Esztergom és Vidéke, 1992

1992-11-26 / 46. szám

5 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE „A nagy prímás" utolsó esztergomi útja Korábban Estei Hippolit egri püspök számadáskönyveiről írtunk, most a Történelmi Szemle 1990/1-2. számában megjelent E. Kovács Péter: Egy középkori utazás című írására hívjuk fel a figyelmet. Hippolit, de olasz udvartartásának emberei sem szerettek az északi Magyarországon tartózkodni. 1517-ben, a politikai okok mellett, elsősorban egyházi birtokainak megtartása kényszerítette arra, hogy Magyarországrautazzék, s csak 1520-ban tudott visszautazni. Mátyás korában valóban „kis prímás" volt, de számadáskönyve szerint most már felnőttként, a kis királytól, a 14 éves II. Lajostól kártyajátékban 60 dénárt nyert. Visszaútján 1520 márciusában érintette Esztergomot, ahol az ex prím ás utódjával, Bakócz Tamással találkozott. Viszonyuk nem volt szívélyes, de sok mindenben egymásra is szorultak. 1520. március 3-án Esztergomban Hippolitnak mégis alá kellett írni egy oklevelet, melyben kölcsöneinek két részletben való megfizetését ígérte Bakócz Tamásnak. Az esti vacsorát Újfaluban - az érseki birtok határában költötték el. Négy napot töltött Estei Hippolit Esztergomban, útja Nyergesújfalun keresztül az osztrák határ felé tartott A magyar történelem középkora félszárnyú madár Esztergom nélkül - egy modenai számadáskönyv bejegyzései is erre utalnak. (Ortutay) í r)moytruf

{| c/ ESTEI HIPOLIT BtBORNOK NEVALAIRA.SA. MARTOVCE A Szlovák kosztümök, öltözetek című térképből másoltuk ki az Esztergom és Komárom vármegyei népviseleteket bemutató rajzokat. Bény, Izsa, Martos magyar népviseletéről azonban a mutatós kiadvány szlovák, angol és német olvasója nem tudja meg, hogy e három településen magyarok éltek, élnek, az ő népviseletüket mutatják be. Maga az öltözködési térkép nagyon tanulságos, 1989-ben jelent meg. Egy, a történelem iránt csak valamennyire érdeklődő ember számára is pontosan mutatja, hogy a magyar és szlovák népi öltözködési kultúra mely területeken találkozott, hatott egymásra. Esztergom és Komárom vármegyék esetében - ismerve a túlpart hozzáállását - reméljük, hogy a következő szép és mutatós néprajzi térkép szövegében arról is olvashatunk, hogy a bényiekre nemcsak a magyar hatás hatott - hanem ez az egyik legszebb magyar népviselet! O.A. Az Esztergom és Vidéke 1921. évi lapjait nézve találkoztam egy olyan kérdéssel, ami ma is időszerű. Hogy tud együtt élni egy városi vezetés, közvélemény, a városi újság a szegénységgel, a megnyomorítottakkal. Esztergom az első világháború után lehetetlen helyzetbe került. Piaci körzete, iskolázási körzete elsősorban a Felvidékre terjedt ki. Az ország közepén volt, és 1919. január 8-9-én a cseh légió páncélvonata befutott Párkányba, majd később lezárták a hidat, s a trianoni döntés után Esztergom egy piacaitól megfosztott, hátterétől elszakított, határszéli, perifériára került város lett. Esztergom szabad királyi város tisztviselői karának már az első világháború során kialakult az ellátatlanokkal kapcsolatos kezelési mechanizmusa, aminek szerves része volt a nyilvánosság. Természetes dolog volt, hogy a város tisztviselői megállapítják, ki őstermelő, ki akinek a piacról kell mindent megvásárolnia. A hatósági ellátásban részesülők 1920 után más kategóriát jelentettek, de természetes volt, hogy ezt a névsort kifüggesztik a városházán 15 napra, s az Esztergom és Vidéke is közli. A több számban megjelent anyag egyik érdekessége, hogy pontos képet ad az 1921-ik évi utcanevekről. Evvel is kezdenénk az ismertetést: Angyal utca, Szent Anna utca, IV. Béla király utca, Magyar utca, Horánszky utca, Árok utca, Malonyay utca, Sissai utca, Német utca, Simor János utca, Andrássy marthy utca (sic!), Rákóczi tér, Lépcső utca, Petőfi utca, Rozália utca, Mária Terézia utca, Kereszt utca, Besze János utca, Honvéd utca, Ferenc József út, Héviz utca, Szent János utca, Népkert utca, Czuczor Gergely utca, Arany János utca, Nagydunasétány, Mária Valéria út, Erzsébet királynő utca, Kenderföld utca, Árpád utca, Major utca, AlsóEsztergom és a szegénység utca, Árvaház utca, Balassa Bálint utca, Barkóczy Ferenc utca, Bercsényi utca, Bátori Schulcz Bódog-utca, Dobozy Mihály utca, Fűzfa utca, Honvédtemető utca, Hunyady utca, Iskola utca, Kovács utca, Káptalan tér, Mező út, Major tér, Molnár-sor, Nagydunasor, Papnevelde utca, Palkovich Károly utca, Sánc utca, Sz. Vendel utca, Sz. György utca, Templomtér és utca, Úri utca, Vár utca, Akácfa utca, Álmos utca, Bajnok utca, Basa utca, Batthyányi L. utca, Hegytető utca, Kálvária utca, Perc utca, Kápolna utca, Nap utca, Új utca, Téglaház utca, Vörösszérüsor, Felsószérüsor, Dorogi út, Pályaház utca, Rudnay-tér, Táti út, Tábor utca, Vámház utca, Határ utca, Kenyérmezőmajor, Kossuth Lajos utca, Csernoch János utca, Deák Ferenc utca, Jókai utca, Pázmány utca, Kölcsey utca, Rózsa utca, Imaház utca, Sz. Tamás utca, Könyök utca, Galamb utca, Attila utca, Csarnok utca. A több ezer embert érintő közlemény hat folytatásban jelent meg - a demokratikus közlés céljait szolgálta. Ma a személyiségi jogok bizonytalan megfogalmazásával küszködve nem mondhatom el, hogy egyik, az Esztergom és Vidékében is szereplő sikeres nyugati orvos, író, apja rákerült erre a listára. Ő biztos nem érezné személyiségét sértve. így annyi marad, hogy név nélkül valahol itt a szabad királyi város és Szent Tamás mezőváros környékén néhány név nélküli adatot feltüntessek, itt talán ismerősebb vagyok az átlagnál. Tehát név és utcanév nélkül: rabbihelyettes 5 fővel, kőművessegéd 2 fővel, napszámos 3 fővel, napszámos 4 fővel, gyári munkás 2 fővel, napszámos 2 fővel, napszámos 8 fővel, iparos özvegye 1 fő, bádogossegéd 6 fő, kocsis 4 fő, festősegéd 3 fő, szabó 2 fő. A sort oldalakon keresztül lehetne folytatni egy lehetetlenné tett ország polgárai, akikért a maga lehetőségei között kiállt a város, kiállt a sajtó. Az ellátatlanok listáján megyei és városi tisztviselők is szerepeltek. Számomra példaértékű, ahogy a kérdéssel az Esztergom és Vidéke foglalkozott, ha segíteni nem is tudott, de a város újságolvasó közönségét tisztességesen tájékoztatta. -yID Ő LÁP OZ Ó szerkesztésében