas­és a személyforgalom elavult, nehézkes módon történjen. Ezt a programot a kormány tagjaként képviselem S vállalom a jövőben is. Re­mélem, hogy a hídépítést sikeresen tud­juk végrehajtani és mi, valamennyien ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom