Esztergom és Vidéke, 1993

1993-07-08 / 26-27. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE JUNIUS 19 -JÚLIUS 2. Eddig négy nyári este: mindegyiket az időjárás kegyes jóindulata fogadta. (Igaz, hogy 26-án kissé hűvösebben: didereghettek az ingujjasak, dicsérhették magukat a takaróval érkezett előrelátók. A lenge jelmezű ifjú táncosoknak is igencsak elkelt a forró tea.) Az ősi várfalak, az örök csillagok, meg a Bazilika óraütései alkotta változatlan „díszletben" négy bemutató, amely nyári színházunk műsortervének legfontosabb alapelvéről tanúskodik: a változatosságról. ' Idei évadunk az ifjúság és a komédiajegyében indult: a megnyitó estéjén - június 19-én - egy világhírű modem francia abszurd (Dobó-színpad), 25-én aM.É.G. fiatal vándor-társulatának látványos, mozgalmas komédiázása, amely a középkori színház és a régi hazai vándorszínészet hagyományaiból teremtett eleven, virtuóz mai „theátrumot" a szekérből kialakított pódiumon. 26-án a tánc, július 2án a zene múzsái találtak otthonra a Várhegyen. A Magyar Táncművészeti Főiskola és az Észak-Karolinai (USA) Művészeti Egyetem növendékeinek 26-ai kétrészes műsorából különösen a magyar néptáncok hoztak - a hűvöskés időben is - forró sikert. A két főiskola - együttműködési szerződés keretében - ilyenkor turnéztatja közös vizsga-produkcióját Magyarországon, és egybeVÁRSZÍNHÁZI NAPLÓ hangzó „vallomásuk" szerint leginkább az esztergomi fellépést kedvelik. Idén harmadszor „táncgáláztak" várszínházunkban: így már „hagyományosnak" számítanak. A most először bemutatkozó M.E.G. Színház és a Musica Historica Együttes sem utolsó sikerét aratta nálunk; nekik is méltán lehet majd „foglalt helyük" a következő évadok műsortervében. Július 2-án az öt ifjú irodalomtörténészből-zenészből öt éve alakult együttes a 16.-17. század magyar, cseh, német, török énekeivel és hangszeres zenéjével hirdette Zrínyi Miklós igéjét: „Fegyvert és bátor szívet!" Muzsikájuk a romos falakból újra egészet épített, megelevenítve a színhely „történelmi lelkét". (Különösen azok számára, akik tudták, hogy a nézőtér lejtője a 16.-17. századi végvár török temetőjét rejti...) A nyitóest teltházas „csúcsát" a következő három - érthetően nem közelítette meg, de mindegyik igazi érdeklőket mozgósított: 100-150 főnyi valóban „hálás közönséget". Legközelebb egy olyan színmű következik (július 9-én, 10-én: Szerelem...oh!), amelynek a történelmi falakhoz legfeljebb annyi köze van, hogy „storyja" - a szerelmi háromszögről - szintén ősréginek mondható. Ám a változatosság elvének nagyon is eleget tesz: bravúros bóhozat, remek szórakozás, igazi nyáresti alkalom a könnyed kikapcsolódáshoz. Azért van némi esztergomi vonatkozása is, idemutat a háromszög egyik csúcsa: Jónás Rita, az ifjú színművésznő városunkból való, a Dobó gimnáziumban érettségizett. (Nem is olyan régen...) Július 15-én és 16-án szintén harmadszor vendégszerepel nálunk a Független Színpad. (Rendezőjük: Ruszt József idén kapott Kossuth-díjat.) A kitűnő társulat „szomorú vígjátékot" hoz, amelynek történelmi meséje van és jelentős helye a magyar színháztörténetben. A barokk zenés vásári játék a német Haffner művéből készült és Magyarországon 200 éve, 1793-ban mutatták be először. E műfajban természetesen a „szomorúság" is kacagtató. (Olyanféleképpen, ahogy Csokonai Karnyóné-jában, amellyel a Független Színpad tavaly nyáron szerepelt várszínházunkban.) Újabb négy - reméljük, igazi nyári estén két színjáték, amelyek mindenkinek kedvére való jó mulatságot ígérnek. A nézőtéren pedig ismét minél zsúfoltabb padsorokat, - hiszen városunk polgárai részéről elsősorban erre a pártfogásra számítunk: hogy „nagyérdemű közönséggé" válnak. Az idei és jövendő évadok megvalósulását legbiztosabban ez alapozza meg. A Várszínház további műsoraihoz, az augusztus 14-étől 27éig tartó Ünnepi Hetek rendezvényeihez - közöttük a tűzijátékhoz - alapítványunk köszönettel fogad bármilyen összegű közvetlen támogatást is. Ezek a befizetések az adóalapból leírhatók. Számlánk: Kereskedelmi és Hitelbank esztergomi fiókja, Esztergomi Várszínház Kulturális Alapítvány: 364-10448. A teljes augusztusi műsort következő számunkban közöljük. JÚLIUS 9., 10. 20.30 ÓRA (Esőnap: júl. 11.) Murray Schisgal: SZERELEM... OH! Szerelmi háromszög bohózatban elbeszélve Játsszák: Jónás Rita, Szakács Tibor, Magyar Attila JÚLIUS 15., 16.20 J0 ÓRA (Esőnap: júl. 17.) PIKKO HERTZEG ÉS JUTKA PERZSI Felújítás a Független Színpad előadásában, Sebó Ferenc zenéjével Közreműködnek: a Hegedős Folk-zenekar és a Bihari Táncegyüttes táncosai Rendező: Ruszt József A mókus leugrott a fa törzséről. A pázsiton futott, szeme előtt, hasa alatt hátrafelé rohant a fű. Kis ugrásokkal haladt, aztán megtorpant. Két lábra állt, körülnézett. Nem látott veszélyt, hát ismét négy lábra ereszkedett és futott tovább. A park keskeny útján színes foltokat látott. Jönnek, érezte, hiszen lábuk alatt valósággal döngött a föld. Talán kap tőlük valamit? Irányt változtatott hát, feléjük sietett. A busz a park szélén állt meg. Az utasok lassan szálltak le róla. Mind ismerték egymást. Kissé merev tekintetek, végtagok, arcrafagyott örökmosolyok. Göcsörtös, félő kezek nehezen váltak el a kapaszkodóktói, néhány test imbolygott. A kockásinges fiatalemberre rászólt a vezető: - Aztán szedd majd a lábad. Megadóan bólintott. Ment a többiek után. A vezető, egy középkorú szigorú férfi, előresietett. Mindig sietett, az otthon lakói nem érhettek a nyomába. Hát szétszéledtek, lassan haladtak. A kockásinges arcán fájdalmas fintor ült, a pázsit szélén kacsázott. A többiek már elmentek. Melegen sütött a nap. Nagy fák vetettek árnyékot. A férfi hamar fáradt, egyik lábával kaszált, most megállt az egyik fa alatt. Arcán hamarjött verejték, mellében lihegés. Agyában zavaros gondolatok. Csak állt, először alaposan megszemlélte az eget, majd a fákat, végül a mérhetetlen füvet. - Mm...milyen... nn...nagy nyögte. Még nem látott ekkora pázsitot. Fát sem. Elment mellette valaki, de mire a léptek hallatán odafordult, az idegennek csak tászemét várakozóan függesztette arra a nagy emberre. A kockásinges látta a mókust, sőt nézte. Már csak azt nézte. Az arcán merev kifejezés ült, mindig így volt. Nem változtathatott rajta. A keze is lassan mozdult. Huszonnégy éve élt az intézetben, a második emeleten. Öten egy szobában. A lépcső akadály volt, ritkán győzte le. Tiltották is, hogy kimenjenek az épületből. Az udvar sivár volt, betonozott Évente egyszer hozták őket kirándulni. A kísérő mindig sietett. Nemere István NEM TÖRTÉNT SEMMI volodó hátát látta. „Nagy", mondta még egyszer hangosan, önmagának. Szeme kitágult, lenézett a lába elé. A mókus fehérszürke magas alakot látott. Arrafelé futott hát. Az alak mozdulatlanul várta. Talán lesz nála valami? A látogatók, sétálók sokszor adtak mogyorót, diót, édeset. Nem mindent fogadott el. Ha mégis, hát tovarohant a zsákmánnyal és eldugta valahol. Megtorpant, kis dülledt fekete Most ott álltak a pázsit szélén és nézték egymást. Kicsik és erőtlenek. De a mókus legalább elfuthatott, ha veszély fenyegette. A férfi a mókus szemében önmaga kicsiny képmását láthatta volna, ha lehajol. De nehezen mozgott. Arcán értetlenség ült. - Ááá...állat - mondta végül, és örült, hogy kimondta. Hogy jól mondta. Büszke volt. Körülnézett félig, kinek dicsekedhetne? De senki sem hallotta. Egyedül állt a mérhetetlen fényben, ez is zavarta. Pislogott. Nem értette, mitkellenetennie,deagyamélyén valamimegmozdult. - Tee... - szólt kedveskedve és kinyújtotta kezét. Ám a mókus látta üres a kéz, és nem várt tovább. Elfordult, két első lábát is leengedte. Már egy villanás volt csupán, nesztelenül tovasuhant a pázsiton. Bozontos farka még látszott egy fa törzsén, felkúszott. Aztán eltűnt az ágak között. A kockásinges csak állt, naptól vakon, hőségben. Pislogott tanácstalanul. - Eee...elment - dadogta panaszosan. Egy nő gyermekkocsit tolt, ránézett és elsietett. „Minek hozzák ide ezeket a szerencsétleneket", gondolhatta. A férfi még felszegett fejjel állt, hiába kereste tekintetével a mókust. A lombok bezárultak és senki sem segített. A kockásinges férfi zavartan indult tovább. Húzta a lábát, csapkodott karjával. A park túlsó végén a többiek csoportosultak. Talán éppen rá vártak. A társai. Csak ők várták.