Esztergom és Vidéke, 1993

1993-07-22 / 28-29. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Július 17-én, szombaton délután zárta kapuit a József Attila Iskolá­ban a „PIKTOR-TÁBOR", amely­nek megnyitására július 9-én, dél­után 2 órakor került sor. Az alábbiakban közöljük dr. Hor­váth István múzeumigazgató meg­nyitó beszédét, amelyet mint a Tábor védnöke és a Rákóczi Szövetség Esz­tergomi Szervezetének elnöke mon­dott: Kedves Gyerekek, tisztelt Peda­gógusok! A Piktor-Tábor második alkalom­mal nyitja meg kapuit Esztergom­ban, a József Attila Iskolában. A múlt évben még csak Esztergom, Párkány és Gyergyószentmiklós vá­rosok általános iskolás diákjai (és nevelői) vettek részt rajta. Idén to­vább bővült a résztvevők sora: a ta­valyiakon túl a kárpátaljai Rahó és a délvidéki Zenta diákjaival. A Tábor két fő témaköre: a képző­művészet és a honismeret, amely itt szoros kapcsolatban áll egymással. Az előbbire a tábor elnevezése utal, - de mi is a honismeret tulajdonkép­pen? Maga a honismeret, olyan önkén­tes mozgalom, egyéni, vagy csopor­tos tevékenység, amely a szűkebb lakóhely, a szülőföld, összeségében a haza történelmének, múltjának és jelenének, kultúrájának megismeré­sét és a nép (nemzet) önbecsülését szolgálja. Vállalja a nemzeti tudat, a hagyományok ápolását, a kulturá­lis, természeti és települési értékek megőrzését, gazdagítását. A népek emlékezete, a közösen megélt emlékek, a hagyományok tartják össze a nemzetet, a hagyomá­nyok erősítik a népek azonosságtu­datát és adnak erőt a nehézségek leküzdéséhez, a jövő építéséhez. Nekünk magyaroknak különösen nagy szükségünk van a hagyomá­nyok ápolására, felélesztésére, a nemzeti tudat fejlesztésére, hiszen az elmúlt 40 évben nemcsak a kom­munizmus tett meg mindent annak eltörléséért, hanem (főleg) az utód­államok területén kétszeres nyomás nehezedett (nehezedik) a magyarság millióira!, ahol a hivatalos politika tudatosan törekszik a hagyományo­kat, a nemzeti történelem felemelő, nemzetet kovácsoló eseményeit el­szürkíteni, feledésbe meríteni ­minden fórumon, de különösen az oktatásban, a meghamisított törté­nelem segítségével. Ahol ez sikerül, ott a nép már nem igazi közösség, nem nemzet - ott már könnyű elérni a tudatzavart, az egymás iránti közömbösséget, sőt az egyén saját sorsa iránti közönyt is. Ezért lenne fontos, hogy elsősor­ban jó tanárai legyenek a magyar Piktor-tábor, 1993. ifjúságnak, akik hittel és elkötele­zetten adják át tudásukat, ismertetik meg a magyar irodalom és történe­lem tanításának keretében haladó nemzeti hagyományainkat. Nagy szerepe van ebben a helytörténeti ismereteknek. Egy-egy falu, város, a szűkebb táj történelmi eseményei­nek fölelevenítése, a történelmi em­lékhelyek fölkeresése, a néprajzi, építészeti és táji-természeti értékek megismerése a nagyobb tájegy­ségek, majd a tágabb haza megisme­réséhez vezet el - egyidejűleg e tá­wmm színt, minden kincset, ami az embe­riséget gazdagíthatja? A magyar­ság színét, a magyarsát kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni! Én hiszek a testvériségben: a szí­nek együtt adják ki a képet, a han­gok együtt adják a koncertet. Nem­zet ne a nemzet ellen harcoljon: hanem az ellen, ami minden nem­zet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, ma­gyarok! És micsoda hiba: másnak tenni, amit magunknak nem kívá­nunk - holott már avval, hogy más­nak megtettük, ajtót nyitottunk ne­ki, hogy velünk is megtörténhes­sék... Nos, én remélem, az előbbiek szellemében, hogy az esztergomi „PIKTOR" képzőművészeti és honismereti tábor eléri célját: a ha­gyományok megismerésén és ápolá­sán keresztül a résztvevők azonos­ságtudatának formálását, s ezzel egyúttal az egymás mellett élő né­pek jobb megismeréséhez, az egy­más iránti megértéséhez és megbe­csüléséhez juthatunk el. A résztvevők szerencsésnek mondhatják magukat, hogy ez a tá­bor éppen itt, az ősi Esztergomban szerveződött, a magyar történelem olyan helyén, ahol történelmi leve­gőt árasztanak a falak, az utcák, a jeles épületek. Hajdanvolt magyar királyok, érsekek, főurak és közran­gú polgárok, vitézek cipői koptatták itt a kövezetet - ezrek áldozták éle­tüket e város (a vár) és vele egy országrésznyi terület el-, vagy visszafoglalásáért... Ezekről az eseményekről, emlé­kekről is bőven fogtok hallani az elkövetkező időben, és reméljük, hogy kedvet kaptok arra, hogy ki-ki a saját szülőföldjének történetét, emlékeit hasonló mélységben meg­ismerje, kutassa és ápolja hagyomá­nyait. gabb hazában élő más népek jobb megismerését, megértését szolgál­ja. Ahhoz, hogy az évszázadok óta együtt, vagy egymás mellett élő né­pek a - sokszor hivatalosan beléjük nevelt bizalmatlanságot, ellenséges­kedést el tudják feledni, hogy (mint sok évszázadon keresztül) ismét bé­kességben és barátságban tudjanak élni egymással - elengedhetetlenül fontos egymás jó megismerése, az a fajta hazafiság, amit a magyar nemzet kiemelkedő személyei (Köl­csey, Széchenyi, Babits, Illyés Gyu­la, Csoóri Sándor és mások) már sokszor megfogalmaztak. Közülük most a hosszú időn át Esztergomban élt Babits Mihály költőnek sorait idézem fel Örökkék ég a felhők mögött cí­mű munkájából, amely Vallomás helyett hitvallás alcímmel jelent meg: Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem do­bok el: a világot nem szégyenítem kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden VAN MÁR TETTES? Dr. Kemenszki István rendőrkapitány közlése szerint a Végvári István alezredes által vezetett nyomozócsoport munkájának eredmé­nyeképpen őrizetbe vettek két esztergomi illetőségű fiatalembert, akik alaposan gyanúsíthatók a tetemes kárt okozó május 18-i belvárosi bűncselekmény (tűz az Aradi téren) elkövetésével. Neveket, részleteket munkatársunkkal a nyomozás érdekében - egyelőre - nem közöltek. Gáz van! Fáklyagyújtás a déli városrészben Most már hihetjük, hogy télen a déli városrészben vezetékes gázzal fűthetnek. Július 20-án ünnepélyes fáklyagyújtással nyomás alá helye­zik a rendszert a következő utcák­ban: Budapesti, Bartók Béla, Ková­csi, Virágos, Baross Gábor, Móricz Zsigmond, Mátyás király, Tompa Mihály, Schleifer Mátyás, Áchim András. Őszig, a fűtési szezon kez­detéig a többi utcában is végeznek a gázvezeték-fektetéssel. Dezső Zsuzsa, a Gáztársulás elnö­ke mondta a fáklyagyújtás előtti na­pon: - A kezdet viszontagságos volt: tervezőcsere, bizalmatlanság, bi­zonytalanság. Tíz hónapja alakult meg a gáztársulás. Párhuzamosan folytak a tervezési és a kivitelezési munkák. Máig jellemzők a döcce­nők, az időeltolódások, szervezési hiányosságok. Több héten át nyitott árkok, lát­szólag célszerűtlen ütemezések, megváloszolatlan kérdések izgatták a lakosságot. Nem könnyű olyan helyzetben dolgozni, amikor a kivi­telezőt a tervek, a tervezőt az enge­délyek hiánya gátolja. Mindenki a másikra vár. A döntések, a szerződéskötések átfutási ideje hosszú. A valóságban összekuszálódnak a feladatok. Hi­ányzik a koordinátor, aki az egész beruházást egységes elvek szerint, megfelelő döntési jogkörrel folya­matában intézné. így a további sza­kaszokban még több nehézség vár­ható. A történelmi városrész még több műszaki akadályt jelenthet, hi­szen több utcában rövidesen beindul a gázvezeték építése: Jókai utca, Bottyán János utca, Széchenyi tér, Lőrinc utca, Kis-Duna sétány. Az önkormányzat határozott lé­pésére lesz szükség. A szerződéses partnerekkel, de mindenekelőtt a ha­táridők be nem tartásáról megismert tervezővel szemben. Ennyi negatívum mellett és elle­nére a déli városrész gázellátásának helyzete biztatónak látszik. Rövide­sen újabb utcákban fejeződik be az építkezés: Szentkirályi, Lázár Vil­mos, Pöltemberg, Eötvös, Szérűs­kert, Töltés, Szent Pál, Révész Béla, Tartsay Vilmos, Verseghy Dániel, Zsák, Zsolt Nándor, Bajor Ágost, Duna, Nefelejts, Muskátli, Szegfű, Dobogókői, Mély, Kenderesi, Ma­thiász János, Galagonyás, Felsőken­deresi, külső Kiss János utca. A kivitelezés egyszerre több he­lyen folyik. Gáztársulásunknak a ki­vitelező mostantól szervezetebb munkát ígért. Ennek reményében zökkenőmen­tesebb folytatást kívánunk a Gáztár­sulás tagjainak és minden érintett­nek! (Pálos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom