Esztergom és Vidéke, 1993
1993-04-29 / 17. szám
ESZTERGOM ES VIDEKE 5 „A bíboros a mai magyarországi népfrontkormánnyal szemben olyan szerepet játszik, mint amit a Harmadik Birodalom hatalombirtokosaival szemben Faulhaber bíboros és gróf Galen Németországban eredményesen képviselt" Dr. Maindrad Falser osztrák ügyvivő írta le ezeket a sorokat 1946. május 4-én az osztrák külügyminiszterhez írt jelentésében. A két német főpap a Hitler rezsim embertelen faji ideológiájával fordult szembe, így Mindszenty József hercegprímás értékelése igen pozitív volt az osztrák ügyvivő szerinti balra sodródó magyar kormányé már kevésbé hízelgő. A Levéltári Szemle 1992/1. számában Gecsényi Lajos, a bécsi magyar levéltári delegátus közölt iratválogatást az osztrák Külügyminisztérium iratanyagából: A budapesti oszták képviselet jelentéseiből 1946-1947 címmel. Az osztrák Külügyminisztérium képviseleti irodáját 1946 februárjától vezette Budapesten dr. Falser ügyvivő. Részletesjelentésekben számolt be, 1947-ben sorra kerülő távozásáig a magyar belpolitikai életről, a magyarországi viszonyokról. AZ. 137/46. Gesprach mitdem Fürstprimas von Ungarn tárgyú részletes jelentésében foglalkozott Mindszenty József személyével és politikai beállítottságával, az ország közvéleményére gyakorolt hatásával, saját benyomásai és bizalmas megbeszélésre, amelynek folyamán ő nagyon nyíltan nyilatkozott a magyarországi mai politikai rezsim gyengéiről és veszélyeiről és a teljesen hibás politikájáról." A beszélgetés során Mindszenty József érdeklődött, hogy Ausztriából nem kaphatna-e rotációs paMindszenty Józsefről - osztrák $zemmél a hercegprímással folytatott beszélgetés alapján véleményt formált a katolikus egyház elleni állami és politikai akciókról, a monarchista mozgalom esélyeiről, a katolikus sajtó papírbeszerzési nehézségeiről, az iskolai vallásoktatásról, a földreform hatásáról az egyházi testületekre, a magyar-vatikáni diplomáciai kapcsolatokról. „A napokban alkalmam volt arra, hogy a bíborost egy kihallgatásra kérjem. A hercegprímás, aki jelenleg egy bérmakörútra készül, budapesti rezidenciáján fogadott egy hosszabb tartalmú pírt, mert az egyetlen napilapként szóbajöhető katolikus újság, az Új Ember megjelentetését a kormány papírhiányra való tekintettel akadályozza. Súlyos gondjait hangoztatta a katolikus iskolaüggyel kapcsolatban. Véleménye az, hogy „az itteni irányadó körök egyöntetű véleménye az, hogy a nyugati hatalmak nem törődnek komolyan Magyarországgal, amely hosszabb távon semmi más eredményre sem szolgál, hogy mint ez ma sajnos látható, teljesen a Szovjetunió írja elő a politikáját és ily módon az ország mind jobban a korai ázsiai viszonyokba zuhan vissza." A bíborossal folytatott beszélgetését összefoglalta, hogy Magyarországon ő az egyetlen ténylegesen kiemelkedő személyiség, aki töretlen energiával harcol az egyház szabadságáért Az utolsó mondatokban mintegy előrelátva, Mindszenty József mártírsorsát is megjósolta az ügyvivő. A jelentést Bécsben kiemelten kezelték, maga Figl osztrák kancellár is elolvasta, az ügyvivőt utasították, hogy az ügy bizalmas voltára való tekintettel az eseüeg még létező fogalmazványt semmisítse meg. A gondosan elkészített jelentés egy kívülálló, de Mindszenty Józseffel feltétlenül szimpatizáló, a hercegprímást hallatlanul nagyra értékelő diplomata véleményét fogalmazta meg. Értékét is ez jelenti, hiszen a magyarországi belpolitikai viszonyok, s Mindszenty József szerepének egykorú bemutatását teszi árnyaltabbá, gazdagabbá. Ortutay András STRIGONIUM ANTIQUUM 1. Új periodika megszületését üdvözölheti a múlt történelmi értékei iránt fogékony olvasó, ha kézbeveszi az Esztergomi Primási Levéltár nemrég megjelent kiadványát a Strigonium Antiquum első kötetét A Primási Levéltár, amint azt bevezető ajánlásában Paskai László bíboros megfogalmazta, azt az egyházi hagyományt kívánja feleleveníteni, amelyet az Esztergomban megjelent Magyar Sión, vagy a városhoz kötődő Religió című folyóiratok vállaltak, nevezetesen, hogy tanulmányok, forrásanyagok, életrajzok megjelentetésével adjanak hírt a katholikus egyház éltéről, múltjáról. A Strigonium Antiquum első kötete a Simor János bíboros halálának centenáriuma tiszteletére rendezett emlékkonferencia előadásait tartalmazza. A megjelent tanulmányok képet adnak a főpap életútjáról, egyházpolitikai tevékenységéről, egyházszervező munkájáról, tudománypártoló, gyűjteménygyarapító törekvéseiről, iskolapolitikájáról, figyelemreméltó gazdasági-gazdálkodási tevékenységéről. A kötet tanulmányainak sorát Simor János bibliográfia közzétételével záija a szerkesztő. A kiadványsorozat megindításával a legnagyobb magyar egyháztörténeti gyűjtemény lépett nyilvánosságra azzal a szándékkal, hogy történeti feldolgozások, források megjelentetésével segítse a magyar egyháztörténeti kutatásokat. Ehhez a szándékhoz keresve sem találhatott volna kifejezőbb mottót Beke Margit levéltáros, a kötet szerkesztője, amikor Simor tudománypártolása és könyvgyűjteménye című tanulmányában magát a hercegprímást idézi: „Midőn a nemzet saját múltjában kutat, egy szebb jövőnek létrehozásán fárad, és ha igaz, hogy múltjában él a nemzet, úgy azok, kik ennek fátyolát fellebbentik, a hazának legeiismerésre méltóbb napszámosai." B.É. Szent György napján - két és félévszázada Régi szokás volt Eszteigom szabad királyi városában, hogy a meghalt vagy elköltözött belső tanácstagok, a bíró választását Szent György napján, április 24-én tartották meg. 1743-ban azonban nem került sor bíróválasztásra, mert az előző évi megüresedett tanácsbéli helyre választott Enthoffer Mátyás választásával a polgárság többsége nem volt megelégedve. Ebből a Nemes Város és a polgárság között „izeüenség és viszálykodások" keletkeztek. 1743 tavaszára Grassalkovics Antal ítélőmester közbenjárására csitult el az ügy. Április 19-én a városi tanács ülése nemes Gánóczy István főbíró elnökletével megegyezést hozott létre, Enthoffer Mátyás önként visszalépett, hogy a „purgerséggel jó harmóniában" éljen. A város viszont bizonyságlevelet állított ki számára, hogy megválasztották a tanácsba, s nem volt kifogás ellene. A tanácsülés ünnepélyes levélben ismerte el Grassalkovics Antal 24 éves támogatását amelyet a városnak nyújtott. A királynő utasítására azonban a „restaurációt" el kellett halasztani „eő fólségénél tudva lévő indulatokbul", amivel azután egy évig kellett várni a tanács kiegészítésével. A városi tanács és a választott polgárság vitái évtizedeken keresztül húzódtak, e viták egyikéről számolt be a szabad királyi város jegyzőkönyve 1743-ban. O.A. IDŐ LAPOZÓ szerkesztésében ...: V::... : ^ ;• •: .•:: . .••'••.••• .. : : . : : : ': : ••••••••;••••••••• : .a;..:-:: .>;, :: : •• A tárgyilagossagra törekvő történetírás legfőbb elvét Xffl. Leó pápa, aki 188 l-ben nyitotta meg a Vatikáni Levéltárat a kutatók előtt, a következőkben foglalta össze:,,Ne merészeljenek hamisat állítani, de nem merészeljék az igazat se elhallgatni, hogy a kedvezésnek, részrehajlásnak vagy ellenségeskedésnek még a gyanúja se merülhessen föl a történészek ellen!!!" A levéltárakban őrzött anyag kezelésének és kutatásának megkönnyítése érdekében, szerte a világon úgynevezett levéltári segédleteket állítanak össze a levéltárosok. Bár ezeknek a könyveknek megjelentetése viszonylag szűk réteg érdeklődésére tarthat számot, mégis igen nagy fontossággal bírnak Ezért is örültem a Magyarországon kevéssé ismert Vatikáni Levéltár egyik irategyütteséről publikált ,kalauznak", melyet dr. Eördögh István vatikáni levéltáros készített és ,A Rendkívüli Egyházi Ügyek Szent Kongregációja Levéltárának (Vatikánváros) a Magyarországi Egyházakra Vonatkozó Forrásai 18031903" címet viseli. A könyv egyfajta időrendi mutató, ismertető, amely a Kongregáció Levéltárához tartozó „Fondo Austria" anyagát dolgozza fel. Ebben a fondban találhatók a bécsi Apostoli Nunciatura iratai is. Tartalmazza az iratok megtalálási helyét, keletkezésének helyét és idejét, és a tárgyát. A segédlet használatát a kötet végén közölt névmutató segíti. A megadott időszakban az egyházkormányzás a bíbornokok testületén, a római curián és hatóságain keresztül történt. A curia hatóságai közé tartoztak a kongregációk. Ebbe a rendszerbe illeszkedett be az 1814. július 19-én létrehozott „Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja". Nyolc bíborosból és öt teológus tanácsadóból állt. VII. Pius pápa a polgári forradalmak eredményeként és a polgárosodás előretörésével kialakult új helyzetben, a konkordátumos politika irányítására hívta életre. Ezért ez a hivatal foglalkozott a Szentszék és a különböző országok között kötött egyezmények, konkordátumok ügyeivel, tárgyalt a kormányokkal püspökségek létesítéséről, püspökök kinevezéséről stb. Ma is működik az Államtitkárság keretében. A Kongregáció létrehozásának körülményeiből és a feladataiból következik, hogy a levéltárában található iratoknak nagy a forrásértékük. Az igen sok kérdésre válaszadási lehetőséget kínáló gazdag anyag kutatása és feldolgozása megvilágíthatja, továbbárnyal hatja a XIX. századi magyar történelmi eseményekről idáig kialakított képet. Rendkívül izgalmas időszaka ez a magyar történelemnek. Bevezetőjében a szerző négy tematikai csoportba osztja az iratokat: a Szentszék és a magyar állam kapcsola- ta, - a magyar egyház belső viszonyai,egyházpolitikai kérdések, - a közép-európai régiónak Ausztriával és a történelmi Magyarországhoz tartozó különféle területekkel kapcsolatos nemzetközi jelentőségű ügyei. Az iratokból olyan fontos eseményekkel kapcsolatos vatikáni állásfoglalást ismerhetünk meg, mint 1848/49, a nemzetiségi mozgalmak vagy a vegyesházasságokkal, egyházpolitikai törvényekkel stb. összefüggő csatározások. Ez a körültekintően elkészített, alapos munka a szakembert, a levéltárost dicséri. Segítségével elindulhat a kutató az iratanyag feltárásának, információi kibontásának titkokkal teli útján. Csombor Erzsébet „Ne merészeljenek hamisat állítani, de ne merészeljék az igazat se elhallgatni..."
