Esztergom és Vidéke, 1992

1992-12-03 / 47. szám

ESZTERGOM ES VIDEKE 5 Nagyon szerencsétlen dolog az, amikor alapvető jogainkra kell hivatkoznunk - lásd Örkény haláüpontos egypercesét: In memóriám dr.K.H.G. . Szerencsétlen dolog, szégyellnivaló az, ami november 26-án történt a Városházán. Félreértés ne essék, szégyellnie magát nem az ott dolgozóknak kell, hanem annak, aki alapvető jogokat sért meg, s megnyilvánulásaival kínos helyzetbe hoz másokat. Vendégünket, Makovecz Imrét ugyanis kínos helyzetbe hozta dr. Aradi Béla ügyvéd. Városunk építész szakemberei, élükön Kund Ferenc alpolgármesterrel, látva a Pilisszentlélek körül felgyülemlett indulatok tömegét, úgy ítélték meg: meg kell hívni egy olyan, világszerte ismert magyar építész szakembert, aki túl tud lépni helyi, vagy regionális léptékeken, s képes nagyobb távlatban figyelni, vizsgálódni, tanácsot adni; képes organikusan, értsd: tájba, közösségbe, múltba, jelenbe és jövőbe illesztve felelősen gondolkodni - az emberről, nem csak építészetről. Makovecz Imre ilyen építész. Lehetnek vele, épületeivel, tájformáló, közösségalakító elveivel és gyakorlatával vitáink: munkássága megérint, épületei mellett nem lehet közömbösen elmenni. Pilisszentlélek rendezési tervének kapcsán - is? - komoly ellentétek feszülnek a faluban, szembekerült egymással képviselő és plébános, őshonos lakos és bevándorló, új ingatlantulajdonos és telekért hiába fohászkodó, kérincsélő építkezni vágyó. Ebbe a felbolydult méhkasba várt Esztergom képviselő-testülete egy nem mindennapi hírű és kvalitású építészt, amikor egy nyílt levél, melyet a november 19-i testületi ülésen kaptak meg a város képviselői, még feszültebbé tette az amúgyis puskaporos helyzetet. Az írás ugyanis gyalázkodásba forduló hangnemben támadja a gondolatainak átadására meghívott, s nem általános rentévé? Nem hiszi, hogy itt szakemberek vannak. (Az invitáló távirat munkaértekezletre hívta.) Támadta az építészt, hogy megnyilatkozásai alapján kormánypárti. Támadta a plébánost. Az alapítványokat. A tervezőket. A várost. Mindenkit. Róla kiderült, hogy van ott egy jó nagy kukoricaföldje. (Ez alapján tartja magát - szentléleknek?!) Makovecz Imre visszautasította a durva vádakat és szomorúan állapiVendégjog dezési terv kivitelezésével megbízott! építészt. Makovecz Imre személyiségére jellemző, hogy nem ebben a stílusban válaszolt. O, akiről jól tudjuk, hogy a legkevésbé sem „ijedős", és elég régóta küzd már a szűk látókörű elfogultsággal - mondandója elején a vendégjogra hivatkozott. Kérte, hogy a nyílt levél írója magyarázza meg durva, igaztalan állításait. Bizonyítsa be, hogy ő és irodájavalóban drágán, drágábban dolgozik. Adjon választ arra, hogy mi a köze a szakmának a politikához. A szintén vendég - hiszen így tisztességes a dolog! - dr. Aradi Béla jellegzetes, ijesztően elszorított torokhangon válaszolt. Hosszú, felesleges és nyakatekert fordulatokkal teli monológja nem volt mentes a durva támadásoktól. Elmondta, hogy ő szakmai tanácskozásra jött ide - nem érti, mit keres itt a helyi totta meg, hogy kérdéseire választ nem kapott. Az, hogy valaki milyen politikai meggyőződésű, az az ő magánügye - amíg munkájába bele nem keveri valaki. Őt segíteni hívták - régen kinőtt abból, hogy perlekedjen, hogy - vendégként! - támadásokat kelljen visszavernie. Etter dr., testületünk jogász képviselője megrökönyödötten kért szót. Kollégának nevezve a vita provokátorát, több felelősséget kért tőle. Sértve érezte magát, ahogyan a többi jelenlévő is: ilyen hangon itt nem szokás tárgyalni. Végül sor kerülhetett arra, amiért jöttünk. Makovecz Imre nem állt fel, legfeljebb - egy időre - a kedve ment el az egésztől. Elmondta, hogyan készül munkáira. Beszélt Csengerről is, arról a szabolcsi kisvárosról, amelyik valóban régióban gondolkodik, amelynek átépítése nemzetközi példa lehet, ahol valóban nem mindennapi dolgok születtek az eltelt hat év alatt. Nem kívánom most részletezni az építész elveit, célunk az, hogy egy építészeti sorozat keretében visszatérjünk gondolataira, elképzeléseire, munkáira, hogy megismertessük őt Esztergommal. Még ha némelyek Pilisszentlélektől el is akarnák tántorítani. Szavai mintegy alátámasztották az előző szégyenletes percekben elhangzottakat: a magyar vidék elvesztette tudatát - kiszolgáltatottá vált. (A tudósító megjegyzése: azért persze nem egy pesti ügyvédnek... ilyen rosszul nem állunk...) Összetett feltételrendszer működteti - vagy nem működteti a mai magyar falut. A településrendezési módszertant meghatározzák azok az örökölt vonások, melyeket fizikaitáj i-műszaki tényezőkként lehet csoportosítani. De itt nemcsak erről a hagyatékról van szó, nemcsak épületekről, tájegységekről. Ami itt volt, az csoportpszichológiai probléma. Ami itt történt, nagyon mély nyomokat hagyott bennünk. Folytathatnánk a találkozó történetét. A tévéfelvétel elkészült, vágás nélkül fogjuk sugározni - nem éppen minden résztvevő dicsőségére. Makovecz Imre pedig vendégünk lesz, s mi, pilisszentlélekiek és esztergomiak ülünk vele egy asztalhoz. Reméljük, elfogadja meghívásunkat. Vendégként várjuk. Rafael Balázs Néhány hete írtunk arról, hogy Németországban járt az IPOSZ küldöttsége öt köztársasági megbízott társaságában. A vendégekből mára vendégfogadók lettek: az aacheniek jöttek Magyarországra, szombaton pedig Esztergomba. A csöpögős idő ellenére a 15 tagú küldöttség és vezetője, Klauss Schloesser, az Észak Rajna Westfáliai Kézműipari Kamara titkára jókedvvel érkezett a Simor János utcai székházba. Itt a házigazda, Juhász József alelnök fogadta őket. A találkozóra eljött dr. Horváth József, területünk (Győr-Sopron-Moson, Vas, Komárom-Esztergom megyék) köztársasági megbízottja is. Rövid bevezetőjében Juhász József ismertette a helyi szervezet működését, s néhány szó erejéig viszszatekintett a múltra: - Nyugat-európai mintára elődeink mindig is céhes módon működtek itt, Magyarország valamikori fővárosában. Utódaiknak hisszük magunkat, mi is kézműiparosok vagyunk. Az Önökkel való együttműködésünk, bár a jelen kor szülötte, szintén dicsekedhet már múlttal, hiszen kapcsolataink régiek. Fontosnak is érezzük a német mesterek segítségét. Örülünk annak, hogy itt lehetnek, bízunk kapcsolataink továbberősödésében. Ezek után dr. Horváth József köszöntötte a vendégeket, majd bemutatta azt az új szervezetet, melynek egyik vezetője: - A mi tisztünk a magyar közigazgatásban teljesen új. Talán a francia tikáról, annál több a valódi munkáról. Horváth Kálmán, a Kolping Szövetség helyi vezetője a jelenlévőknek mutatta be szervezetét - amit soha jobb helyen nem tehetett volna meg, hiszen, mint kiderült: a Kolping- család szülőföldje Észak Rajna Westfália. Kézműiparosok Aachenből prefektusok munkájához hasonlít legjobban ténykedésünk. Egyébként én magam sem vagyok messze a kézműipartól: eredetileg építész voltam, később pedig, ügyvédként vállalkozások szervezésében vettem részt. Most már talán elmondhatjuk: Magyarország újra a nemzetek műhelyébe lépett. Klauss Schloesser szavaiban biztosította a jelenlévőket, csatlakozva az előzőekhez, hogy Németország ebben a munkálkodásban segíteni fogja Magyarországot. - Az ilyen jellegű kapcsolatok a legfontosabbak. A mesteremberek találkozóin kevesebb szó esik poliA szívélyes hangú találkozó a Városházán folyatódott. Itt dr. Könözsy László polgármester fogadta a vendégeket, akikkel gyorsan megtalálta a hangot: - Mint látják, nálunk most minden változóban van. Van itt rengeteg tartalék, csak jól kell kihasználnunk a fejekben rejlő erőt. Testvérvárosaink között két német város is van ez is kapcsolataink jelentőségét bizonyítja. Fogadókészségünkre nem lehet panasz, Önöktől pedig kapunk: erőt, pénzt, szellemet. Ezt nagyon köszönjük - élünk velük! Dr. Horváth József köztársasági megbízott a civil társadalom megszerveződésének fontosságát emelte ki: a polgárosodás szempontjai között talán első helyen áll a hiányzó civil társadalom megszervezése. Újra létre kell hozni a korábbi egyesületeket - mai értelemben. A középkor óta zajló folyamatok következtében újra megteremtődhetnek azok a kapcsolatok, melyek alapján a magyar iparosság - segítségükkel - talpraállhat. Tradíció - integráció - civil szervezetek: ez a jövő. Végül a polgármester kérdésekre válaszolt. A legérdekesebb az volt, mikor elmondta, meddig kíván hivatalában maradni: ez most politikai kérdés: addig szeretném csinálni, amíg a városnak hasznos vagyok. A vendégek szívesen hallgatták, hogy nem tud elszakadni eredeti hivatásától - ugyanakkor ezt a munkát, a hivatalit is teljes erőbedobással végzi. A rövid pihenő után Aachen küldöttei a nevezetességek felé vették útjukat. A Várhegyen tett kimerítő túrát Schloesser úr szíves invitálása zárta: a mesteremberek fehér asztal mellett, a Prímás pincében folytatták eszmecseréiket. R. B..