Esztergom és Vidéke, 1992

1992-12-24 / 50-51. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE DElMlÉft^fafpll KÖLCSÖNÖS MEGÉRTÉSSEL LÉPHETÜNK ELŐRE" (Folytatás az 1. oldalról) - A városfejlesztés kritikus pontja a lakásépítés. Történt-e va­lami e téren? - A volt szovjet laktanyák terüle­tén harminc lakást sikerült felújíta­nunk. Ez a tény a mai pénzínséges időkben nem elhanyagolható ered­mény. Számos városnak még ennyi sem sikerült. Jelentős előrelépés volt a Rum­pold céggel kötött szerződés. Esz­tergom szemetes volta a háború óta állandó súlyos gondként nehezedett a városra. Ennek az állapotnak a megszüntetését mi elkezdtük, s úgy érzem, eredménnyel. A városlakók komfortérzetéhez a városi strand megléte is hozzátarto­zik, amelyet teljes egészében átvet­tünk. Először úgy tűnt, hogy pénz hiányában - más városokhoz hason­lóan - a télre be kell zárni, de ezt az akadályt is sikerült elhárítanunk. - Említette, hogy a nehézségek ellenére a feljesztési munkálatok is jócskán előrehaladtak. Melyek ezek? - A kertvárosi gázvezeték-építés; a déli városrész, Szenttamás és Szentgyörgymező csatomázása már évtizedek óta váratott magára. Az említett harminc lakás felújítása, az iskola-felújítások: a Bottyáné, a Ze­neiskoláé, a Petőfi iskola tornate­rem-építése mind idetartozik. A kór­ház gép- és műszerparkját is sikerült valamelyest megújítani. Csák a Su­zuki-út 150 millióba került, állami pénzből. De Pilisszentlélek vízveze­ték-építését is említhetem. A Suzu­ki-gyár közműfejlesztéseihez is je­lentős pénzekkel járultunk hozzá. A Várhegy megszépítését és tudo­mányos-régészeti kutatását a Közép­Dunavidéki Intézőbizottság pénzei­ből sikerült fedezni. A beomló pin­cék rendbetételére pedig központi forrásból 18 milliót kaptunk. Tudom, sokan szidják a városi ve­zetést. Például azért, mert meg kel­lett emelnünk a buszjegyek árát, de nézzék meg azt is, hogy a pénztelen­ség ellenére mi minden történt a vá­rosban. A testvérvárosi kapcsolatok ki­épülése révén sok diák utazhat Nyu­gatra. A városban élő művészek úgyszintén. A fogadókészség meg­van; csak rajtunk múlik, mennyire élünk a lehetőségekkel. A német Kolping-egyesület mini­mum ötvenmilló forinttal támogatja a nemrég megalakult esztergomi szervezetet. E pénzből a perifériá­kon, a hagyományos oktatási rend­szerből kimaradó gyermekek to­vábbtanulása oldható meg. A Suzuki-gyár, amely mintegy háromszáz esztergominak ad munka­lehetőséget, megindulása óta foglal­kozik szakembergárdájának után­pótlásával, különböző autószerelői és villamos szakmákban. Az elkép­zeléseket már egyeztettük. Ezáltal az esztergomi fiatalok könnyebben kerülhetnek a Suzuki-gyár alkalma­zásába. Egyrészt a végzett középis­kolásokra számítunk, de az előké­szítést már a város középiskoláiban is szeretnénk elkezdeni. Azért, hogy a jövő század szakmunkásai lehes­senek. De a Kandó Kálmán Műszaki Fő­iskolával is kiépülőfélben van egy kapcsolat. Külföldi tapasztalataimból tu­dom, hogy az autógyárak körül ren­getegjavítóműhely létesül, s oda bi­zony kellenek szakemberek. - Melyek voltak az elmúlt év nevezetesebb eseményei? - Elsőként talán október 9-ét, a Suzuki átadását említhetem. A Sán­dor-palotát ugyancsak októberben adtuk át az Alkotmánybíróságnak. A testvérvárosi szerződések egész so­ra jött létre ebben az évben: Bam­berggel, Cambrai-val, Ehingennel, Maintallal. Márciusban Antall Jó­zsef miniszterelnök is Esztergom­banjárt. - Mi történt a Városházán? -A képviselő-testület 91-92-ben 44 rendeletet és 481 határozatot ho­zott. A lakosság jobb kiszolgálása érdekében létrehoztuk az ügyfél­. szolgálati irodát. Az egységes, szá­mítógépes informatikai rendszer ki­építése ugyancsak jelentős előrelé­pés. A városi vagyonleltár elkészíté­se szintén jelentős munka. Ennek az év végéig el kell elkészülnie. - Melyek a város legsúlyosabb gondjai? - A munkanélküliség. Sajnos, a lehetőségek nagyon korlátozottak. Nincsenek eszközeink. Noha a mun­kanélküliek átképzésére szánt me­gyei pénzek 35 %-át - 26 millió forintot - Esztergom és vonzáskör­zeté kapta. Az igaz, hogy a különbö­ző átképző tanfolyamokon résztve­vők 40 %-a esztergomi és környék­beli volt. Csak a munkahelyteremtő beruházásokra 60 milliót (i)kaptunk a megyétől. A város rendezési tervei gyorsab­ban készülhetnének. Hosszú évek óta nincs elfogadott rendezési terv, s ez jócskán hátráltatja a városfejlesz­tést. Ennek hiánya szinte már esz­tergomi „hagyománynak" számít. Nem sikerült egy alapos iskola­koncepciót kialakítanunk, olyat, amely gazdaságos. A déli városrészben elhúzódott a gázvezeték-építés előkészítése. Ez jórészt a tapasztalatlanságból fa­kadt, másrészt a lakossági kölcsö­nök tisztázatlanságából. Ahol pedig a csatornaépítéssel egyidőben tör­tént - Kertvárosban - ott az nehezí­tette az építést. A tervezett vízlépcső miatt fontos Duna-menti területeket sajátítottak ki. Emiatt most sok a jogi tisztázat­lanság. Ugyanez a helyzet a volt szovjet ingatlanokkal is. Ezért állan­dó harcban állunk a Kincstári Va­gyonkezelő Szervezettel. A város a súlyos munkanélküliség ellenére szakemberhiánnyal is küzd. A jövőt meghatározó fontos ügyek­ben rendkívül felkészült és nagy ta­pasztalatokkal rendelkező szakem­berekkel kerülünk alkupozícióba ­és velük szemben nem tudunk jó gazdasági és pénzügyi szakértőket felvonultatni. A más településekre jellemző sze­repzavarok nálunk is fellelhetőek. A városi vezetés a mi esetünkben is beszorult a kormánypolitika és a la­kosság közé. Nem mi tehetünk róla, hogy felemelték a fűtési díjat... - Milyenek a jövő évi kilátá­sok? - Nehezedik a helyzet Kevesebb lesz a működésre szánt pénz, mint az idén. Már most látható, hogy legalább 100-150 milliós hiányunk lesz. E hi­ányt valószínűleg hitelből, vagy va­gyonértékesítésből kell pótolnunk. - A nehézségek ellenére milyen személyes sikerei voltak? - Örülök, hogy a .városiasodást el tudtuk kezdeni, a kultúrára és a sportra is jócskán áldozhattunk. A jövőért ez vigasztal. Öröm, hogy az ország is elismeri Esztergom törek­véseit. Akárhol fordulok meg, min­denütt ezt érzem. S azt se feledjük el, hogy jeles és patinás városokkal építhettünk ki testvérvárosi kapcso­latokat. - Mit kíván a város lakosságá­nak? - Megértést, békességet, türel­met. Ez így egyszerű, de mennyire igaz! S a lakosság próbáljon bekap­csolódni a közéletbe - vagy az ön­kormányzat munkájába. Elsősorban a választott képviselők révén. Tud­juk, hogy a gondok számosak, de csak együttesen, kölcsönös megér­téssel léphetünk előre. - Köszönöm a beszélgetést! Sebő József A városunk alkotó értelmiségét összefogni hivatott Balassa Társa­ság ez évi rendes közgyűlését de­cember 14-én, a Vitéz János Tanító­képző Főiskola tanácstermében tar­totta. A fő téma a képző egyházi kézbe adása volt. A meghívott előadók, dr. Kor­zenszky Richárd, az egyházi iskola­ügy miniszteri biztosa, dr. Gaál Endre, a hittudományi főiskola rek­tora, az átvétel egyházi biztosa és a tanítóképző főiskola igazgatója, Gárdái Zoltán voltak. Dr. Korzenszky Richárd fölemlí­tette, hogy Magyarországon jelen­leg mintegy 150 egyházi iskola mű­ködik, ami nem egészen 2 százalé­kot jelent. Gaál Endre elmondta, hogy a tár­gyalások mai állása szerint az intéz­mény neve megmarad, csupán a „ró­mai katolikus" megjelölés egészíti ki. Az iskola ugyan egyházi lesz, de állami feladatokat vállal át. Az átalakulás elsődleges alapelve az intézmény egységének megőrzé­se. (A gyakorlóiskola az államosí­nak, amelyek például a hitoktató­képzést segítik. Természetesen azok számára, akik vállalják. A tanárokat illetően az elsődleges szempont a szakmai felkészültség. Az egyház a jelenlegi tanári gárdától csupán együttműködési készséget Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Ülést tartott a Balassa Társaság ;|||||||1|||||| táskor még nem létezett, tehát, elvi­leg, nem is kérhető vissza, de az oktatás nélküle elképzelhetetlen.) A tantárgyakra továbbra is állami előírások vonatkoznak. A'végzősök pedig államilag elismert oklevelet kapnak. A katolikus mivolt úgy érvénye­sül, hogy olyan fakultációkat indíta­vár. Természetesen a tanár is dönt­het: együtt tud-e dolgozni az egyhá­ziakkal? Az állami iskolában kezdett hall­gatók indexükbe még állami pecsé­tet kapnak - ha kívánják. A felvételi bizottságokban ezen­túl egyházi személyek is helyt kap­nak. A gyakorlat persze nem lesz ennyire egyszerű, sok türelemre, egymásra figyelésre lesz szükség. Gárdái Zoltán szólt a különböző átvételi bizottságok munkájáról. Ezek az ingatlanátadás mikéntjével, a tanulmányi kérdésekkel, a jogi és gazdasági ügyekkel foglalkoznak. A szerződés ratifikálása pedig a kormány feladata lesz. A cél az, hogy az intézmény a következő ta­névben már egyháziként működhes­sen, bár az átmenet - előreláthatólag - több évig tart. A társaság második napirendi pontként Pifkó Péter főtitkár beszá­molóját hallgatta meg, aki többek között egy esztergomi (rók-művé­szek lexikonának kiadására is javas­latot tett. (s.j.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom