Esztergom és Vidéke, 1992

1992-11-12 / 44. szám

363 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE TLÍTSTTÁ D A ffiMHIÍI WlWiAKA KOLPING KÉPZÉSI BÁZIS Az Esztergomi Kolping Család Egyesület használatba vette a Kol­plngházat (volt Petőfi Művelődési Központ) és a Gyermekházat (Nagy Duna sétány). Mindkét létesítményt „lelakott" ál­lapotban kapták meg. Jelentős felújí­tásra szorulnak. Az Idő pedig sürget Hamarosan, 1993 februárjában hét hónapos rövidített tanfolyamot indí­tanak. Jövő szeptemberben pedig már indulna az első hagyományos tanév. -Mit oktatnak majd és honnan lesz rá pénzük? -Erről érdeklődtem a leg­utóbbi Kolping-összejövetelen. - A német szövetségi kormány támo­gatja a magyarországi szakmai képzést Ennek keretében Esztergomban egy, a hátrányos helyzetű fiatalok felzárkózta­tását és képzését szolgáló modellintéz­ményt hoznak létre. Mindezt a munkaügyi minisztérium­mal egyetértésben, az augsburgiak ta­pasztalatai alapján. Már hazánkban is beindult a Kolping­képzés: Szekszárdon, Gyöngyösön, Vár­palotán, Budapesten, Pécsett A Magyar Kolping Szövetség azért döntött Eszter­gom mellett, mert az önkormányzat tá­mogatására is számíthat. - Milyen képzések lesznek? - A program első ütemterve szerint nyolc szakmában lesz képzés: fémipari, faipari, textilipari, festő, nyomdász, ker­tész, gasztronómiai és szállodai munkás. E programokat azoknak szánják, akik iskolai tanulmányaikat még nem fejez­ték be, vagy valamilyen okból kimarad­tak az iskolából. A cél az, hogy a hátrányos helyzetű fiatalokat olyan szintre hozzák, hogy a hagyományos képzési rendszerbe is be tudjanak illeszkedni. A felzárkóztató képzés egy, illetve két éves. A tanulók a szakmák alapjaival is­merkednek meg. Majd alkalmasságuk alapján kerülnek a szakmunkásképzők megfelelő osztályaiba. A gyakorlatra orientált képzésben 15 fős csoportokban 75 fő oktatására lesz mód. Olyanokra is gondolnak, akiket a ha­gyományos szakmunkásképzőbe nem vesznek fel. Ok három évig itt folytathat­ják tanulmányaikat. Újszerű lesz a „támogató" képzés. En­nek során a rászorulókat, a gyenge tanu­lókat fogják oktatni, heti 4-8 órás kiegé­szítéssel. Azért hogy ne bukjanak ki az iskolából. A munkanélküliek átképzését is szer­vezik. E célra technikai bázist fognak kialakítani, ahol méréstechnikai, szoft­verüzemeltetési ismereteket oktatnak. Ez az oktatási program tanulási lehe­tőséget nyújt a fiataloknak, de a szakok­tatóknak, tanároknak, számítástechniku­soknak, szociálpedagógusoknak is mun­kaalkalmat jelent A Kolpingházon és a volt Gyermekhá­zon kívül tanműhelyre is szükség lesz. Ez éppen jó alkalom arra, hogy a Szent István Gimnázium megszüntetésre ítélt tanműhelyét átvegyék. Az átvételt több lépésben valósítják meg. Ez év decemberében 200 négyzet­métert a jövő nyáron 570 négyzetmétert, majd 1994 nyarán újabb 350 négyzetmé­tert kapnak. Akkor már szükség lesz a tanműhely zöldövezeti részére is, ott ké­pezik majd a kertészeket Mindez jelentős anyagiakat emészt föl, amire Németországból kapnak fede­zetet 1992-ben: átépítésre, műhelyfel­szerelésre, tanárok képzésére, taneszkö­zökre, számítógépekre, nyomdaberen­dezésekre: 108 ezer márkát Majd 1993­ban újabb 662 ezer márkát, 1994-ben 439 ezer márkát A teljes programra a német szövetségi kormány 2,2 millió márkát ad. Az intézmény működési költségét már magyar forrásokból, például a költ­ségvetésből kell előteremteni. A Kolping képzési bázis újabb lehető­ség városunk és régiónk gyarapodására - és tanulási lehetőség több száz hátrá­nyos helyzetű fiatal számára. Továbbá szakembereink számára mun­kaalkalom és a város újabb oktatási in­tézménnyel bővül. Minden különösebb fejtegetés helyett elég, ha utalok lapunk legutóbbi számá­ban megjelent, a munkanélküliekről szó­ló írásra. Kérem, hogy azt is olvassák el, és vessék össze a Kolping Család kínálta lehetőségekkelel! (osi) Meghatóan szép volt mindenszen­tek és halottak napja az esztergomi temetőkben, a Belvárosban, Szent­györgymezőn és Kertvárosban. Békés, nyugodt polgárok látogatták meg sze­retteik sírját, a távolban nyugvókért pedig a közös kereszteknél gyújtottak gyertyát Nem mindig volt ez így Esztergom­ban. Évek kellettek ahhoz, hogy a belvá­rosi temető visszanyerje hajdani tisztasá­gát, hogy a szentgyörgymezői temetőben kitisztítsák az első világháborús sírok környékét és a kertvárosi temetőben rend legyen a kerítések környékén. Mindeh­hez nagyban hozzájárultak az esztergo­mi diákok is. - Természetesen, mint la­punk 42. számában arról írtunk is, a Ko­márom-Esztergom Megyei Temetkezési Vállalat dolgozói és a lakosság úgyszin­tén jelentős munkát végzett a temetők­ben. A diákok közhasznú munkáját Baják István nyugalmazott közgazdasági fő­osztályvezető szervezi. Osi esztergomi család sarja, ismeri a körülményeket A temetőkhöz különös szállal kötődik, hi­szen a bencés gimnáziumban Vértes Zo­árd, a nagy temetőkutató volt az osztály­főnöke. Baják Istvántól tudtam meg, hogy az elmúlt évben a város diákjai több mint huszonkétezer óra, két és fél millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A belvárosi temetőben a régi zsidó temetőt a ferences diákok tisztították ki, és az új zsidótemetőben is rendet tettek. Ez a két temető több mint ötezer négy­zetméter. Páter Szabó József atya példát mutatott a fiataloknak: fűrésszel, baltá­val, metszőollóval „vágta a rendet". De a ferencesek voltak azok is, akik a Jó Pásztor-kápolna környékét megtisztítot­ták és a Kálvária területét is gondozták. Ezek után természetes, hogy a diákok az egyházi személyek sírjait is rendbe tet­ték. A belvárosi temető Petőfi úti oldalán a Bottyán szakközépiskola tanulói dol­goztak, a hegyre futó oldalon a Petőfi diákjai, a ravatalozó környékén a Baross utcai iskola tanulói, akiket négy napon keresztül Szűcs László tanműhelyvezető irányított A szentgyörgymezői temetőben a ta­nítóképző főiskola diákjai szorgoskod­tak. Szabó Zsuzsa tanárnő szervezésében az első vüágháborús sírokat gondozták A kereskedelmi szakközépiskolások a szentgyörgymezói temető hasonló részé­ben vállaltak kertészkedést takarítást Okét Kurucz László igazgató és Meszes Balázs igazgatóhelyettes irányította. A dobósok is itt serénykedtek, hiszen közel ötezer négyzetméteres temetői területről van szó. Szentgyörgymezőn a „Feltáma­dunk" főkaputól jobbra eső részen a ba­lassások dolgoztak, a 48-as honvédteme­tőben úgyszintén. A szentgyörgymezői temetőben a ra­vatalozókápolna környékét a József At­tüások, a papi temető és a Szatmári Irgal­mas Nővérek sírjait az Árpádházi Szent Erzsébet szakközépiskola tanulói tették rendbe. Ez több, mint ezer négyzetmétert jelent A Hell szakközépiskola a kertvárosi temető több mint hétezer négyzetméte­res területének gondozását vállalata. Lát­szik is munkájuk eredménye! A hatalmas erkölcsi és fizikai segítség önmagáért beszéL Ebben természetesen a temetkezési vállalat is közreműködött; Berényi Vilmos kirendeltségvezető, De­ák Lászlóné gondnok, Polacsek Sándor sírásó csoportvezető, Drahos István gondnok, Ladányi Sándor megbízott te­metőfelügyelő. Halottak napjára tehát megszépültek temetőink. Most már - ha mindnyájan úgy akarjuk - könnyű lesz rendet tartani. Nem a szonszédos sírra kell dobni az elszáradt koszorút és virágot hanem a tárolóba, mert azokat a vállalat emberei rendszeresen ürítik! Természetesen a temetőkapukat, a be­járati ajtókat is zárni kellene. Nem be­szélve arról, hogy több helyen még a kerítés is hiányzik. De ez már az önkor­mányzat feladata. Talán a városnak is marad annyi pén­ze, hogy tavasszal megépítsék a hiányzó kerítéseket A műeml ékesektől arról értesültem, hogy rövidesen sor kerül a temetők fel­mérésére, és az arra érdemes részeket védetté nyilvánítják. Úgy tűnik, hogy a temetőink környé­kén rend lesz Halottaink békében nyugodhatnak. (PL) A József Attila Általános Iskola hely­történeti szakkörösei -MeggyesMiklósné tanítványai - megint hallattak magukról. Legutóbb mint a nyári városvédő tábor résztvevőiről írtunk róluk. Most pedig a Kossuth Alapítvány országos pályázatán értek el egy második és egy negyedik helyezést - kétszáznegyven! versenyző közül. A díjakat Monokon, Kossuth szü­lőfalujában adták át Elsőként a második helyezést elért pá­lyamű szerzőit, György Erikát és Argye­lán Krisztinát kértük, hogy beszéljenek munkájukról. (Erika most a Szent István Gimnázium diákja, Krisztina pedig a Dobóé.) - Dolgozatunkban az 1848-49-es sza­badságharc esztergomi eseményeivel és azok utóéletével foglalkoztunk. Az első fejezetben a reformkor nagyjainak esz­tergomi kapcsolatait tártuk fel. Petőfi például Ruffy Ida és Várady Antal házas­ságkötése alkalmából járt városunkban. A költő ezen az esküvőn ismerte meg Pató Pál urat. A második fejezetben az 1848-as esztergomi nemzetőrség és a Honvédegylet 1867-ben történt megala­kulásáról írtunk. E fejezethez sok segít­séget kaptunk Pifkó Pétertől. A harmadik 1949-ben pedig már arról az ifj úságról beszéltek, amelyik ,,... a Komszomol és a szocializmus építésének nagy munká­jából veszi ki részét" Az Esztergom és Vidéke negyven évi szünet után, 1986-ban jelent meg újra. : Egy második és egy negyedik hely Az esztergomi diákok síkére fejezetben pedig a szabadságharc emlé­kezetét mutattuk be, a helyi sajtó tükré­ben. Hogyan ünnepelték meg március 15-ét - vagy éppen hogyan nem. Száz évvel ezelőtt e napon fényáramban úsz­tak a város utcái és zenészek járták be a várost És a szesztilalom is érvényben volt. Az esti vacsorákon például a „Kos­suth-serleggel" mondtak tósztot az ünne­pi szónokok. 1948. március 15-én hétezer ember ment ki a honvédtemetőbe. Az akkori márciusi számban mindössze egy különös programot találtunk: „A KISZ Esztergom Városi Bizottságának március 15-i programját... Este a 100 Fok Celsius együttes műsora." Az 1987-ben, ugyanebben az újság­ban megjelent cikk önmagáért beszél: „... A szokásos ünnepi beszéd után fellép a Gyakorlóiskola énekkara, a Hell szak­középiskola irodalmi színpada és az ÁFÉSZ néptáncegyüttese. Ez a program már hagyományos. Egyre több szereplő­vel és egyre kevebb nézővel. Sokan azt tartják, így van ez rendjén." Az áttörés 1989-ben következett be. A negyedik díjat kapott dolgozat szer­zői: Madarász Eszter, Földi Brigitta, Ge­rendás Mária, Herháger Zsolt, Szekeres Zoltán és Szederkényi Miklós. E kis csapat a negyvennyolcas teme­tőre!, a szabadságharc esztergomi hőse­iről, Be sze Jánosról, Pór Antalról, Palko­vics Károlyról és Bátori Schulcz Bódog­ról gyűjtött anyagot Végül a hagyomá­nyápolásról, az Esztergom Barátainak Egyesületéről és a városvédő táborról írtak. A fiúk-lányok már most jelezték: jö­vőre is szeretnének jönni a városvédő táborba. A kutatások értelmét Szekeres Zoltán foglalta össze: A legjobb az egészben, ahogy összeáll a dolgozat A felfedezés, a kutatás örö­me... (s.J.) A DIÁKOK IS SZÉPÍTETTÉK A TEMETŐKET

Next

/
Oldalképek
Tartalom