Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-01 / 13. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE HMEI^éseményeM^ Testületi ülés előtt Dr. Könözsy László, Esztergom polgármestere 1993. április elsejére összehívta a képviselő-testületet. Ízelítő a napirendi pontokból: A képviselő-testület állandó bizottságainak kiegészítése. Előterjesztő: Sipos Imre képviselő (KDNP). Rendelet a személyes gondoskodást nyújtó ellátások térítési díjáról. Előterjesztő: dr. Antalics Mihály képviselő (MDF). „... Városunkban két tartós bentlakásos intézményt érint a gondozási díj rendszere. Ezek: az Egyesített Szociális Intézmény Időskorúak Szociális Otthona (Simor János utca); illetve a basaharci otthon." A tervezet 6500, illetve 6000 forint havi gondozási díj bevezetését javasolja. Az Idősek klubjában (Aranyhegyi út) és a Féja Géza Közösségi Házban elsősorban étkezni tudnak az idősek, napi szórakozásuk biztosítása mellett. Tervezett díjtételek: 84-, illetve 75 forint. „Szociális étkeztetésért fizetendő intézményi térítési díj összege megegyezik az élelmezés költségével (79 Ft). A bizottság javasolja az ebéd árát 70 forintban meghatározni." A ténylegesen fizetendő díjtételek azonban alacsonyabbak: „A személyi térítési díjat az ellátásban részesülő rendszeres havi jövedelme határozza meg. ... A hatályos jogszabályok megfelelő iránymutatást nyújtanak." (Általában nem lehet több a térítési díj a nyugdíj, egyéb jövedelem 25 %ánál.) Parkolók üzemeltetéséről szóló korábbi képviselő-testületi határozat módosítása. Előterjesztő Balogh Péter alpolgármester. „... Határozati javaslat: a 4. pont helyébe: a képviselő-testület határozatának megfelelően a város területén lévő parkolók üzemeltetésével megbízzák a GAMESZ-t. 5. A fizető parkolók köréből a Széchenyi tér és a Vörösmarty utca területét kivonja." (Ismertes a közép-európai kisvárosok gondja: forgalmuk nagy, utcáik keresztmetszete szűk, parkolóházakra pénzük nincs, a környezetszennyező kocsik száma csak nem csökken. Esztergom ráadásul egytengelyes, egyközpontú város. Az esztergomi kollégiumok kihasználtsága, további fenntartói feladatok. Előterjesztő Balogh Péter. „... Az Oktatási Bizottság elemezte a kollégiumi kihasználtságot, s megállapította, hogy évek óta egy kollégiumnyi férőhely üres. A létrehozott ad hoc bizottság indítványozta egy (Kőrösy László kollégium) megszüntetését. Az Oktatási Bizottság március 16-án ismételten tárgyalta a kollégiumok jövőjét, szavazategyenlőség miatt nem tudott állást foglalni. Határozati javaslat: ...1. A képviselő-testület kinyilvánítja, hogy üres kollégiumi férőhelyeket nem képes fenntartani.... 2. A képviselő-testület felhatalmazza Balogh Péter alpolgármestert döntéselőkészítő egyeztetések irányítására." Ezen kívül a képviselő-testület foglalkozni kíván Balogh Ákos tervezőmérnök munkaszerződésének felbontásával illetve bizottsági tagságának helyreállításával, a társadalombiztosítási képviselőválasztással, intézmények néwál-toztatásaival, valamint - első napirendi pontként meghallgatja és véleményezi dr. Könözsy László polgármester kétheti összefoglalóját a két ülés közti eseményekről. Sokan vagyunk Március 25-én, Kollár György festőművész emlékkiállításának megnyitóján hatalmas tömeg gyűlt össze. Négyszázan, vagy még többen lehettünk. Erről nem kell többet írni. Ki láthatta igazán a képeket? Akkor a közös együttlét volt a fontos. Az a meleg, amelyre egyre nagyobb szükségünk van - mert lassan jön a tavasz. A valódi. A valódi tavasz. Ilyen a város, amelyiknek van kulturális élete. Amelyiknek sokat tenni akaró zenekara, iskolái, művészei tömegeket vonzanak. Ahol egy héten, két egymás utáni napon három kiállítás köszönti az oly lassan érkező meleget. Fizikait és bensőségest. Bőrünket és szívünket érlelőt, melengetőt. Gyuri - hadd írjam -, Gyuri megnyitójának tömege után másnap is szépen gyűltek az esztergomiak Mudrák Attila fényképeihez, a Sugár Galériába. Onnan, kellemes séta után a harmadik kiállítás, a Vízügyi Múzeumban. Kovács Melindáé. Fekete-fehér, barna-fehér fotók. Döbbenetes világ. Róla írni később kell. Képei megszólítják a látogatót. Felkavarnak. Ahogyan felkavart mindannyiunkat Barcsai Tibor formabontó megnyitója: pedig csak azt mondta el, hogy imádja a nőket. Gyűlölettel imádja? Rajongva átkozza őket? Döntse el mindenki de Tibor extrém bevezető szavait olyan pontos elemzés követte, amilyet csak a legnagyobb esztétáktól hallhatunk - ha még megszólalnak. (A vekker meg is szólalt - Kaján Imre tárlatgazda zsebében... ) Három kiállítás egy héten - s akkor még nem szóltunk arról, hogy a Tokaj Borpatika Mudrák úr képeit is kínálja egynéhány nap óta... Ilyen a tavaszelő esztergomi kulturális élete. Nem rossz kezdet. Cambrai-ba indultunk 1993. március 31-én, szerda hajnalban népes delegáció indult Esztergom francia testvérvárosába, Cambrai-ba. A mintegy két napos utazásra ötvenen szálltunk be a Flórián 2000 utazási iroda luxus autóbuszába. Kihasználva a távolságot s a közbeeső szépségeket: városokat, természeti látványosságokat, több helyen megállnak a csoport résztvevői. Legelébb az osztrák-német határon, Passauban sétálunk egy nagyot, majd Regensburg következik. Ezután éjszakai buszozás vár ránk, csütörtök reggel Belgiumban ébredünk, s jó fél napos brüsszeli városnézés után vesszük az irányt Cambrai felé. Testvérvárosunk Észak-Franciaországban van, nem nagy távolságra a belga fővárostól. Lapunk megjelenésének idején, csütörtök délután a főtéren a Cambrai-Esztergom Baráti Társaság tagjai fogadják az utazókat. A vendégfogadók programja szerint kulturális események színhelye lesz a város: egy diákkórus (a Párizsból érkező - de esztergomi vegyeskar! - Dobó gimnázium) köszönti a franciákat pénteken este. A szombati nap eseménye Tamási Péter festőművész 1956-ra emlékeztető, nagyméretű plasztikájának avatása. (Cambrai soksok ötvenhatos magyart fogadott be, a város citadellájában húzták meg magukat addig, míg sorsuk rendeződött. Jónéhányan a városban maradtak, ők a baráti társaság legaktívabbjai közé tartoznak.) Ezt Árpádházi Szent Erzsébet utcájának névadása követi, majd használatba helyeztetik a magyar telefonfülke: városunk ajándéka. (Cambrai minden testvérvárosától „begyűjtött" egy ottani telefonfülkét.) Este közös vacsora - magyar és francia étkek találkozója. Vasárnapi program: utazás a La Manche csatornához, onnan tovább a belgiumi Brugge-be, a mesés középkor városába. Hazafelé hétfőn indul csapatunk, de útközben is rengeteg a látnivaló, fél nap Luxemburgban; hosszabb tartózkodás másnap, Salzburgban is, Mozart városában, az Alpok tövében. Hazaérkezés kedden este. Terveink szerint fotókkal tűzdelt cikksorozat készül az útról. Reméljük, az időjárás is velünk lesz... Aradi úr! Késve került kezembe válasza. Nem értjük egymást. (Nekem meg nagyon vigyáznom kell, nehogy egy sajtópört akaszzak a saját nyakamba. Majd megnézetem a szövegem egy vidéki ügyvéddel.) Ha módot keresne rá, láthatná a videófelvételt. Nézze meg! Ha objektív, magába száll. A kirekesztŐsdi pedig, amit mivel, nem az én műfajom. De ismerős. Hogy ki, miről tehet. Meg a többi. Végül még antiszemitává válok. Még az kellene. Hadd ne minősítsem!!! Érdemeit nem ismerem. Minket, akkor, ott vérig sértett. írhatnám, hogy Európa, de hát ez nem az. Jogász penig ne példálózzon római jogi ügyekkel - neki abban nem nehéz otthon lenni. Ennyi. Rafael Balázs Családi hírek Korábbi kezdeményezésünk lassan kedveltté válik, így most néhány hét eseményeit egybekötve közöljük, hogy házasságot kötöttek: február 20-án Hinora Edit és Antalics Attila Imre; Román Zsuzsanna és Lippai János; február 27-én Farkas Györgyi Erzsébet és Greniczer János; március 13-án Cselószki Ibolya és Nagy István; Török Judit és Óvári Béla Zoltán; március 27-én Major Adrienn és Révai Gábor. Mindannyiuknak sok boldogságot, bőséges gyermekáldást kívánunk! Várjuk a további házasulandók neveit, örömükről költségek nélkül tájékoztathatják ismerőseik körét lapunk hasábjain keresztül.