Esztergom és Vidéke, 1993

1993-07-08 / 26-27. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Bazilika kápolnájából került oda. Az oltárkép, mely dombormű és Szent Istvánt ábrázolja, Szent Imré­vel, Szent Gellért püspökkel, 1953­ban került a templomba az államo­sított bencés gimnáziumból. Ott le­szedték a falról és az iskola udvarán hevert. Köves Gyula állította fel 1957­ben a templomkertben és restaurálta azt a XVIII. századi szobrot, mely előtte a tábori vasútállomás közelé­ben állt. Az egyházközséget 1972-tól M6­der Mihály esperes-plébános vezeti; Nádai Demeter a templomgondnok. A templom körüli teendőket Margit nővér látja el. Számtalan segítőre találnak a kertvárosiak között. Az ünnepségre külön is készültek. Napokon keresz­tül kívül-belül serényen takarítot­tak. A templomkert egy jól gondo­zott arborétumhoz hasonló. Az ötvenéves évforduló ünnepsé­gén sokan voltak az idősebb korosz­tályból, akik maguk is kétkezi mun­kájukkal járultak hozzá, hogy temp­lomuk most díszkivilágításban ra­gyoghat. A fiatalok pedig jól érezték magu­kat a meghitt, családias légkörben. Mindenki megtalálta a maga örö­mét. (Pálos) Sandokán megint a régi ÖTVEN ÉVES A KERTVÁROSI SZENT ISTVÁN TEMPLOM A kertvárosi templom előterében korabeli márványtábla hirdeti: Templomunk Isten dicsőségére és Szent István királyunk tiszteletére 1941-1943 években épült főmagasságú és főtisztelendő dr. Serédi Jusztinián Magyarország bíboros hercegprímása, esztergomi érsek és más jótevők áldozatkészségéből. A templomot bíboros főpásztorunk 1943. június 29-én benedikálta. A templom felszentelésének 50. évfordulóján a kertvárosiak ünnepi szentmisét és templomkerti megem­lékezést tartottak. Vasárnap délelőtt hamar megtelt a templom, a késve érkezők már csak a bejáratnál kaptak helyet. De a han­gosításnak köszönhetően az ott ál­lók is követni tudták a mise menetét. A szentbeszédet dr. Dékány Vilmos püspök mondta, az orgonamuzsikát Cséfalvay Pál vízivárosi plébános szolgáltatta; közreműködött a Szent István ifjúsági klub gitár- és ének­együttese. A híveken kívül ott volt az önkor­mányzati képviselő-testület több tagja, több esztergomi és néhány környékbeli plébános, valamint szá­mos vendég, akik valamilyen szállal kötődnek a kertvárosi Szent István plébániához. Az egyházközség a harmincas évek második felében szerveződött, majd 1937-ben az esztergomi Szent Anna plébániához csatolták. Dr. Kiscelli Ferenc plébános mű­ködése idején kezdődött az építke­zés; 1941. november 30-án volt a templom alapkőletétele. 1942-ben már álltak a falak és a külső tetőzet is elkészült. 1943-ban tovább építkeztek, elké­szült a főoltár is, ám pénz hiányá­ban a torony csak a kórus magassá­gáig épülhetett meg. Június elsejé­vel létesítette a bíboros a Szent Ist­ván városi önálló lelkészséget, teljes plébániai jogkörrel. Gyimesi Gyula lett az első lelkész. A háború nagy károkat okozott az új templomban. Majd 1945 végétől Körös József plébános vezetésével megindult a helyreállítás, sok-sok ember áldozatkész munkájával. 1948. augusztus 8-án Mindszenty József bíboros hercegprímás szen­telte fel a tornyot, melyet Köves Gyula kőművesmester épített. A keresztet Moró Béla bányalaka­tos készítette. A harang is a helyére került, majd 1949 húsvétján meg­szólalt az orgona is, ami előtte a Ne kerteljünk: a Prímás-sziget legszebb részén lévő „Sandokán" játszótér az elmúlt években ebek harmincadjára jutott. Oda és a volt Aköv-telepre egy hét nyelven be­szélő szállodát terveztek, amiből tő­ke hiányában természetesen nem lett semmi. Baják István, a Városüzemeltetési és Műszaki Iroda nyugdíjas társa­dalmimunka-felelőse arról értesítet­te lapunkat, hogy e témával foglal­kozó cikkünk nyomán megszervez­te a régi szép időkben oly népszerű játszótér újjáépítését. - Ősbozót volt itt, kérem. Mivel a belvárosban nincs játszótér, ezért feltétlenül szükség volt a terület át­meneti hasznosítására. Az elmúlt években innét mindent elloptak: több száz járdalapot, a szemétgyűj­tőket, de még a szánkozódomb föld­jének egy részét is! Pedig annak ide­jén itt javarészt minden társadalmi munkában épült. Szerencsére a 280 méter hosszú kismama-korzót nem tudták felbontani. A cikk megjelenése után megke­restem a kereskedelmi és vendéglá­tóipari iskola igazgatóját, Kurucz Lászlót és helyettesét, Meszes Ba­lázst, akik nagy jóindulattal segítet­tek. Ötven-hatvan tanuló mintegy 350-400 órát dolgozott itt. A Ga­mesztől kaptuk a kéziszerszámokat. A gyerekek fűrésszel, sarlóval, ka­pával irtották az embermagasságú gazt, a fásult növényeket, a vízrá­hordással idekerült megkeménye­dett iszapot és a mindenfajta törme­léket. Végül a diákok védnökséget is vállaltak a terület fölött. A Dunakanyar Mgtsz-től egy szombat reggel hatalmas autógumi­kat kértem. Kedden reggel már itt is voltak - ingyen. Ezeket - kettő ki­vételével - már félig beástuk a föld­be és meg is töltöttük homokkal. Sajnos e kettőt, mielőtt közepüket megtölthettük volna, ellopták. Pe­dig ezeket, méretük miatt, csak te­herautóval lehet elvinni. Rövidesen padok is kerülnek ide. A gyerekeket és a szülőket csak biztatni tudom: vegyék birtokba a játszóteret! Ha lehet, csúszdát is, hintát is szerzünk ide. Nemcsak ho­mokvárat építeni, hanem labdázni is lehet itt - miközben a korzón jó nagyokat sétálhatunk. Kár, hogy a környéket vaksi épületek látványa csúfítja. s.j.

Next

/
Oldalképek
Tartalom