Esztergom és Vidéke, 1993

1993-07-22 / 28-29. szám

222 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Vendégeink a német katonai temetőben Miniszterek, képviselők - Esztergomban Németországból Az elmúlt hét folyamán Magyarországon tartózkodott a német Keresztényszociális Unió (CSU) képviselőcsoportja. Csütörtökön félnapos program keretében Szentendrén és Esztergomban jártak. A délelőtt folyamán a csoport vezetői B udapesten Antall József miniszterelnökkel tárgyaltak, így ők csak a szentendrei programot elhagyva csatlakozhattak a mintegy 120 fős delegációhoz. A német képviselőket Balogh Péter alpolgármester fogadta és kísérte a Vármúzeumba, ahol Horváth Béla régész, múzeumigazgató mutatta be Szent István palotáját. Rövid tárlatvezetés és a közös történelmi múlt eseményeinek felidézése után a vár teraszán töltöttek el egy kellemes félórát a vendégek. Ezután a Bazilikába sétáltak át, ahol dr. Könözsy László polgármester és Dékány Vilmos segédpüspök társaságában Baráti István orgonajátékát hallgatták meg, miután megismerkedtek a főtemplom történetével. A látogatás végén tisztelegtek Mindszenty József bíboros emléke előtt. A budapesti tárgyalásról megérkező miniszterek csoportját dr. Könözsy László polgármester fogadta. Rövid megbeszélést folytatott a város vendégeivel, Theo Waigel pénzügyminiszterrel, a CSU elnökével, Hans Kleinnel, a szövetségi parlament alelnökével, Wolfgang Bötsch postaügyi és távközlési miniszterrel valamint Horst Seehofer egészségügyi miniszterrel. A rövid ebédidő után a küldöttség a Belvárosi Temetőbe látogatott, ahol Esztergom elöljáróságának tagjaival együtt megkoszorúzták a II. világháború folyamán városunk környékén elhunyt német katonák gyönyörű rendben tartott sírkertjét. (folytatás az 1. oldalról) Szorítóak és elszomorítóak a mi körülményeink. Mégis: a közös kultúra révén együtt élnek a magyarság különkülön csoportjai. Együtt élnek, s nekünk ezt az egységet fenn kell tartanunk, hogy szellemben, lélekben, viselkedésben, gondolkodásban az egységet meg tudjuk őrizni. Ha csak a huszadik századot tekintjük, láthatjuk, hogy legalább három esetben a népdal, a népzene forradalmat indított a magyar kultúrában. Az első: Bartók és Kodály nagy vállalkozása a századfordulón. Egy nemzet mindig a saját, legnagyobb alkotóiban fejezi ki a legjobban magát, az Arany Jánosokban, József Attilákban, Illyésekben, Kodályokban - bennük mindaz összegződik, amely egy nemzet legértékesebbje. Bartókból és Kodályból az tört föl, ami a magyarság népi kultúrájában a maga teljességében jelen volt. A második a két háború közötti korszak, amikor a szellem legjobbjai azt szerették volna, hogy maga a nép kerüljön a nemzethez közel. Ne csak a versei, ne csak a dallamai - Illyésék, Németh Lászlóék, Tamási Áronék, Veres Péterék ezt szorgalmazták. Volt egy harmadik korszak is, amelynek már mi magunk is alakítói, részesei voltunk. Az 1960-as esztendők. 56 után arról, hogy mi a magyarság, mi a nemzet, itt nem lehetett beszélni. De ha mi erdélyi népdalokat énekeltünk, akkor nem tilthatta meg senki, hogy mire gondoljunk. Minden politika, minden eszme helyett maga a népzene, a népköltészet, a vele való foglalkozás hozta közelünkbe mindazt - képzettársítások révén amit nem láthattunk közvetlenül. Ez a nemzedék hátizsákot fogott, elment Erdély be,hogy mindent megismerjen. Befejező szavai a tanácskozás témáját érintették: - A hetvenes évek elején jelent meg Erdélyi Zsuzsa apokrif imagyűjteménye. Ha most belegondolunk, hogy micsoda értékek mentődtek meg! Soha semmiben ilyen nyilvánvalóvá nem vált a hagyomány szerepe, súlya, mint ezekben az apokrif (nem kanonizált) imákban. Aki ott volt a legutóbbi csiksomlyói búcsún és maga is felment a hegyre napfelkeltét nézni, érez hette, átélhette ezeknek az imáknak az erejét. Az egyhetes szeminárium idején gazdag előadások sorjáztak egymás után. Visszavárjuk a néprajzosokat! (erbé) Világvége? — kérdezi sajátos riportkönyve címében az ismert újságíró. Világvége? - kérdezi a recenzens is. Ó egészen mástól tart, valamennyire tisztában lévén az emberi faj végleteivel. No meg: olyannyira hitetlen! Kiindulópontom: a földi lét alakulása - nemcsak a materialista gondolkodó számára - független attól, hogy éppen hányadik évben, évszázadban, évezredben, annak éppen az elején, közepén vagy a végén járunk. Életünk alakulása elsősorban tőlünk függ. Bizonyos számok törvényszerűségei? A félelemmel és bűntudattal, világnézeti bizonytalansággal sújtott, vagy: az élet iránti hatalmas szeretettel megvert-megáldott ember már-már misztikusan tekint kerek évszámokra; hát még egy ennyire kerekre, mint a közeledő kétezredik évre... Közeledik a harmadik évezred! Vitathatatlan: a mérlegkészítés vágya óhatatlanul (fel)kínálja magát. Csak éppen ki hogy kezd hozzá... Olyan ez, mint a horoszkópírás (hamis) misztikája: a tőlünk látható csillagképek egy picinykét odébb, néhány tízezer kilométerre Földünktől egészen mást mutatnak. S amit mutatnak, az vizuális élmény, látvány, de nem sors, előrejelzés, ami vagy bejön, vagy nem, mint a hétvégi időjárásjelentés, amikor kirándulni, fürdeni, napra, melegre vágyunkKülönbözőségeink izgalmasak. Ezekről számol be - interjúalanyai segítségével - Sorázsém könyve. Elsőként és alapvetésként Nemere István: - Szeretném, ha nem hinnénk a világvégében! Ez ugyanis abszolút destruktív gondolat. Ha elfogadjuk, abban a pillanatban értelmét veszti minden. Nekünk tartást éppen az adhat, hogy a jövőnkben hiszünk. Végletes gondolkodásformák között válogat a szerző-szerkesztő. Kételkedő és kiútkereső személyisége ott bújik a kérdések, a felvezetések sorai között. Idézetválogatásunk csak egyet bizonyít: sokfélék vagyunk. Van, ki nevét sem adta vélekedéséhez; mások ismert személyiségek. A buddhista: - A világvége fogalmát az ember az idő múlatására találta ki. Hozzánk tartozik, össznépi játéka életünknek. De inkább az izgat: mi az, ami ezt a kérdést földobja? Egyáltalán, milyen típusú ember fogékony iránta? Az altruista: - Becsapott, igaztalan világban élünk. Közöttünk élnek a bomlasztó erők, akiket az idegenek küldtek ide. Tudatunk csak annyit őrzött meg ezekről az emberekről, hogy ők a sátán követői. Még nevet is adtunk nekik. De mit teszünk ellenük? Családi hírek Házasságot kötöttek július 3-án Holtsuk Beáta Ágota és Orosz Tibor; július 10-én Kosztolányi Ilona és Göltl Pál; Lakner Ildikó és Simon Tibor; Miklós Adrienne és Forró Jakab; július 17-én Makk Zsuzsanna Mária és Magyarfalvi Gábor. Sok boldogságot, bőséges gyér\mekáldást kívánunk! V, / Semmit! Égi kormányok támogatják őket. A túlvilág-utazó: - Amikor Jézus született, kivételes békességet hozott, szelíden közelített a földhöz. De most sem lesz világvége. Jézus megjön kétezerben, mert a Törvény ellen nem tehet ő sem. Jehova tanúja: — Gondolj csak a Biblia jelzéseire! Nemzet támad nemzet ellen. Élelemhiány keletkezik. A földrengések és a járványok megsokasodnak. Növekszik a bűnözés, eluralkodik a törvénytelenség. El kell jönnie Armageddonnak... Peter Eastborough: - Nehéz a gondolkodó embernek szembenézni személyes pusztulásával. Az, hogy meghalunk, a legnagyobb bizonyosság, ám a legnehezebb nemhogy belenyugodni, de elképzelni is. Némileg megnyugtatóbb, ha ezt az elkerülhetetlen, személyes véget az ember kiteijeszti valamiféle univerzálisabb enyészetre. Bányai Mátyás asztrológus: - Ma még nem tudjuk, hogy ennek a korszaknak a fő jellemzője, a száguldó, gyorsuló folyamat átcsap-e az önpusztítás végső fázisába, vagy önmérséklettel képes lesz az emberiség ebben a világhónapban új energia-, nyersanyag-forrásokat, új távlatokat találni, s ezáltal elkerülni a világhónap elejénközepén őt fenyegető pusztulást. Sánta Ferenc író: - Ha egyáltalán a világvégéről beszélgetünk, én egyféleképpen tudom elképzelni: az emberek egy csoportja elveszti józan gondolkodását... Hiszek abban, hogy az erkölcsi érzék előbb-utóbb fölébe kerekedik a jószolgálatra alkalmatlan tendenciáknak. Lehetséges, hogy a jelenünk, amikor már a szakadék szélére jutva veszélyes fegyvereket alkalmaztunk, olyan figyelmeztetés mindannyiunknak, amelyik kizárja a világháború bekövetkezését. A könyv vége felé: ufó-jóslatok, ufó-jelenések. Olvasni róluk, egy ideig, érdekes. Realista ember lévén belefáradok. A minimális kételkedés persze bennem - s legyen meg ez az olvasóban is. Zárszóként Mészáros István: - Útárok szélén fekszem, megértem e pörgő csillagvárosokat, és jól tudom én, hogy zárt vagy nyílt lehet csak e zúgva táguló Univerzum. Míg ujjaimon a por parányi atomját képzelem, megbéklyóz tudatom: a részleteit ne kutasd az atomnak, hisz vége sosincsen, a sor megakad. R. B. (I. Sorázsém: Világvége? Ufó-jelek, Esztergom, 1993) Az Ausztráliában élő Huszár Ottó festőművész kiállításának megnyitójára augusztus 17-én, 17 órakor az Szabadidőközpontban (Zöldház) kerül sor. A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola öregdiákjainak rendezésében megnyíló kiállítást Kaposi Endre főiskolai tanár ajánlja a közönség figyelmébe. Megtekinthető szeptember l-ig.