Esztergom és Vidéke, 1993

1993-07-08 / 26-27. szám

1993. július 8. 26-27. szám i * Ára: 24,50 Ft ESZTERGOM és VIDÉKE POLGÁRI LAP Alapíttatott 1879-b«n Alapító főszerkesztő: DR. KŐRÓSY LÁSZLÓ Újraindult 1986-ban Esztergom a kerékpárosok városa (is) lesz? Extra szolgáltatás Egy, a Dunakanyaron végighala­dó kerékpárútról már fölröppentek ilyen-olyan hírek, a megvalósítás azonban talán sohasem volt olyan közel, mint most. Erről kérdeztük Szappanos Jánost, a Medibau (Bp.) képviselőjét - A Táttól Visegrádig (a megye­határig) terjedő 17 kilométeres sza­kasz egy leendő európai kerékpárút részeként épülhet föl. Ez Németor­szágból, a Fekete-erdőből indul és Ausztrián keresztül - ott a Duna mindkét partján - érkezik Magyar­országra. Nálunk Rajkától a szerb határig haladna a kétsávos kerék­párút Erre az Útalap e célra elkülö­nített hányada ad fedezetet. A közelmúltban a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium és a Vasút­tervező Vállalat országos kerék­párút-koncepciótervet készíttetett Eszerint a legnagyobb kihasználtsá­gú út a Duna menti lenne. Az Útalap támogatását azonban csak azok az önkormányzatok nyerhetik el - az építési költség 70-80 %-át! akik a hiányzó részt önerőből, vagy más forrásból biztosítani tudják. A Duna menti kisközségek azonban még a tervezést sem tudják fizetni. E hiányzó 20-30 %-os önrész elő­teremtésében segít a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány, amely vállalta, hogy megpróbálja elindítani a tervezési munkálatokat, továbbá segíti az első harminc kilo­méter engedélyezési tervének fi­nanszírozását. Esztergom önkormányzata két­millió forinttal járult hozzá a 17 ki­lométeres út megépítéséhez. Ez ter­mészetesen kevés a kívánatos ön­részhez. És akkor még a tervezés és az esetleges kisajátítás díját sem vettük figyelembe. Továbbá az ön­kormányzatnak minimum 20 %-ot kell biztosítania. Ezt a 20 %-ot vál­lalta át a Promóció Kft, melynek része a város kétmilliója. A kft kü­lönböző alapítványoktól, szponzo­roktól, szövetségektől, a megyei önkormányzattól próbál pénzt sze­rezni. Amikor összegyűlik, máris benyújtjuk a szükséges terveket. Reméljük, minél előbb... (s.j.) A Magyar Természetbarát Szövet­ség, a lengyel nagykövetség ez év­ben már harmincötödik alkalommal rendezte meg a Sobieski János eve­zőstúrát. A túra Esztergom és Mo­hács között - sok-sok állomással megszakítva - zajlik. Esztergomban ünnepséggel és kulturális program­mal kezdődik. Ezúttal a Kolping Egyesület volt a házigazda. Az Er­zsébet-parki Sobieski emlékműnél gyülekeztünk, hogy megemlékez­zünk a magyar-lengyel barátságról és koszorúzzunk. Ott volt a megem­lékezésen az önkormányzati képvi­selő-testület néhány tagja, a pártok, a társadalmi szervezetek, az egyesü­letek képviselői, a sportolók, a sportvezetők és érdeklődők. Csombor Erzsébet, a Komárom­Esztergom Megyei Levéltár megbí­zott igazgatója mondta a megemlé­kezést: - Ma, amikor a nacionaliz­mus, a vak gyűlölet, az erőszak is­mét elnyeléssel fenyegeti Európa keleti felét, különösen fontos fel­idézni azokat az értékeket, melyeket érdemes megőrizni, ápolni mind az egyén, mind pedig a nemzetek éle­tében. Ilyen értékek a barátság, az együttműködés, az összefogás és a segítőkészség, melyekre számos hálát fejezi ki az 1933-ban, a török uralom alóli felszabadulás 250. év­fordulójára készített emlékmű. Az emlékoszlopot, a tetején pihenő sas­sal Körmendi Frimm Jenő szob­rászművész készítette... Duna-túra A magyar-lengyel barátság jegyében példát szolgáltat a magyar-lengyel barátság immár évezredes története. Ebben a történetben kiemelkedő szerep jutott Esztergomnak, ahon­nan Szent Adalbert, Szent István ki­rályunk bérmálója elindult Lengyel­országba. A köztudatban azonban ennél a ténynél mélyebben és élőb­ben ivódott be a török alóli felszaba­dulás emléke, ami szorosan össze­kapcsolódott Sobieski János lengyel király nevével... A magyar nemzet fiai, Esztergom lakói máig is hálásak neki. Ezt a A megemlékezés további részében szó volt az 1939 utáni lengyel me­nekültekről, a magyar-lengyel kul : turális kapcsolatokról, Glatz Gyula és Etter Jenő polgármesterek törté­nelmi kiállásáról, az emlékmű za­rándokhellyé válásáról a háborús időkben. A magyar-lengyel barátság kiszélesítéséről, Esztergom-Gniez­no testvérvárosi kapcsolatfelvételé­nek lehetőségéről. A Sobieski-em­lékmű helyreállításának fontosságá­ról, az október 30-i magyar-lengyel közös Sobieski ünnepről. Majd ezekkel a szavakkal zárta: „Mert szebb jövőt csak úgy remél­hetünk, ha szűkebb régiónkban a to­lerancia, a barátság, a béke légköré­nek kialakításáért szállunk síkra. Ennek előfeltétele egymás jobb megismerése." A megemlékezés ko­szorúzással zárult. Koszorút helye­zett el: a lengyel nagykövetség, az önkormányzat, a Kolping Egyesü­let, a Dunakanyar Intéző Bizottság, a Természetbarátok Szövetsége, a 14-es Holló Cserkészcsapat, a Du­na-túra résztvevői és néhány ma­gánszemély. (Pálos) VÁRSZÍNHÁZI NAPLÓNK A 6. OLDALON

Next

/
Oldalképek
Tartalom