Esztergom és Vidéke, 1992

1992-08-14 / 30-31. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ÉVADZÁRÓ A BALASSA KÓRUSNÁL A Balassa Bálint Vegyeskar tagjai évadzáróra jöttek össze a Kis-Duna parti zenedébe. A Tókház, a Petőfi iskola nagyterme után most már ál­landó helyükre. Egy jó év után szívesen értéke­lünk - mondta köszöntőjében Remé­nyi Károly zeneigazgató. Tíz hónap alatt 12 fellépésünk volt. Az idén művészeti-kulturális díj­jal kitüntetett énekkar sokat vállalt. A megszólaltatott művek változa­tossága és az alapos felkészülés mindig közönségsikerrel járt. öt al­kalommal szerepeltek a városi szim­fonikusok bérleti hangversenyén. Köztük olyan jelentős produkció­val, mint a Bazilikában előadott Mozart-Requiem. Ezt öt énekkar­ral, szólistákkal és zenekari kíséret­tel adták elő. A Szent István gimná­zium énekkarával énekelték Vival­di Glóriáját. Közreműködtek az evangélikus templom 50 éves jubi­leumán; a Ferences templombam; a Simor János centenáriumi kiállítás megnyitásán; a Szent Flórián napi tűzoltó ünnepségen; a Bazilikában ökonomenikus istentiszteleten. Fel­léptek a németországi Goarshausen­ben és Bambegben, ahol dr. Erdódi Gábor egyetemi tanár, nagykövet személyesen gratulált németországi teljesítményükhöz. Nemcsak a pódiumion, de társa­dalmi eseményeken is szerepeltek. Temetéseken és eskü vökön is részt vettek. Reményi Károly zeneigaz­gató külön is kiemelte a vegyeskar néhány tagjainak teljesítményét Ők: Csordás Zoltán, Rosta Béláné, Rosta Béla, Cziffra Erzsébet, Bur­kon Attila, Durzák Anna, Fiedler Éva. A kórusnak három éve óta önálló gazdasági elszámolása is van. Ko­rábban a Labor MIM szakszervezeti bizottsága biztosította az anyagia­kat. Működésük évente átlagosan egy millió forintot emészt föl, attól függően, hogy Európa mely orszá­gába utaznak. Reményi Károly ze­neigazgató és a vegyeskar közös el­határozását követően „Alapítvány a Balassa Bálint Vegyeskar támogatá­sára" 100 ezer forintos alaptőkével bankszámlát nyitottak. Számuk: OKHB esztergomi fiók 364-10864. Minden támogatást szívesen és kö­szönettel fogadnak. A működésük­höz szükséges pénzt tagdíjbevéte­lekből, pályázatokból, céltámogatá­sokból szerzik. Előre kell nézni, előre kell gon­dolkodni! - zárta mondandóját a ze­neigazgató. Az új hangversenyévad programja is összeállt Csupán né­hány egyeztetés maradt hátra a ven­dégművészekkel. (emericus) MERRE TART A HELYI TELEVÍZIÓZÁS? Immár két esztendeje, hogy a vá­ros lakosságának közel fele láthatja­élvezheti a helyi televízió adásait. Előadásaikkal rendszeresen csütör­tökön este hat órakor jelenkeznek. Ezt vasárnap délelőtt 10 órakor rendszeresen megismétlik. Közben minden nap több órán át olvasható a képújság, városi közhasznú infor­mációkkal, hirdetésekkel. Az „Esz­tergom és Vidéke" hetilap is szíve­sen látott vendég a TV stúdiójában. Rendszeresen ismertetik a lapunk­ban megjelenő írásokat. Most mi szólunk róluk. A város lakosságának nagyobbik hányada, sajnos, még nem nézheti a kábeltelevízió adásait, műszaki, technikai, vagy pénzügyi akadályok miatt. Újságunkhoz azonban min­denki hozzájuthat. Dr. Etter Ödön főszerkesztő: So­ha nem lett volna városi tévé, ha Mező Árpád el nem kezdi!" - Mikor indult Esztergomban a kábeltelevíziózás? - kérdeztük Me­ző Árpádot. - Már több mint két éve kezdő­dött. Az országban bekövetkezett politikai változások és az új sajtótör­vény adtak lehetőséget az újabb, gyorsabb információs csatorna mű­ködtetésére. A város akkori vezetői egy helyi rádióban vagy televízió­ban gondolkodtak. A kertvárosi szovjet tévéadó átvé­teléről folytak is tárgyalások. Majd jött a frekvencia-moratórium. Köz­ben megalakultak az új pártok. Jött a választás. Ez volt az a pillanat, amikor dönteni kellett A kiskapu lehetőségét kihasználva léptünk be a parabola antennákra épült kábel­hálózatba. - Hogyan jött létre a helyi TV? - Az OKTÁV rendelkezett olyan technikai eszközökkel és jogosít­vánnyal, hogy egyik napról a másik­ra indulhattak az adások. A városban ekkor több parabolaantenna-hálózat működött. Meg kellett állapodni ezekkel a társaságokkal. Legtöbb segítséget az Aranyhegyi Parabola PJT nyújtott. Ezért itt kezdtünk. Elő­ször az Aranyhegyen és a városköz­pontban láthatták műsorainkat. - Milyen eszközökkel indultak? - A „beköszönés", a kísérletek számítógépről történtek. Később a lakosság kérésére már élőképes adá­sokat is készítettünk. - Honnan közvetítettek először? - A kábelrendszerre való csatla­kozás érdekében közel kellett kerül­ni az antennához. A technikai eszkö­zöket magunkkal cipeltük, hogy az egyik negyedik emeleti lakásban rá­kapcsolhassunk az ott elhelyezett parabola főállomásra. Az „élőké­pes" adásokat felvettük, az OKTÁV stúdióban megszerkesztettük és úgy vittük az „adásba". Az adás emiatt nem volt kifogástalan. Mindent csak ideiglenesen tudtunk megoldani. - Kik a kezdők? - Az OKTÁV és a munkatársak. Majd később az egyik választási fó­rumon csatlakozott hozzánk dr. Et­ter Ödön ügyvéd, aki azóta is legak­tívabb tagunk és irányítója a mosta­ni helyi televíziózásnak. - Ma már a Zöldházban készül az adás. Hogyan kerültetek oda? - Az Aranyhegyi úti lakásból elő­ször leköltöztünk az ottani légópin­cébe, ahol az OKTÁV támogatásá­val kialakítottunk egy helyi stúdiót. Onnan már valódi élő műsorokat is adhattunk. Innen ismerhették meg a nézők Szederné Pereszlényi Márta bemondónkat, műsorvezetőnket O ajánlotta a Zöldházat. Az OKTÁV­ra háruló jelentős anyagi terhek mi­att az Aranyhegyi úton sem marad­hattunk. Etter Ödön barátunk meg­szervezte, hogy a Zöldházban ösz­szekapcsolódhassanak a városi ká­belrendszerek. Támogatókat is ta­lált Ez volt a fordulópont - Honnan vettétek a Strigon ne­vet? - A név a város régi nevéből származik. De köze volt az akkori támogatónkhoz, a Strigon 90 kft­hez is. - Ez minőségi változást is jelen­tett.. - Igen. Tartalmi, műszaki, tech­nikai téren egyaránt történtek válto­zások. Kibővült a csapatunk, az OK­TÁV pedig az eszközeivel járult hozzá az adások készítéséhez. - De ez sem tartott sokáig. Elfo­gyott a pénz, elköszönt a támogató... (folytatjuk) (P.I.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom