Esztergom és Vidéke, 1992

1992-06-05 / 21. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Vándorolnak rendelők ESZTERGOMI KÖRMAGYAR? Az esztergomi közpolgár nap mint nap tapasztalhatja, hogy a régi rende­lőt nem találja a helyén. Megkérdez­tük hát dr. Nemes Tamás városi tiszti­orvost: meddig tart még a rendelők vándorlása? - Először is szeretném leszögezni, hogy nem volt szándékunk megboly­gatni a betegellátás megszokott rend­jét, hiszen az alapellátás reformja ön­magában is elég gondot jelent. A ren­delők áthelyezése kényszerből történt. A legfőbb ok az volt, hogy a társa­dalombiztosítás épületéből (SZTK) ki kellett költöztetni az orvosi rendelő­ket. Az egészségügy átszervezése mi­att a társadalombiztosításnak feltétle­nül szüksége volt az épületre. A fogá­szat kivételével az összes rendelőt a kórház épületeibe kellett átköltöztetni. Emiatt viszont a kórházból kellett ki­költöztetni az alapellátást szolgáló rendelőket. Az aranyhegyi körzeti or­vosi rendelő pedig az 5. sz. rendelőbe költözött. Ott Katira Noémi doktornő dr. Szállási Árpáddal fog felváltva rendelni. Természetesen ez csak átme­neti megoldás lehet. Ami ennél is fájdalmasabb, hogy a központi ügyeletnek is ki kellett köl­töznie a tüdőgondozó épületéből az Arany János utcai terhestanácsadóba. Szűkös körülmények közé. E döntések nehéz kompromisszu­mok után születtek meg. A betegek pedig türelmetlenek, hiszen messzebb kell menniük, s ott is rosszabbak a fogadás feltételei. A rendelési idők egymásba érnek, ráadásul még az ugyanott történő magánrendelésekkel is számolni kell. A költözködéseknek az a másik oka, hogy az önkormányzat ingyen jutott hozzá a SZIM üzemorvosi rendelőjé­hez, amely korszerű, tágas, különálló épület. Legalább két orvosi munka­hely kaphat ott helyet, de akár fiziko­terápia is nyílhat. A 3. és 4. számú körzet rendelője már oda is költözött. Az előbbit dr. Varga Dénes, az utóbbit dr. Petőfi Sán­dor látja el. Sajnos, Petőfi doktor be­tegeinek ezentúl több száz méterrel többet kell menniük, sőt még egy fő­úton is át kell haladniuk. Ezért a Pol­gármesteri Hivatal kezdeményezésére a 7-es buszjárat útvonalát módosítani fogják, azaz nem a Kossuth utcán, ha­nem a Táti úton halad végig. A volt SZIM-rendelőben egy kézi­gyógyszertárat is szeretnénk kialakíta­ni. A költözködések harmadik oka a lakosság kérése. Az északi városrész­ben egy új körzetet alakítottunk ki. A Szent István tér - Béke tér - Basa utca - Becket Tamás utca - Bajcsy-Zsi­linszky utca - Pázmány Péter utca ­Berényi Zsigmond utca által határolt területet dr. Pavlik Gábor kapta. Az új körzet kialakítása miatt több helyen is lesz körzethatár-módosítás. Dr. Nagy József - a lakosság alá­írásgyűjtéssel nyomatékosított kéré­sének eleget téve - kiköltözött a Báno­mi lakótelepre, az ifjúsági orvosi ren­delőbe, amaz pedig a Szent István tér­re került. A rendelők ügyében diplomatának kell lennem, hogy ne legyenek ilyen­olyan aláírásgyűjtési akciók, s min­denki elégedett legyen. Türelmet és megértést kérünk. - Hol tart a betegbiztosítási kártyák beváltása? - A beváltást rengeteg adminisztra­tív feladatot jelent. Elsősorban az or­vosoknak, de az érvényesítés is sokak­nak okoz gondot. A felszámolás alatt lévő intézményekben, üzemekben például nem akarják érvényesíteni a kártyákat. Ez esetben, elvileg, az ön­kormányzatnak kell. Ugyanakkor sok a bizonytalanság is. Egyesek szerint ráér leadni a kártyákat, „majd ha or­voshoz mennek" - mondják. Az orvo­sok számára viszont lényeges, hiszen júliusban már a május 15-ig leadott kártyák szerint kapják a többletjöve­delmet Esztergomban az orvosok többsége már megkapta a kártyák 50­70 százalékát. Ezúttal is arra kérem a város lakosságát, hogy biztosítási kár­tyájukat minél előbb adják le, mind­annyiunk érdekében! (s.j.) Nyüt levél Esztergom város Önkor­mányzatához MIKOR LESZ A ZÖLDHÁZ VALÓBAN PÁRTSEMLEGES? - mert egy kulturális intézménynek annak kell lennie. Nem csak valóságo­san, tevékenységét tekintve, hanem formálisan is. A Szabadidő Központ két éve mű­ködik a volt pártszékházban. Örökölte az épület volt kezelőjét, az MSZP-t, amely 2 helyiséget tartott meg magá­nak, mondván, hogy hasonló adottsá­gú csereingatlan biztosítása esetén ki­vonul a házból. Két év elteltével a helyzet változat­lan. A tanács vezetése bármely ingat­lanra megkérdőjelezte az MSZP jogo­sultságát. Az önkormányzat elismeri ugyan az MSZP igényének jogszerű­ségét, de érdemi intézkedés még nem történt. Tudomásunk van erőtlen kezdemé­nyezésekről, de a szóba jött cserehe­lyek vagy állag, vagy a városközpont­tól való távolság miatt nem feleltek meg az MSZP-nek. Az országot járva azt tapasztaltam, hogy a pártok elhelyezése szinte min­denütt megoldott. Úgy gondolom, hogy egyetlen település számára sem lehet luxus a helyi társadalom formá­lásában meghatározó szerepet játszó pártok normális működésének biztosí­tása.Esztergomban viszont a FIDESZ, az MDF és az SZDSZ is a jelentősé­gükhöz képest méltatlan, átmeneti jel­legű helyiségekben kénytelen dolgoz­ni. Tisztelt Városatyák! Kérem, hogy minél előbb szíveskedjenek napirend­re tűzni a városban működő életképes pártszervezetek végleges elhelyezésé­nek kérdését! Az MSZP-nek a Zöld házból való távozásával nem csupán az intézmény pártsemlegessége válna minden szem­pontból teljessé, hanem a felszabaduló termek hasznosítása révén megoldód­hatna a város kulturális életében kitün­tetett szerepet játszó Képzőművész Körnek és Art Fotóstúdiónak a mosta­ninál lényegesen jobb, a jelzett alkotó­közösségek hímevéhez és rangjához méltó elhelyezése. Mielőbbi intézkedésüket előre is köszönve, tisztelettel Csernus Ferenc Választ dr. Takács Márta jegyző­től kértünk: Esztergomban hét bejegyzett párt van: az MSZP, az MSZMP, a Fidesz, az MDF, a KDNP és az SZDSZ, vala­mint a Dolgozók Demokratikus Szö­vetsége. Közülük öt parlamenti párt, tehát számukra a városnak kötelessége helyiséget adni - ingyenes használat­ra. Jelenleg egyik sincs megnyugtató helyen. A megoldás az lenne, ha ki tudnánk üríteni egy épületet, s ott mind helyet kaphatna. Természetesen ez csak pénzkérdés. Egyelőre azonban nincs üres helyiségünk. Ami volt, elő deink mind eladták. A Városgazdálko dási Vállalat megszűntével azonban a helyiséggazdálkodás az önkormány­zat kezébe került, tehát elképzelhető, hogy akad megfelelő hely. (A szerk. megj.: ha valaki valami jó helyet tud, amit Csernus Ferenc is méltónak talál, kérem, értesítse!) Velence után a hajó a Lídó felé visz minket, az örök élet szigetei közül a temető, a nem várt vég felé fordul. Nekünk furcsa mementó, a kapitány­nak megszokott napi út. Rövid keresgélés a szálloda után Je­solóban, alku mindig „adódik", s úgy tűnik - legalábbis előszezonban ­eredményes. Aztán: a tenger. A tenger, a tenger, a legnagyobb csoda. Évekig bezárva éltünk, kevesen, alig-alig lát­hatták. Nekünk, tenger nélkülieknek felfoghatatlan. Jesolóban, ebben a tizenöt kilomé­ter hosszú, partmenti szállodaváros­ban még csak készülődnek a nyárra. A szállodák előtt a széles, száz méter széles homokos part, napernyők, nyugágyak nélkül, a téli hullámverés elől felszedve a kikötőmólók sora is ­csak hatalmas kőalapzatuk állja a hul­lámok ostromát. Mert ostrom, valóban az. Veszünk egy üveg olcsó, de jó mi­nőségű, tiszta vörösbort, minden fakszni nélkül visszaadnak a márkából a gazdag ABC-ben, a supermargetó­ban, s kiülünk a kövekre. Lábunknál kagylók, csendben beszélgetünk, a délutáni napfény lassan elbágyaszt bennünket. Aztán csak hallgatunk, hallgatjuk a tenger örök zúgását, a hul­lámok örök gördülését. Megáll az idő. Közép-Olaszország hatalmas he­gyei között megyünk, két-három órán­kénti megállással egy-egy parkoló­ban. Hideg van. Lassan elhagyjuk Toscánát, Padova centrum, Bologna Nord, Firenze Sud* keverednek előttünk a feliratok. Egyre nagyobb hegyek, csúcsaikon közép­kori várak, életnek alig-alig nyoma ­Itáliai anzix (3,) Másnap indulás hajnalban, köd van, hideg, a szálló előtti útfelbontáshoz kitett petróleumos világítóeszközök tompán, gyengécskén égnek. Később többször is látjuk ezeket a lámpákat: labdányi acélgömb, üregében petróle­um, nyílásán vastag kanóc bújik elő. Egyszerű, praktikus. Lassan világosodik. Autópálya, hosszú, hosszú százkilométerek vár­nak ránk. messze vannak ahhoz, hogy lássuk, élnek-e ott. Sejtelmes világ. Dél körül eltűnnek a felhők, Róma mellett, a körgyűrű közelében hala­dunk, az Örök Város is elmarad, me­legszik az idő. Utolsó megállónkban már meleg fo­gad bennünket, jöttünk vagy ezer ki­lométert, pálmák döbbentenek meg bennünket, hatalmasak, s bár még ta­vasz elején járunk, buja a friss növény­zet, az örökzöldek is újra mosakodtak. Apáimák óriásiak, nem 4ézsában, kert zugában, hanem a végtelen fűszőnyeg közepén, tízméterekre magasodnak. Újra úton, kitisztult az ég, felhők csak egy „ismerős" hegy csúcsai kö­rül: a Vezúv. Ezt is megértük, némul el bennünk minden. S hirtelen egy más világ: Salemoba érünk, a városban kis kavar, keressük a kivezető utat. Egy fiatalember kocsi­jába pattan, kivezeti buszunkat a kis utak útvesztőiből, autópálya-szerű körgyűrű, aztán int, leáll, kiszáll, csó­kot dob: viszontlátásra, Ungherése! S ahol megálltunk, szemünkbe ég a ten­ger. Már-már óceán: Adria fensége után a zabolátlan Égei-tenger, a Föld­közi, a végtelen szabadság. Hosszú strand, pálmák, szállodák, citrom, narancs, éretten és ugyanazon ágán virágjával: megérkeztünk Posei­don birodalmába - már csak a szállót, a róla elnevezettet kell megtalálni. (rafael)

Next

/
Oldalképek
Tartalom