Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-08 / 14. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A BAMBERG I LOVAS Nagy érdeklődéssel olvasom az Esztergom és Vidéké-ben a mind gyakrabban megjelenő híreket testvérvárosunkról, Bambergről. Már többször is szó esett császári dómjának híres lovasszobráról. Először csak névtelenül, majd mint Szent István király szobrát említették. A művészettörténeti irodalomban csak a XX. században, a hitleri időkben kérdőjelezték meg az ősi meghatározást, mondván, „Mit keres egy magyar király a német császári dómban?" Georg Dehio 1939-ben Szent Györgynek tartotta a lovast, noha nyoma sincs a sárkánytölő harcos mozdulatoknak, sem a sárkánynak, sem a dárdának. A II. világháború után a tudományos kutatás objektívebben foglalkozott a szobor ábrázolta személy kilétével. 1975-ben Bambergben konferenciát rendeztek a dóm építéstörténetéről, amelynek eredményeként jelent meg D. Winterfeld kétkötetes monográfiája a dómról, melyben a lovast Szent István magyar királlyal azonosítja. 1984-ben F, Reisenstein is ezt, vagyis a régi hagyományt erősítette meg. Magyar részről az 1945 óta Münchenben élő dr. Bogyay Tamás művészettörténész professzor, az Árpád-kor jeles kutatója kapcsolódott be ebbe a munkába. E témában több tanulmányt is publikált. Magyar nyelven 1988ban jelent meg Münchenben a Bambergi lovas című írása, amelynek alcíme „Magyarország nagy királyának legnagyszerűbb emléke". 1991. májusában Esztergomban, „Az egyházak a változó világban" című három napos konferencia megnyitásán is Szent Istvánról tartotta ünnepi előadását „A kereszténység felvétele mint fordulópont" címmel. Szent István nagyságát a magyarság Európába való beillesztetésével, a történész tárgyilagosságával mutatta be. Az alábbiakban dr. Bogyay Tamás kutatásainak eredményeit ismertetjük. Bebizonyította, hogy egyetlen német püspökségnek sem volt olyan közeli kapcsolata a Szent István-kori Magyarországgal, mint a bambergieknek. Adóm alapításánál, 1007-ben az ez évben esztergomi érsekké lett Asztrik(1007-24) már jelen volt. 1012ben ő szentelte a már elkészült dóm kriptája előtti oltárt. Az ünnepségen 45 érsek jelent meg, de közülük csak nyolcnak volt oltárszentelési joga, akik közé tartozott az egyetlen „idegen", a magyarok érseke, Asztrik. Őt senki sem tekintette idegennek, mert a dómot alapító n. Henrik (1002-24) előtt sógorát, vagyis a császár húgának gi dómban is megünnepelték Szent István magyar királyt 1177-ben a Meráni házból származó Ottó lett Bamberg püspöke, akit a szintén Meráni Eckbert (11961237) követett a püspöki székben, aki II. Endre magyar király (120535) feleségének, a tragikus sorsú Meráni Gertrudnak testvérbátyja volt. Eckbert 1206-ban, Gertrúd első fiának, Béla hercegnek szüleférjét, István királyt képviselte. Bamberg és Magyarország szoros kapcsolata István király halála után is megmaradt. 1063-ban a szükségbe jutott bambergi székeskáptalan Salamon magyar királyhoz fordult segítségért. A XII. század legkiválóbb bambergi püspöke, Szent Ottó, II. Vak Béla királlyal tartott fenn baráti kapcsolatot. 1146-ban, amikor II. Henrik császárt szentté avatták, a pápai bulla is kiemelte a magyarok megtérítésében játszott szerepét. Ettől kezdve augusztus 20-án a bambertésekor járt először a magyar király udvarában. Két év múlva, hamis vád alapján, birodalmi átokkal sújtották a püspököt, öccsével együtt, akik II. Endre magyar királyhoz menekültek. Ő visszahelyeztette Eckbertet a bambergi püspöki székbe. Hálából Eckbert 1207-ben elkísérte Endrét a Szentföldre vezetett kereszteshadjáratába. Majd a császár küldötteként később is járt hazánkban. Eckbert püspök nevéhez fűződik a bambergi dóm XIII. századi újjáépítése az 1185. évi tűzvész után, valamint a templom kora gótikus szobrainak felállítása, amelyek a püspök 1237. évi haláláig el is készültek. A dóm külső és belső szobrászati díszének programadója Eckbert volt. A keleti szentély déli kapuján, az Ádám-kapun, az esztergomi várkápolnából jól ismert, fűrészfogas díszítésű kapuív alatt, a dómot alapító szent császári pár egész alakos szobra áll, Szt. István vértanú mellett, és az első emberpárral szemben. - E szentély északi kapuja, a Gnadenpforte timpanonjában, az esztergomi székesegyház egykori Porta Speciosa-jához hasonlóan, a középpontban a trónoló Madonna kapott helyet. Itt, jobbra II. Henrik császár és balra Szt. Péter áll. E kaput megkerülve jutunk a dóm főbejáratához, az érseki oldal Fejedelmi kapujához. A széles kapubéllet gazdag szobrászati díszítése, a próféták vállain álló apostolszobrok pompás galériája között lépünk be a dómba, ahol az első pillérnél az életnagyságú lovasszobor a magasból tekint le ránk, és megállásra kényszerít. Az oldalnézetben ábrázolt, figyelő, nyugodtan álló szép ló hátán a koronás fiatal ifjú méltóságteljesen, de átszellemült könnyedséggel jelenik meg. Ruhája felett bő redőzetű köpenyt visel, amelynek felső szalagját jobbjának mutatóujjával tartja, míg baljával a ló kantárját fogja. A fiatal király eszményített alakját a felette lévő, kőből faragott, pompás várat idéző baldachin emeli ki. A lovasszobor a Bambergbe hívott francia, reimsi mesterek remekműve, amelyet Eckbert püspök hálából állíttatott a magyar királyság alapítójának, a bambergi Szt. Henrik sógorának. A szobor elkészülte után a bambergi dómban Szt. István tisztelete egyre ünnepélyesebbé vált. Augusztus 20án a lovasszobor előtt szokás volt gyertyát gyújtani. A XIV. században Leopold von Egloffestein püspök (1335-43) alapítványt tett az ünnep fényének emelésére. Pecsétjének hátoldalára „Stephanus" felirattal a lovasszobor fejét tetette. Ez is megerősíti, hogy a lovast mindig Szent István magyar király szobrának tekintették. Prokoppné dr. Stengl Marianna