Esztergom és Vidéke, 1992

1992-12-24 / 50-51. szám

8 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE AZ ÉLŐ SZÉCHENYI Az elmúlt év végén a Babits Klub a fenti címmel pályázatot hirdetett Esztergom középiskolás diákjai részére. Széchenyi - mint azt maga is megjósolta - eszméivel, példamutató munkálkodásávalhosszú időre mutat követendő utal. Mi iránymutatásának lényege? Benne élünk egy közösségben, melyben valamennyiünket összeköt a közös nyelv, a közös sors, a szülőföld. E sors alakítása kezünkben van: kellő tanulással, műveltséggel, higgadt ésszel, nem érzelmeinkre hallgatva, értelmes célokat kitűzve, szorgalmas munkával, Összefogással virágzó közösséget alakíthatunk ki magunk körül. Most olyan nehéz helyzetben vagyunk, mint ezidáig talán még soha! Nemzeti öntudatunk sárba tiporva, a keresztény eszmék feledve, a munkaerkölcs lesüllyedve, háború és forradalom okozta milliós emberveszteség, félmillió alkoholista, több ezer narkós, szertehulló nemzetgazdaság, felbomlott nemzetközi kapcsolatok, széthúzás, pártoskodás. Ebből a nehéz helyzetből kiemelkedni csak véres verejtékkel, rendkívül céltudatos, kemény munkával, összefogással és elsősorban példamutató vezetéssel lehet. Lelketlen kufárok helyett ódaadó, kiművelt emberfőkre, lelkes fiatalokra, Széchenyi-követőkre volna szükség. E szellemben hirdettük meg 20.000 Ftos pályázatunkat, melyre 3 pályamű érkezett. A pályázati kiírásoknak maradéktalanul egyik sem felelt meg, ezért második díjban két igen értékes dolgozat részesült, a harmadikat, szép lírai hangú munkát - mely a kiírt célkitűzéseket teljesen figyelmen kívül hagyta - úgyszintén jutalomban részesítettük. Ennek szerzői Aknai Anikó és Palkó Eszter, a Dobó Gimnázium IV. osztályos tanulói. E szemelvények jól mutatják, hogy íróik valóban lelkiismeretesen elmerültek a Széchenyi-életmű tanulmányozásában és a nagy államférfi eszméit, elgondolásait jó szemmel igyekeztek viszonyainkra átültetni, időszerűvé tenni. Kár, hogy az esztergomi iskolák közül csak egynek a diákjai vettek részt a pályázaton. Jövő évi pályázatunkra - a Város pedagógusainak hathatósabb közreműködésével - remélhetőleg nagyobb számú pályázat fog érkezni. A Babils-pályázatot, mellyel nagy költőnk 110. évfordulójáról kívánunk megemlékezni, szeretnénk színesebbé, tartalmasabbá, színvonalasabbá tenni. A hóvégi keddi napokon tartandó klubdélutánjainkra pedig szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt, azon a nem titkolt céllal, hogy városunk polgárai között szívélyes, emberi és baráti kapcsolatok alakuljanak ki. Dr. Gaál Károly Babits Klub Romokban heverő gazdaságunk helyett újat kell felépíteni. A régi nagy és rosszul működő vállalatok helyett kis üzemeket kell létrehozni. De szem előtt kell tartani Széchenyi intelmeit: ,,Minél több a firkáló, rajzoló, s a többi, vagy mennél testületibb vezetésű valamely gazdaság, annál rosszabul vezetnek." Sajnos, ez igaz napjainkra, országgyűlésünk, minisztériumaink, hivataljaink túl magas létszámokkal dolgoznak, mely nagy terhet jelent romló gazdaságunknak. Széchenyi a gazdasági fellendülés eszközeként hirdeti: a vállalkozások, részvénytársaságok létrehozását, hiteltörvények kidolgozását Napjainkban a vállalkozások, kft(A forgalom most drága hegyi vontatású pályákon folyik Ausztrián-Szlovénián keresztül.) A Rajna-Majna-Duna csatorna létrehozásával országunkat az Északi- és Fekete tengerrel köthetnénk össze. A dunai hajózás fejlesztése Széchenyi sokat hangoztatott törekvése volt. - Jobban ki kellene aknázni az ország kedvező adottságait: gyógyvízkincsünket, a Balatont! Jó szervező munkával erős idegenforgalmi centrummá válhatnánk. Az 1996-ban megrendezendő EXPO-t igazán sikeresen kellene megszervezni! További évtizedek sikeres, vagy sikertelen gazdasága ezen múlhat. Szemelvények Kulcsár Mónika (Dobó gimnázium, IV. D.) dolgozatából ék tömegei jönnek létre, melyek nagy többsége elsősorban sajnos nem az ország gazdasági fellendülését célozza, hanem az egyének gyors, erkölcstelen, sokszor csalásokon alapuló meggazdagodását. Ezen vállalkozók többsége nem a Széchenyi által hirdetett erkölcs alapján tevékenykedik. Az O erkölcse a tiszta erkölcs, a becsületes élet és lélek. Az ország fejlődésében fontos tényező a népnevelés - mondja: „Nem mindegy, milyen tudatot viszünk a népbe." - „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma." - „A nemzetnek valódi ereje a tökéletes kiműveltségen épül." - „Valósítsuk meg azon értékeket, mik más nemzeteket modern nagyságra emeltek: tanulás, művelődés, összefogás, bizadalom, gazdasági törekvés."-„Akiművelt emberfő! - ennél lejjebb nem bocsátkozhatunk!" A parlamentben, a pártok között gyűlölködés, ellentétek, szidalmak. Pedig összefogás nélkül nem fogunk tudni előbbre lépni! így int bennünket Széchenyi: „Hátramaradásunk okait elsősorban ne másban, hanem önmagunkban keressük, mert csak ennek segítségével vethetjük le keletről hozott tulajdonságainkat: henyélés, nemtörődömség, megfontolatlanság, hirtelen talpraugrás, kihívó viselkedés, szalmaláng természet s utána a nagy letargia megint." Fejleszteni kellene közlekedésünket. Gyors, modem vasúti pályák építésével a Balkán felé tartó áruforgalmat hazánkon keresztül lehetne átvinni - mely hasznot is hozna! - A külpolitikai helyzetet illetően fontos kiemelni az aggódó politikusnak az 1848-as Naplóban leírt félelmeit, melyek napjainkban is jogosak: ,,Félek, hogy népemet elnyelik a szlávok, beolvadnak a németségbe, s anémet-szláv birodalom fal fel bennünket" „Körű lőttünk a szláv népek haragja gerjed!" A jelenlegi külpolitikai események bennünk is hasonló gondolatot vethetnek fel. A szerbek lövik a magyarlakta területeket, a szlovákok ellopják országhatárunkat, Erdélyben nagyon nehéz magyarnak lenni! Ügyes, éber, bátor politikusoknak kell most lennünk. A gazdaság építése, az állampolgárok anyagi gyarapodása, s ezzel párhuzamosan a lelki, erkölcsi nemesedés, a művelődés - ez Széchenyi igazi stratégiája. „Ki akarom emelni az ellenzéket az olcsó dicsőségű, meddő állásából. Legyen valahára alkotó, szervező elem az országban. A haza sorsa kezetekben!" Milyen helytállóak, s mennyire megszívlelendők, követendőek lennének, főleg „honatyáink" számára. Tovább idézve Széchenyi gondolatait, melyek úgyszintén igen jellemzőek mai társadami átalakulásunkra: „A régi rendet elhagyván valóban kigázolhatatlanul zavarba keveredhetünk, ha tovább nem alakulunk új rendbe. Ennek ellentétéhez mindenekelőtt az szükséges, hogy mindenki legfőképpen magára vigyázzon. Mert, ha mindenki, vagy ha csak a nagyobb szám is a maga szerint akarja a dolgokat rendezni, akkor oly bizonyos a zavar, mintha szánt-szándékkal bomlanék meg a rend. Okvetlen elsüllyedés a végeredmény, ha több egyed irányoz, mikor a gálya sziklák és zátonyok között küzd a viharokkal." Hogy ne süllyedjen el az „ország gályája", ehhez jó vezetőkkellenek, olyanok, akik biztos kézzel vezetnek, ismerik az irányt, okosak, tapasztaltak, bátrak, szeretik legénységüket. S hogy nemzetünk a jelenlegi nehéz helyzetben ne süllyedjen el, Széchenyi eszméit ismerő, követő, cselekvő politikusokra, államférfiakra van szükség, olyan vezetőkre, „akik egyetlen lépést sem képesek tenni népünk nélkül." S ha lesznek ilyen vezetőink, melyeknek kiválasztása rajtunk múlik, akkor biztosan valóra válnak Széchenyi szavai: „Magyarország nem volt, hanem lesz!" (A Széchenyiről szóló dolgozatokat a Babits Klub kérésére jelentettük meg.) Két ötlet Ünnepeink méltósága Az esztergom-ehingeni testvérvárosi szerződés aláírási aktusa elgondolkoztató volt, hiszen tapasztaltuk, hogy barátaink nem csak szellemükben, lelkületükben, de külsőségeikben is megadják ünnepségeik méltó rangját. Az ehingeni polgármester megkülönböztető jelvényének mintájára Esztergom városa mindenkori szabadon választott polgármestere részére is hasonlót készíttethetne. Javaslom, hogy a jelvény egyik oldalán a város ősi címere, míg a másik oldalán - esetleg latin felirattal - viselőjének neve szerepeljen. Készülhetne tűzzománcozott ezüstből, ezüst láncon. Elkészítésével, megtervezésével a képviselő-testület egy ismert éremművészt, ötvöst bízhatna meg. A polgármesteri jelvény átadása, visszavonása egyúttal a mindenkori beiktatások része lenne. Továbbá javaslom, hogy egy, vendégeinkhez méltó ajándékérmet is veressen a város. Az érmén a városcímer mellett elhelyezendő szöveget a képviselő-testület határozhatná meg. Az emlékérem - többféle fémből elkészítve - a megajándékozandó rangjához igazodhat. Díszdobozban átadva méltóbb ajándék lehet, mint a testvérvárosi okmány aláírása kapcsán adott reklámszatyros „uzsonna csomae".