Esztergom és Vidéke, 1993

1993-10-07 / 40. szám

249 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Nagydíjas halászlé, sorssal (is) fűszerezve Történt, hogy ez év július 10-én Paks városa halászléfőző versenyt hirdetett. Esztergom Brilla Istvánt - a halas-vadas bolt vezetőjét nevezte. A nagydíjat városunk versenyzőjeként Bartal Flórián a Gamesz villanyszerelője - a múlt héten, szeptember 28-án vette át a Szentgyörgymezei Olvasókör udvarán Paks város jegyzőjétől. Két tényközlő mondat, amelyekben legalább két és fél talány kívánja, hogy a megfejtésért rákérdezzünk. Az első: — Hogy került sor a személycserére? Könnyen sejthető: úgy hozta a véletlen (sors stb), hogy Brilla Istvánnak közbejöjjön valami halaszthatatlan. Maga helyett Bartal Flóriánt ajánlotta, akinek képességeit jól ismerte. (Ebben nincs egyedül, - és itt persze, nem a villanyszerelői mestermunkákra gondolunk, amelyekért Esztergom megannyi intézménye dicsérheti a népszerű ,JFlórit", hanem félhivatalos és baráti összejöveteleken bizonyított főzési tudományára. Szelíd- és vadhúsokból „alkotott" sültjeire, pörköltjeire, ahogy ízek áramkörébe kötötték az alkalmi társaságokat, kigyújtva mindenkiben a harmónia melegfényű lámpácskáit...) Nos tehát, Flóri - az utolsó pillanatban kapott megbízás nyomán - összekészült, sőt a legkényelmesebb utazási módot is sikerült megszerveznie. Egy ismerős házaspár vállalkozott rá, hogy autójukon a „tett színhelyére" fuvarozza. így július 10-én reggel - bográccsal, fűszerszámokkal kellően felfegyverkezve - megérkezhetett a paksi Dunakorzóra. Látott, főzött és... Igen, győzött - és itt a második talányos kérdés. Miért csak most jutott a nagydíjat jelentő kupához, ha már július 10-én kiérdemelte? Nos, a nevezetes napon minden szabályszerűen és recept szerint történt, míg csak a sors (véletlen stb) ismét bele nem kontárkodott. Versenyzőnk időre délután 2 órára - beszolgáltatta a zsűri ítéletéhez szükséges három adag halászlét. Már előbb is belebelekóstolván - amolyan egyszemélyes magánzsűriként - néhány versenytársa főztjébe. meggyőzően érzékelhette, hogy nem kell szégyenkeznie. Következett a bográcsok tartalmának kimérésé, önköltségi áron. Megnyugtató tapasztalásból ez is Flórinak hozta a legnagyobb bevételt: az ő halászlévé fogyott el legelébb. Versenyzőnk így egyre jobban érezte magát, de eközben - íme, a sors! - az őt fuvarozó házaspár hölgytagja egyre rosszabbul. Érthető, hogy lerje hazaindulást vezényelt, - ugyanígy az, is, hogy Flóri sem akarta elszalasztani ezt a legbiztosabb lehetőséget. 18 óra tájt, amikor a paksi zsűri eredményt hirdetett, ők már régen úton voltak. Versenyzőnk zsebében egy bezárt boríték, benne a jelzőszámmal: garancia az ítélethozatal teljes pártatlanságára. (Idézet a versenyszabályból: „A zsűri elé a rendezőség által biztosított edényben a rendezőség felszolgálója viszi az elkészült halászlevet, a jelzőszámmal együtt. A jelzőszám második példánya a versenyzőnél marad. Az eredményhirdetésig a számot tartalmazó borítékok felbontása tilos!") Flóri csak másnap - vasárnap este törte fel a titkot. A sors (véletlen stb.) újabb biztató jele: a 21-es, a legnyerőbb szám éppen őhozzá került... Harmadnap, hétfőn kora reggel telefonon hívták a munkahelyén. Paksról keresték: akkor derült ki, hogy mégis részt vehet az eredményhirdetésben. A végső sorrend ugyanis Pakson is titok maradt, minthogy nemcsak Flórinak kellett korábban hazautaznia, hanem a dunaújvárosi versenyzőnek is. így két jelzőszámot mindaddig nem tudtak azonosítani. És éppen ezek tulajdonosai nyerték az első és második díjat! Bartal úrnál melyik szám van? 21 - vágta ki kártyáját Bartal úr (Flóri). - Akkor Öné a nagydíj! így a Paksról érkező telefonhang. Ezzel a július 10-én, 18 órakor megkezdett eredményhirdetés 12én, reggel 7 órakor bevégeztetett. Az ünnepélyesség persze, hiányzott belőle, de mindkét városháza hivatalosai törekedtek, hogy pótolják. A nyári szabadságokkal megnehezített egyeztetés szeptember végi sikerét az időjárás kellemes őszi estével jutalmazta, így vendégeit - köztük képviselőket s a teljes városházi vezérkart szabadtéren fogadhatta a két főszereplő: Bartal Flórián és a halhússal egyesült fűszerek illatát párologtató bográcsa. A helyszín igazán otthonos volt, hiszen az Olvasókör párszáz méterre van a szülői háztól, ahol Flóri máig lakik. Munkahelye, a Gamesz még közelebb. Innen ered az újabb talány, amelyet csak feledik-nek (0,5) könyvelünk el. Ugyanis nem az a kérdés, hogy egy villanyszerelő hogy lehet ilyen jó szakács, hanem az, hogy miért nem ez lett a főfoglalkozása? Kell még mondanunk, hogy a sors (véletlen stb.)?... Flóri szakács-tehetségét a szülői házból hozta, „tudományának" alapjait is ott leste el. Édesanyja sokáig dolgozott mint házvezetőnő Gerevich Tibornál, a híres régészprofeszszornál, aki Várhegyünk feltárója volt. Apja hentes és mészáros, emellett remek komédiás az Olvasókör műkedvelő társulatában. Az államosítás után gyári segédmunkásnak kényszerül, de jó kedélyét, humorát így se vehették el. Szakmai tudását még kevésbé. Továbbra is nagy keletje volt a jeles családi eseményeknél: sűrűn hívták böllérnek, jónéhányszor vőfélynek is. Flóri pedig igyekezett körülötte sündörögni. Szépreményű kisinasságnál azonban feljebb nem vihette, mert apjának kemény meggyőződése volt, hogy „balkezesből hentes nem lehet". (Mivel nem tud a tőkéhez célszerűen hozzáállni...) így történt, hogy villanyszerelő tanulóvá, majd szakmunkássá segítette Flórit. Aki július 10-én megnyerte a paksi versenyt, a szigorú minősítési szempont-rendszer („a halászlé színe, állaga, egyöntetűsége, zamata..." stb. stb) lehetséges 100 pontjából 97-et szerezve. Egy olyan nyolctagú zsűri díjazta így, melynek társelnöke Farkas József (Sobri) volt, aki 12-szeres győzteskéntjoggal viseli a „Magyarország örökös halfőző bajnoka" címet. Miért ne juthatna el idáig Bartal Flórián is? Vagy méginkább esetleg ezzel együtt - egy saját kisvendéglőig? Hogy már 46 éves? Még csak, - hiszen apja ugyanennyi volt, amikor megnősült... Teljes szívünkből - és gyomrunk örömére - kívánjuk, hogy jobbkzzévd fordítson pályáján a sors (szerencse stb.), amely a paksi verseny kapcsán is annyi jelét adta jóindulatának. Hogy hol van győztesünk halászi é-recep tje? Ez sem rossz kérdés, de nyitja felől egyedül Flóri rendelkezhet. Engem csak annak közlésére jogosított fel, hogy igen egyszerű: minden hozzávalót a megfelelő időben és mennyiségben kell beletenni. Hagymából például - egy kilogramm halhoz egy kacsaiofis nagyságút. - Ősszel pedig egy /ííí/tojásnyit - fűzte hozzá Flóri úr, rövidke tűnődés után. Immár őszidő lévén, erre érdemes lesz ügyelnünk, ha főzéshez fognánk... -újvári-