Esztergom és Vidéke, 1992
1992-03-06 / 8. szám
4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Vészhelyzet a Bánomin Napok óta tűnődöm: megoldódott-e már a probléma, nevezetesen: „Két szoba hal" eladása valamelyik bánomi lakótelepi épülettömbben. Több héten át hirdették - mi lett velük? Hogyan cserélték a vizet? Az alant lakók feje fölött átázott-e a mennyezet? Mit lehet adni enni annyi halnak? Vízdíj? Összrégiónk (?) egyik prominens reklámújságában olvastam ezt a hirdetést, mérgemben hülyéskedem. A csúcs eddig a füljukasztás volt, így, pontos jével. Ekkor álltam neki a hibák guberálásának. 163-ig jutottam - tördelési elégtelenségekkel együtt. Ez a lap ingyenesen jut el minden lakásba, lépcsőházba, speciális terítési módon: mihozzánk, a Városközpontba általában vagy beteszik a legalsó lépcsőre, vagy valóban terítik véle a bejárat minden négyzetcentiméterét. Nemrég a Bástya környékén láttam „terítve", összejátszás lehetett, nem látszott tőle a járda piszka. Több ilyen lap jut el hozzánk, általában elfogadhatóan szerkesztve. Csak egyet nem értek: oly sok szó esett a gyötrelmes papírhiányról mégis lenne papír? Mindent elveszíthetünk. Anyanyelvünk, gondolkodásunk azonban utolsó értelmes percünkig velünk marad. Ha értetlen tanítványaim kérdik: mire fel ez a nagy hajcihő pl. a j - ly megkülönbeztetésével, csak felírom a táblára minden magyartanárok (és szerkesztők, korrektorok...) kézikönyvének címét, emígyen: A magyar hejesírás szabájzata 11 kiadás. Hallgatnak. Sejteni vélik. Nyelvünk zegzugos útjain ne közlekedjünk ámokfutóként! Vagy a stílus maga az - ország? P.S. Olvasom, a probléma megoldódott. Hal nincs, helyettük eladó az egész lakás. erbé Nyolcvanhárom éves, kora, betegsége ellenére tisztaságát, frisseségét mai napig megőrző apám szavajárása: nem pénz kell ehhez, hanem odafigyelés! Türelmetlenségemben solszor rálegyintek, adott esetben pedig a csillagokat is leátkozom az égről, pedig éppen csak oda kellene figyelnem. Nekem is, másnak is. így vagyok a kátyúkkal. Jövök be Esztergomba, kocsival, Dorog felől, s a Kiss János altábornagy utca és a Baross Gábor utca sarkán, helytelenül, persze, helytelenül, index nélkül kicsit balra húzok, belépve az elkanyarodó sávba, mert a zebra előtt egy csatornafedél körül jó pár éve megsüllyedt az aszfalt, s azóta úgy áll, s azóta, ki-ki saját példáján megtanulva így közlekedünk. Az idegen, a vendég ezt nem tudja, s ha keményebb rugózatú a kocsija, bizony... Kifelé menet ugyanez a város másik végén, a volt vámház előtt. A „kátyúzás" nevezetű hadművelet persze pénzt is igényelne. Nem is keveset. Nyaktörőek útjaink. Lerágott csont: útfelbontásban világbajnokok vagyunk. Kinézek Városközpontunkban harmadik emeleti lakásunkból, s a tíz éves úttesten legalább hat bontás nyomait számolon össze. Dyen gazdagok vagyunk? - kérdezte Mezei András egy És-beli sorozatában. Most már látszik: ennyire. A Kölcsey utcában, a Vízügyi Múzeum előtt; a Piacon, az úttest közepén egy Európában (?) eddig még nem ismert technika jelei. A jelentős méretű likra nájlonfóliát terítenek, arra a beton, amit azonnal kijárnak, kigyúrnak gyalogosok, autók. Jön a bambergi vendég, a japán autószerelő s néz: hogy ez eddig Odafigyelés; kátyú még nem jutott eszünkbe... Odafigyelés: látja-e valaki, hogy néz ki a Város egy szombat éjszaka után? Szemétgyűjtő edény a postaláda tetején, az OTP előtt, a Bástyánál egy másik összetörve, egy harmadik szétterített tartalmával együtt a közeli bokrokon; üvegezett hirdetőoszlop oldala bezúzva a Széchenyi téren, s a tehetetlenség jól ismert érzése. S ezek még nem is ún. rendőrségi hírek. Kis ügyek. Tudom, nem divat a társadalmi munka, nem becsüljük sem egymást, sem városunkat, riasztó híreket hallani az éjszakai városról, lopásokról, de, pl. a Sportcsarnok körül, olyan három méteres körzetben, mondjuk, nem lehetne, esetleg, egy picit, két súly, három gól között: gereblyézgetni? Hiszen aki odafigyel, annak nem kell - annyi - pénz! S az egész Sziget! Nyaranta fantasztikus rend a kem r pingben, s az odavezető úton lepusztult, elhagyott játszótér, zárt fagylaltozó, néma teniszpálya, elhagyott irodaépület a szálloda mellett, illatozó, szétázott budi a kompnál, rozsdás karosszériaelemek, szerelőmű'íely a hídfő lírai vonalú öblében, összerogyó raktár, széteső lakóház, mint a nyomor skanzenje a nyárfasorban. Ha erre sem figyelünk oda, ha ennyi sincs... Jópofáskodó poénok az ukrán uszályról, s itt kinn a parton, nem nemzetközi vizeken, megannyi karambol: saját magunkkal. Csütörtök délután, fényes nappal, vásárlók között valaki vizel a Piac kellős közepén, a Süteményes mellett. Ez is egy vélemény. Rafael Balázs Kisvárosi csoda Megyek a fojtó kipufogóbűzben, kavargó portölcsérek, minitornádók között a Kossuth Lajos utcán, mikor a mára valóban márványozottá nemesült egykori Márványterem előtt, ahogy mondani szokás: földbe gyökeredzik a lábam. A gazda, elegáns szürke öltönyében söpri üzlete előtt a járdát. Köszönök, elrejtem csodálkozó terkintetem, a sarokról lopva visszanézek: sejtettem! Csalárd módon már a Kis Pipa előtt suhogtatja fegyverét! Úristen! Mi történik itt? Söprik az utcát? Aztán majd visszafelé is? Délután is? A tetejébe még vizesnyolcas?! Locsolókannából?! Mindig, minden korban voltak, akik kilógtak a sorból. Belőlük lettek a forradalmárok, világmegváltók, bizottsági elnökök, de hogy söprik a járdát... Hohó, tisztelt uram, ez nem Hollandia! London, Kártner strasse, Vörös tér! Ne helytelenkedjünk! (Egyébként, mint hírlik, Londonországban is vannak takarítatlan utcák. A Vörös téren magam láttam csikket a gránitlapok között - pedig ott még dohányozni is tilos! Bár, ahogyan meglódult arrafelé is a történelem...) Szóval: egy pillanatra itthon éreztem magam. Az új esztergomiak, s a felnövekvő nemzedék kedvéért: a Márványterem a város ismert szórakozóhelye volt, ha jól emlékszem, olajos padlóval, válogatott közönséggel. Hajszálra, mint Rejtő Jenő klubjaiban. Csak zongora nem volt (melynél Pepita Ophélia áll és gitározik...) (r. b.) ^Esztergomban, a Csurgókút"^ közvetlen közelében 200 n. öl panorámás zártkerti üdülőtelek sürgősen eladó. Érdeklődni a (33) 31-165-ös telefonon, vagy személyesen 18 óra után Esztergomban, a Bánomi Itp. 23. II. 1. alatt . „ANIMALS" A múlt évi közmeghallgatás egyik színfoltja volt az alábbi kérdés: Foglalkozik-e valaki a városban a kóbor kutyák begyűjtésével? Vagy úgy működik-e ez, hogy a város egyik végében összeszedik őket, a másikban pedig elengedik? A polgármester úr a jelenlévőkkel együtt jót derült, de megígérte, hogy foglalkozni fog az üggyel. A dolog fontosságát is érzékelte, illusztrálásul egy kóbor kutyával való tanulságos találkozását is elmondta a Polgármesteri Hivatal melletti utcában. Nos, azóta eltelt egy év, a kutyákat nem háborgatja senki, köszönik, jól vannak. Egy év elmúltával a közmeghallgatás ideje is eljött újra, ismét időszerű lett a kutya-ügy. A kérdés mégsem hangzott el a közmeghallgatáson. Az ok: a kutyát háttérbe szorította egy másik állat: a patkány. Az esztergomiak tudják: kutyáról patkányok jelenlétében szólni nem ildomos. Mi most a teendő? Ötletem a következő: A kutyákat rá kellene venni, hogy fogdossák össze a patkányokat. S ha eltűnnek a patkányok, akkor talán a kutya-üggyel is ráérünk foglalkozni... Sin/tér/kó Esztergom Város Polgármestere PÁLYÁZATOT HIRDET részfoglalkozású főszerkesztői munkakörre. A pályázó félállásban látná el az Esztergom és Vidéke közszolgálati hetilap főszerkesztői feladatait. Feltétel: - egyetemi vagy főiskolai bölcsész-diploma és /vagy újságírói képesítés, - legalább 3 éves (megjelent publikációkkal dokumentált) újságírói, szerkesztői gyakorlat. - büntetlen előélet. Az Esztergomban és vidékén helyismerettel, kiépült kapcsolatokkal rendelkező, valamint egy nyugati nyelvet (német, angol) ismerő pályázó előnyben részesül. A pályázatokat 1992. március 25-ig lehet benyújtani a polgármesteri hivatal titkárságára.
