Esztergom és Vidéke, 1992
1992-06-05 / 21. szám
2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Vándorolnak rendelők ESZTERGOMI KÖRMAGYAR? Az esztergomi közpolgár nap mint nap tapasztalhatja, hogy a régi rendelőt nem találja a helyén. Megkérdeztük hát dr. Nemes Tamás városi tisztiorvost: meddig tart még a rendelők vándorlása? - Először is szeretném leszögezni, hogy nem volt szándékunk megbolygatni a betegellátás megszokott rendjét, hiszen az alapellátás reformja önmagában is elég gondot jelent. A rendelők áthelyezése kényszerből történt. A legfőbb ok az volt, hogy a társadalombiztosítás épületéből (SZTK) ki kellett költöztetni az orvosi rendelőket. Az egészségügy átszervezése miatt a társadalombiztosításnak feltétlenül szüksége volt az épületre. A fogászat kivételével az összes rendelőt a kórház épületeibe kellett átköltöztetni. Emiatt viszont a kórházból kellett kiköltöztetni az alapellátást szolgáló rendelőket. Az aranyhegyi körzeti orvosi rendelő pedig az 5. sz. rendelőbe költözött. Ott Katira Noémi doktornő dr. Szállási Árpáddal fog felváltva rendelni. Természetesen ez csak átmeneti megoldás lehet. Ami ennél is fájdalmasabb, hogy a központi ügyeletnek is ki kellett költöznie a tüdőgondozó épületéből az Arany János utcai terhestanácsadóba. Szűkös körülmények közé. E döntések nehéz kompromisszumok után születtek meg. A betegek pedig türelmetlenek, hiszen messzebb kell menniük, s ott is rosszabbak a fogadás feltételei. A rendelési idők egymásba érnek, ráadásul még az ugyanott történő magánrendelésekkel is számolni kell. A költözködéseknek az a másik oka, hogy az önkormányzat ingyen jutott hozzá a SZIM üzemorvosi rendelőjéhez, amely korszerű, tágas, különálló épület. Legalább két orvosi munkahely kaphat ott helyet, de akár fizikoterápia is nyílhat. A 3. és 4. számú körzet rendelője már oda is költözött. Az előbbit dr. Varga Dénes, az utóbbit dr. Petőfi Sándor látja el. Sajnos, Petőfi doktor betegeinek ezentúl több száz méterrel többet kell menniük, sőt még egy főúton is át kell haladniuk. Ezért a Polgármesteri Hivatal kezdeményezésére a 7-es buszjárat útvonalát módosítani fogják, azaz nem a Kossuth utcán, hanem a Táti úton halad végig. A volt SZIM-rendelőben egy kézigyógyszertárat is szeretnénk kialakítani. A költözködések harmadik oka a lakosság kérése. Az északi városrészben egy új körzetet alakítottunk ki. A Szent István tér - Béke tér - Basa utca - Becket Tamás utca - Bajcsy-Zsilinszky utca - Pázmány Péter utca Berényi Zsigmond utca által határolt területet dr. Pavlik Gábor kapta. Az új körzet kialakítása miatt több helyen is lesz körzethatár-módosítás. Dr. Nagy József - a lakosság aláírásgyűjtéssel nyomatékosított kérésének eleget téve - kiköltözött a Bánomi lakótelepre, az ifjúsági orvosi rendelőbe, amaz pedig a Szent István térre került. A rendelők ügyében diplomatának kell lennem, hogy ne legyenek ilyenolyan aláírásgyűjtési akciók, s mindenki elégedett legyen. Türelmet és megértést kérünk. - Hol tart a betegbiztosítási kártyák beváltása? - A beváltást rengeteg adminisztratív feladatot jelent. Elsősorban az orvosoknak, de az érvényesítés is sokaknak okoz gondot. A felszámolás alatt lévő intézményekben, üzemekben például nem akarják érvényesíteni a kártyákat. Ez esetben, elvileg, az önkormányzatnak kell. Ugyanakkor sok a bizonytalanság is. Egyesek szerint ráér leadni a kártyákat, „majd ha orvoshoz mennek" - mondják. Az orvosok számára viszont lényeges, hiszen júliusban már a május 15-ig leadott kártyák szerint kapják a többletjövedelmet Esztergomban az orvosok többsége már megkapta a kártyák 5070 százalékát. Ezúttal is arra kérem a város lakosságát, hogy biztosítási kártyájukat minél előbb adják le, mindannyiunk érdekében! (s.j.) Nyüt levél Esztergom város Önkormányzatához MIKOR LESZ A ZÖLDHÁZ VALÓBAN PÁRTSEMLEGES? - mert egy kulturális intézménynek annak kell lennie. Nem csak valóságosan, tevékenységét tekintve, hanem formálisan is. A Szabadidő Központ két éve működik a volt pártszékházban. Örökölte az épület volt kezelőjét, az MSZP-t, amely 2 helyiséget tartott meg magának, mondván, hogy hasonló adottságú csereingatlan biztosítása esetén kivonul a házból. Két év elteltével a helyzet változatlan. A tanács vezetése bármely ingatlanra megkérdőjelezte az MSZP jogosultságát. Az önkormányzat elismeri ugyan az MSZP igényének jogszerűségét, de érdemi intézkedés még nem történt. Tudomásunk van erőtlen kezdeményezésekről, de a szóba jött cserehelyek vagy állag, vagy a városközponttól való távolság miatt nem feleltek meg az MSZP-nek. Az országot járva azt tapasztaltam, hogy a pártok elhelyezése szinte mindenütt megoldott. Úgy gondolom, hogy egyetlen település számára sem lehet luxus a helyi társadalom formálásában meghatározó szerepet játszó pártok normális működésének biztosítása.Esztergomban viszont a FIDESZ, az MDF és az SZDSZ is a jelentőségükhöz képest méltatlan, átmeneti jellegű helyiségekben kénytelen dolgozni. Tisztelt Városatyák! Kérem, hogy minél előbb szíveskedjenek napirendre tűzni a városban működő életképes pártszervezetek végleges elhelyezésének kérdését! Az MSZP-nek a Zöld házból való távozásával nem csupán az intézmény pártsemlegessége válna minden szempontból teljessé, hanem a felszabaduló termek hasznosítása révén megoldódhatna a város kulturális életében kitüntetett szerepet játszó Képzőművész Körnek és Art Fotóstúdiónak a mostaninál lényegesen jobb, a jelzett alkotóközösségek hímevéhez és rangjához méltó elhelyezése. Mielőbbi intézkedésüket előre is köszönve, tisztelettel Csernus Ferenc Választ dr. Takács Márta jegyzőtől kértünk: Esztergomban hét bejegyzett párt van: az MSZP, az MSZMP, a Fidesz, az MDF, a KDNP és az SZDSZ, valamint a Dolgozók Demokratikus Szövetsége. Közülük öt parlamenti párt, tehát számukra a városnak kötelessége helyiséget adni - ingyenes használatra. Jelenleg egyik sincs megnyugtató helyen. A megoldás az lenne, ha ki tudnánk üríteni egy épületet, s ott mind helyet kaphatna. Természetesen ez csak pénzkérdés. Egyelőre azonban nincs üres helyiségünk. Ami volt, elő deink mind eladták. A Városgazdálko dási Vállalat megszűntével azonban a helyiséggazdálkodás az önkormányzat kezébe került, tehát elképzelhető, hogy akad megfelelő hely. (A szerk. megj.: ha valaki valami jó helyet tud, amit Csernus Ferenc is méltónak talál, kérem, értesítse!) Velence után a hajó a Lídó felé visz minket, az örök élet szigetei közül a temető, a nem várt vég felé fordul. Nekünk furcsa mementó, a kapitánynak megszokott napi út. Rövid keresgélés a szálloda után Jesolóban, alku mindig „adódik", s úgy tűnik - legalábbis előszezonban eredményes. Aztán: a tenger. A tenger, a tenger, a legnagyobb csoda. Évekig bezárva éltünk, kevesen, alig-alig láthatták. Nekünk, tenger nélkülieknek felfoghatatlan. Jesolóban, ebben a tizenöt kilométer hosszú, partmenti szállodavárosban még csak készülődnek a nyárra. A szállodák előtt a széles, száz méter széles homokos part, napernyők, nyugágyak nélkül, a téli hullámverés elől felszedve a kikötőmólók sora is csak hatalmas kőalapzatuk állja a hullámok ostromát. Mert ostrom, valóban az. Veszünk egy üveg olcsó, de jó minőségű, tiszta vörösbort, minden fakszni nélkül visszaadnak a márkából a gazdag ABC-ben, a supermargetóban, s kiülünk a kövekre. Lábunknál kagylók, csendben beszélgetünk, a délutáni napfény lassan elbágyaszt bennünket. Aztán csak hallgatunk, hallgatjuk a tenger örök zúgását, a hullámok örök gördülését. Megáll az idő. Közép-Olaszország hatalmas hegyei között megyünk, két-három óránkénti megállással egy-egy parkolóban. Hideg van. Lassan elhagyjuk Toscánát, Padova centrum, Bologna Nord, Firenze Sud* keverednek előttünk a feliratok. Egyre nagyobb hegyek, csúcsaikon középkori várak, életnek alig-alig nyoma Itáliai anzix (3,) Másnap indulás hajnalban, köd van, hideg, a szálló előtti útfelbontáshoz kitett petróleumos világítóeszközök tompán, gyengécskén égnek. Később többször is látjuk ezeket a lámpákat: labdányi acélgömb, üregében petróleum, nyílásán vastag kanóc bújik elő. Egyszerű, praktikus. Lassan világosodik. Autópálya, hosszú, hosszú százkilométerek várnak ránk. messze vannak ahhoz, hogy lássuk, élnek-e ott. Sejtelmes világ. Dél körül eltűnnek a felhők, Róma mellett, a körgyűrű közelében haladunk, az Örök Város is elmarad, melegszik az idő. Utolsó megállónkban már meleg fogad bennünket, jöttünk vagy ezer kilométert, pálmák döbbentenek meg bennünket, hatalmasak, s bár még tavasz elején járunk, buja a friss növényzet, az örökzöldek is újra mosakodtak. Apáimák óriásiak, nem 4ézsában, kert zugában, hanem a végtelen fűszőnyeg közepén, tízméterekre magasodnak. Újra úton, kitisztult az ég, felhők csak egy „ismerős" hegy csúcsai körül: a Vezúv. Ezt is megértük, némul el bennünk minden. S hirtelen egy más világ: Salemoba érünk, a városban kis kavar, keressük a kivezető utat. Egy fiatalember kocsijába pattan, kivezeti buszunkat a kis utak útvesztőiből, autópálya-szerű körgyűrű, aztán int, leáll, kiszáll, csókot dob: viszontlátásra, Ungherése! S ahol megálltunk, szemünkbe ég a tenger. Már-már óceán: Adria fensége után a zabolátlan Égei-tenger, a Földközi, a végtelen szabadság. Hosszú strand, pálmák, szállodák, citrom, narancs, éretten és ugyanazon ágán virágjával: megérkeztünk Poseidon birodalmába - már csak a szállót, a róla elnevezettet kell megtalálni. (rafael)