Esztergom és Vidéke, 1993

1993-07-08 / 26-27. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Bazilika kápolnájából került oda. Az oltárkép, mely dombormű és Szent Istvánt ábrázolja, Szent Imrével, Szent Gellért püspökkel, 1953ban került a templomba az államosított bencés gimnáziumból. Ott leszedték a falról és az iskola udvarán hevert. Köves Gyula állította fel 1957ben a templomkertben és restaurálta azt a XVIII. századi szobrot, mely előtte a tábori vasútállomás közelében állt. Az egyházközséget 1972-tól M6der Mihály esperes-plébános vezeti; Nádai Demeter a templomgondnok. A templom körüli teendőket Margit nővér látja el. Számtalan segítőre találnak a kertvárosiak között. Az ünnepségre külön is készültek. Napokon keresztül kívül-belül serényen takarítottak. A templomkert egy jól gondozott arborétumhoz hasonló. Az ötvenéves évforduló ünnepségén sokan voltak az idősebb korosztályból, akik maguk is kétkezi munkájukkal járultak hozzá, hogy templomuk most díszkivilágításban ragyoghat. A fiatalok pedig jól érezték magukat a meghitt, családias légkörben. Mindenki megtalálta a maga örömét. (Pálos) Sandokán megint a régi ÖTVEN ÉVES A KERTVÁROSI SZENT ISTVÁN TEMPLOM A kertvárosi templom előterében korabeli márványtábla hirdeti: Templomunk Isten dicsőségére és Szent István királyunk tiszteletére 1941-1943 években épült főmagasságú és főtisztelendő dr. Serédi Jusztinián Magyarország bíboros hercegprímása, esztergomi érsek és más jótevők áldozatkészségéből. A templomot bíboros főpásztorunk 1943. június 29-én benedikálta. A templom felszentelésének 50. évfordulóján a kertvárosiak ünnepi szentmisét és templomkerti megemlékezést tartottak. Vasárnap délelőtt hamar megtelt a templom, a késve érkezők már csak a bejáratnál kaptak helyet. De a hangosításnak köszönhetően az ott állók is követni tudták a mise menetét. A szentbeszédet dr. Dékány Vilmos püspök mondta, az orgonamuzsikát Cséfalvay Pál vízivárosi plébános szolgáltatta; közreműködött a Szent István ifjúsági klub gitár- és énekegyüttese. A híveken kívül ott volt az önkormányzati képviselő-testület több tagja, több esztergomi és néhány környékbeli plébános, valamint számos vendég, akik valamilyen szállal kötődnek a kertvárosi Szent István plébániához. Az egyházközség a harmincas évek második felében szerveződött, majd 1937-ben az esztergomi Szent Anna plébániához csatolták. Dr. Kiscelli Ferenc plébános működése idején kezdődött az építkezés; 1941. november 30-án volt a templom alapkőletétele. 1942-ben már álltak a falak és a külső tetőzet is elkészült. 1943-ban tovább építkeztek, elkészült a főoltár is, ám pénz hiányában a torony csak a kórus magasságáig épülhetett meg. Június elsejével létesítette a bíboros a Szent István városi önálló lelkészséget, teljes plébániai jogkörrel. Gyimesi Gyula lett az első lelkész. A háború nagy károkat okozott az új templomban. Majd 1945 végétől Körös József plébános vezetésével megindult a helyreállítás, sok-sok ember áldozatkész munkájával. 1948. augusztus 8-án Mindszenty József bíboros hercegprímás szentelte fel a tornyot, melyet Köves Gyula kőművesmester épített. A keresztet Moró Béla bányalakatos készítette. A harang is a helyére került, majd 1949 húsvétján megszólalt az orgona is, ami előtte a Ne kerteljünk: a Prímás-sziget legszebb részén lévő „Sandokán" játszótér az elmúlt években ebek harmincadjára jutott. Oda és a volt Aköv-telepre egy hét nyelven beszélő szállodát terveztek, amiből tőke hiányában természetesen nem lett semmi. Baják István, a Városüzemeltetési és Műszaki Iroda nyugdíjas társadalmimunka-felelőse arról értesítette lapunkat, hogy e témával foglalkozó cikkünk nyomán megszervezte a régi szép időkben oly népszerű játszótér újjáépítését. - Ősbozót volt itt, kérem. Mivel a belvárosban nincs játszótér, ezért feltétlenül szükség volt a terület átmeneti hasznosítására. Az elmúlt években innét mindent elloptak: több száz járdalapot, a szemétgyűjtőket, de még a szánkozódomb földjének egy részét is! Pedig annak idején itt javarészt minden társadalmi munkában épült. Szerencsére a 280 méter hosszú kismama-korzót nem tudták felbontani. A cikk megjelenése után megkerestem a kereskedelmi és vendéglátóipari iskola igazgatóját, Kurucz Lászlót és helyettesét, Meszes Balázst, akik nagy jóindulattal segítettek. Ötven-hatvan tanuló mintegy 350-400 órát dolgozott itt. A Gamesztől kaptuk a kéziszerszámokat. A gyerekek fűrésszel, sarlóval, kapával irtották az embermagasságú gazt, a fásult növényeket, a vízráhordással idekerült megkeményedett iszapot és a mindenfajta törmeléket. Végül a diákok védnökséget is vállaltak a terület fölött. A Dunakanyar Mgtsz-től egy szombat reggel hatalmas autógumikat kértem. Kedden reggel már itt is voltak - ingyen. Ezeket - kettő kivételével - már félig beástuk a földbe és meg is töltöttük homokkal. Sajnos e kettőt, mielőtt közepüket megtölthettük volna, ellopták. Pedig ezeket, méretük miatt, csak teherautóval lehet elvinni. Rövidesen padok is kerülnek ide. A gyerekeket és a szülőket csak biztatni tudom: vegyék birtokba a játszóteret! Ha lehet, csúszdát is, hintát is szerzünk ide. Nemcsak homokvárat építeni, hanem labdázni is lehet itt - miközben a korzón jó nagyokat sétálhatunk. Kár, hogy a környéket vaksi épületek látványa csúfítja. s.j.