Esztergom és Vidéke, 1993

1993-10-14 / 41. szám

249 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A Komárom-Esztergom Megyei Rendőrfőkapitányság, az „Esztergom Közbiztonságáért Alapítvány" és az Esztergomi Vármúzeum „RONDELLA '93" címmel vagyonvédelmi, biztonságtechnikai és személyvédelmi kiállítást rendezett a vármúzeum rondellájában. A kiállítás négy napig volt megtekinthető. Az október 7-i szakmai megnyitóra lapunk is meghívást kapott. A megnyitón jelen volt az Országos Rendőrfőkapitányság, a Megyei Rendőrfőkapitányság magas rangú vezetői, Dékány Vilmos püspök, a megyei városok rendőrkapitányai, szakértői, Keresztes Istvánné, a köztársasági megbízott megyei hivatalának vezetője; Karácsony István, Gál Péter, Pataki János, a Nemzeti Múzeum szakterületi vezetői, Kemenszky István városi rendőrkapitány, önkormányzati képviselők és sokan mások. Horváth Béla múzeumigazgató köszöntötte a megjelenteket, majd szólt a magyar közgyűjtemények és múzeumok biztonságtechnikai helyzetéről, amelyek sajnos nem megfelelő színvonalúak. A kiállítást Balatoni István ezredes, az ORFK bűnügyi főosztályvezetője nyitotta meg. - Egyre gyakrabbak a vagyonvédelmi, biztonságtechnikai, személyvédelmi kiállítások. Itt, a Rondellában akiállítás alkalom arra, hogy bemutassák a fejlett technikai eszközöket. A kiállítóknak a bemutatkozás üzleti érdekük is. Ilyen alkalmakkor nagyobb számú érdeklődővel, vásárlóval találkozhatnak. Reméljük, hogy ez a kiállítás is hozzájárul törekvéseikhez. Köszönetet mondok az itt kiállítóknak és együttVagyonvédelem, biztonságtechnika, személyvédelem - nyilatkozik a megyei főkapitány azonban különleges a helyzet. Elsősorban a nemzeti kincsek, a nemzeti értékek, a közös vagyon védelmére hívjuk fel a figyelmet. Robbanásszerűen nőtt a vagyon elleni bűncselekmények száma, amelyek a közvagyont sem kímélték. A bűnmegelőzésben, a vagyonvédelemben, a biztonságtechnikában a lakosság, az intézmények és a gazdálkodó szervezetek a rendőrség partnerei. Ez működő partnereinknek: Granpol Vagyonvédelmi Iroda (Esztergom, Tatabánya), Fémterin Trezor Kft. (Tatabánya), Electrotech Videoton Szervíz Kft., Gemini-Visomic Kft., Nemzetközi Testőr Kft., Bánhidai Profi Kft., Grass Metall Graph, Karc-Piranha, Prezidium-Kiss Kft., Skorpió Kft., Techno-Alarm Szervíz Kft., Pro-Sec Kft., Policeshop, Crimebox Klub (Bp). A szakmai megnyitó a Dunán, a Nautica Bt. Szent István motorosán folytatódott. Krőzsel Károly megyei rendőrfőkapitány exkluzív interjút adott lapunknak: - A vagyonvédelmi, biztonságtechnikai kiállítást a műemlékvédelem jegyében rendeztük meg. Erre megyénkben Esztergom a legalkalmasabb város. A Várhegy, a Víziváros és a műemléki jelentőségű terület védelmét különösen fontosnak tartjuk. Esztergom szerves része a megyei főkapitányság területének, így természetes, hogy itt is jelen vagyunk. Az Esztergom Közbiztonságáért Alapítvány és a többi rendező szerv törekvését köszönet illeti. Kívánom, hogy a kiállításon látottakat hasznosítsák. Végezetül a megyei rendőrfőkapitányság nevében nagy szerettei köszöntöm az Esztergom és Vidéke hetilap olvasóit! (Pálos) Nem a turisták keltette neszekről akarok szólni, nem. A buszok pöfögése, a csoportok csivitelése a Bazilika mellett vagy az utcákon elviselhető. Sokkal zavaróbbak azok a zajok, amiket az esztergomiak „produkálnak". Bizony nemegyszer feleslegesen, az emberi együttlét legelemibb szabályait is megcsúfolva. Annyi éve élek már itt, de sohasem fogom megszokni és megérteni: hogyan bírják ki sokan a diszkók és zenés kocsmák éjszakába nyúló zaját? A szomszédos házak lakói miért nem tesznek panaszt? Vagy tesznek, de senki sem figyel rájuk, és nem intézkedik? Különösen tavasztól őszig hallatszik ez a zaj, olykor többszáz méterre is. Nehéz elhinni, hogy odalent a városközpontban senkit sem zavar annak a dobnak a messzehangzó, fáradhatatlan püfölése, amitől én - jóval meszszebb, fent a Szenttanás-hegyen nem alhatok nyitott ablaknál. Egyszer szóvátettem a dolgot a polgármesternek, aki csodálkozva reagált: neki még senki sem panaszkodott erre. Hát csak én lennék ennyire „érzékeny"? Csak engem zavar, hogy Esztergomban nem tartják be az egész országban érvényes csendrendeletet? Ami szerint 22 óra után feltétlen csöndnek kell lennie, és senki sem jogosult mások pihenését akadályozni? Arról nem is szólva, hogy azt nappal sem szabad zavarni. Kik engedélyezték az éjszakába nyúló koncerteket? Milyen alapon lehet megengedni, hogy valakik egész éjszaka ne hagyjanak aludni több ezer embert (mint történt az például pünkösd vasárnapról hétfőre virradó éjszakán hajnali négy óráig, és még vagy tíz másik éjszakán az idei nyáron?). Esztergom = zajváros. Ott vannak például a strandon a vasárnap délelőtti úszóversenyek. Túl azon, hogy sok fizető vendéget megfosztanak az úszás-fürdés lehetőségétől az egyetlen napon, amikor időt tud rá szakítani - a hangszórók úgy üvöltenek, hogy a város túlsó végén is hallani. Holott csak akkora hangerővel szólhatnának, hogy a strandon jelenlévők hallják. Azon túl ordítani-hírdetni nincs is értelme, hisz csak azoknak szólhat az információ, akik ott vannak a helyszínen. Ez nem rádióközvetítés! Miért kell másoknak 1-2 kilométerrel távolabb is tudniok, hogy most a nyergesi nyolcadik bé csapata állhat fel a dobogóra? Arról nem is beszélve, hogy a közeli szállodák vendégei vasárnap délelőtt (is) pihenni szeretnének, nem hangrobbanásszerű dörejektől kiűzetszetességgel. Ha a tulajdonosok tudnák, mennyi vevőt riasztanak el e lányok az örökös zenehallgatás miatt, azonnal kirúgnák őket. Csodálkozom persze, hisz a magyar boltosok-kereskedők-butíkusok is járnak Bécsbe. Hát most tőlük kérdem: voltak-e valaha is egyetlen boltban vagy étteremben vagy áruházban, ahol a hangos zene miatt a vendégek-vevők és a személyzet nem hallotta volna egymást...? Néha az az érzésem, már a gyerekeket is zajkedvelésre nevelik. A városunkra sokszor és sokhelyütt oly jelNcniere Isi ván ESZTERGOM^ A ZAJVÁROS ni szobáikból. És talán a városból is. A külföldi turista fura fajta; megszokta, hogy az idegenforgalmi központokban minden érte van. Úgy, ahogyan ő szereti, és nem másképpen. Például csendben szeret pihenni, nem száz decibeles zajban. Mondom, fura alakok ezek, nem illenek az esztergomi valóságba. És ha egy ilyen vasárnap délelőtt az ember - amikor már saját kertjében sem tud dolgozni, koncentrálni - odatelefonál a strandra, szóvá teszi a dolgot, kezdetben értetlen döbbenettel, később makacs ellenállással találkozik. Nem értik, mi közöm-közünk hozzájuk, az ő versenyükhöz, az ő hangszóróikhoz? A zajkeltők úgy vélik, joguk van százhúsz decibellel világgá harsogni azt, ami csak őket érdekli. Aboltokban szerencsére márkezdenek leszokni a harsány rádiózásról. De a butikokban gyakran üvölt még a „szecska-zene"; ha ilyen vagy olyan áru felől érdeklődőm, az eladó kislány nem érti-nem hallja szavamat, kiabálnom kell. „Nem túl hangos a rádió?" harsogom a fülébe. „Engem nem zavar", feleli magától értetődő termélemző apró, pár négyzetméteres kis udvarra a szülők hangfalakat tesznek ki, hadd bömböljön a rádió vagy a magnó. Hadd hallja az egész környék, nyolc-tíz utca összes lakója, hogy mi is megvettük ám a „Van nekem egy csíkos gatyám" c. remekművet. Aztán akadnak, akik a házak közti tereken, vagyis közterületen, és természetesen engedély nélkül rendeznek hajnalig tartó, igen hangos mulatságokat. Próbálj ilyenkor rendőrségi beavatkozást kérni; azonnal közösségellenesnek, sőt közellenségnek kiáltanak ki és megvetésben lesz részed. Egy-egy ilyen éjszakán lehetetlenné teszik mások pihenését. Hol van ilyenkor a hatóság? Apropó, hatóság. Esztergomi helyi szokás, hogy motorizált fiatalok pénteken, szombaton és vasárnap délután, este és éjjel fel-alá száguldoznak a városban. Külön erre a célra átalakított kipufogójú motorokkal és autókkal, amelyek „Forma-l-es" hangon bömbölnek. Ez egy, amúgy csöndes éjszakán sok kilométerre elhallatszik. Állítólag éppen ez bennük a pláne, a vonzó, amiért az ifjak nem kis fáradsággal átalakítják e kipufogókat. A mozi elől minden előadás után indul néhány ilyen spéci szerkezet, utána éjjel a diszkók környékén lelhetők fel. Még soha nem láttam, hogy bármelyiket is megállította megbüntette volna a rendőr... Pedig ha egy ilyen jármű éjfél után végigrepeszt a városközponton, több ezer embert ébreszt fel és tesz másnapra kialvatlanná. Esztergomban nincs állatvédelem. Ezt onnan tudom, hogy rengetegen tartanak kutyákat egyméteres láncon egész életükben, más „állatbarátok" pedig tenyérnyi betonudvarokon egész falkákat nevelnek. A szerencsétlen állatok egész nap, egész éjjel üvöltenek, heteken és hónapokon át. A tulajdonosok ezt „nem hallják". A közösség másik .kedvencei" azok, akik hétvégeken kiteszik rádiójukat a kertbe, hadd szóljon! - és ők maguk gondosan elrejtőznek a házukban. A rádió meg bömböli a zenét, a híreket, a meccset, a hangjátékot és a környéken százak és százak kénytelenek hallgatni a szomszédék műsorát. Pihenésről, munkáról, saját rádió hallgatásról szó sem lehet. És ha az ember szóvá teszi ezt, közlik: a saját kertjükben azt csinálnak, amit akarnak. Nem fér a fejükbe, hogy csak akkora zajt kelthetnek, amely a kerítésükön nem terjed túl. Olyan is akad, aki szentül hiszi: a csendrendelet csak a tömbházakra vonatkozik, kertes házban mindenki azt csinálhat, amit akar. ...A város fölött zajtenger terjed, hullámzik. Tavasztól őszig egyveleggé folyik össze a motorok, diszkók, kutyák, megafonok, házirádiók bömbölése. Mi meg csak kapkodjuk a fejünket, álmatlanul forgolódunk és néha csöndben, lázadással vagy anélkül kérdezzük: meddig tart ez még?