Esztergom és Vidéke, 1992

1992-11-05 / 43. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE m Az Esztergom és Vidéke f. évi 32-33. számában egy igen körültekintő, lelkiismeretes munkával készült cikk jelent meg, pontosan megjelölve: Ünnepi hetek Esztergomban a két világháború között, dr. Bárdos Istvántól. Itt olvasható: A háborút követően még néhány alkalommalfelidézték a szép hagyományt, az idők azonban nem kedveztek a folytatásnak. Talán most. Úgy érzem, hogy a cikk méltatásán túl ezek feljegyzést igényelnek. A második világháború után az első esztergomi Ünnepi Hét 1947ben került megrendezésre. (Hamarább szó sem lehetett erről a zavaros körülmények miatt.) Ezután következett még az 1948, 1949, 1950, 1951, 1954-ik években megrendezett Ünnepi Hetek sorozata. A hat év részletes műsorát nem akarom ismertetni, csak a fontosabb műsorszámokat és szereplőket említem fel, annak bizonyítására, hogy szegénységünk és nyomorult körülményeink ellenére is milyen műsorral szolgáltuk városunk közönségét. A hat év műsorában - az 1949-ik évet kivéve, akkor ugyanis külföldön szerepeltek - a Fővárosi (Állami) Hangversenyzenekar Ferencsik János vezényletével szerepelt. Díjtalanul, csak a szállítási - ebéd-, vacsoraköltségeket viseltük. Vajon volt e hazánkban még egy város, amely ezt fel tudta volna mutatni az akkori nehéz körülmények között? Az Állami Hangversenyzenekar, Ferencsikkel az élen, kérésemre (akkor már régen téglagyári dolgozó voltam, de ezt Ferencsik nem tudta) még 1954-ben is szerepelt városunkban, igaz, utoljára és bizonyos botrányos körülmények között. Ferencsiket korábban is a városháza akusztikailag kiváló udvara vonzotta, de az akkori városvezetés a szigeti szabadtéri színpadot jelölte ki számukra. A nagyobb hiba az volt, az esztergomi közönség éppúgy megkövetelt, mint a bécsi a Radetzky-marsot az újévi koncertjükön - vastaps kíséretében. Meg kell emlékezni azon szereplőkről is, akik más intézmények szervezésében szerepeltek az Ünnepi Heteinken. A VKM művészeti főosztályának rendezésében irodalmi és művészeti est: dr. Sőtér István, Kassák Lajos írók, Simonffy Margó előadóművésznő, Simándy József, az Operaház tagja, Török Erzsébet Nagyboldogasszony-napjától Szent Istvánig - Az Ünnepi Hetek Esztergomban c. cikkhezhogy evvel egy időben készítették elő a lampionos-zenebonás-tűzijátékos vízi felvonulást a Kis-Dunán, néhány méterre a zenekartól. A koncert fegyelmezetten zajlott, de a szünetben Ferencsik udvariasan, de határozottan kemény kritikát gyakorolt. A zenekar műsorszámaiból: Beethoven: Egmont nyitány, Hl., V., VII. szimfónia, Kodály: Háry János, Galántai táncok, Csajkovszkij V. szimfóniája, Bartók: Parasztdalok, Liszt: II. rapszódia, Erkel: Hunyadi László nyitány, a Bánk bánból a Hazám, hazám..., Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen. Mind az öt hangversenyt elmaradhatatlanul Berlioz Rákóczi-indulója fejezte be, amelyet ének -, Antal István zongoraművész. Szerepelt a budapesti Vígopera Don Pasquale előadásával Gobbi Hilda, Gábor Zsuzsa, Szabó Miklós, Csongor István, Vásárhelyi Endre, Faragó András. Más szervezésben: Tersánszky Józsi Jenő író, Hosvai Katalin, a Nemzeti Színház tagja, Farkas Ilonka operaénekes, Bajnok Ferenc operaénekes, Máthé Jolán Kodály-ballada énekes, Bisztriczky Tibor hegedűművész és még sokan mások. Ugy hiszem, több olyan művész is szerepelt, „akiknek" európai neve van. Két alkalommal szerepelt a győri Kisfaludy Színház a Gül Baba és a Leányvásár bemutatásával. Az Állami Bábszínház egy alkalommal egész estét betöltő műsort adott 1947-ben pedig egész napra szóló bányásznapot rendeztünk. Végül, de nem utolsó sorban, fel kell említenem saját Városi Szimfonikus Zenekarunk eredményes, szép sikerű szereplését, dr. Darabos István karnagy vezényletével. A zenekar zavartalan működését nagyrészben Temesy Károlynak, a volt MSZT titkárának köszönhette, aki a mindenkori anyagi támogatást biztosította. Véleményem szerint az 1947 utáni rendezvények többek voltak egyszerű próbálkozásoknál, mert a tanácsok megalakulásáig, 1950-ig az egyházi rendezvények is szerepelhettek. A műsorok magas színvonalúak, a város lakosságának kulturális igényeit kielégítőek voltak. Ezután már a marxista tanácsi vezetést nem érdekelte a város kulturális életének ilyen szintű fejlesztése - bár meg kell említeni Martsa Alajost, a rövid ideig volt pártitkáit, aki szaktudásával, a művészvilágban való tájékozottságával mindenkor örömmel részt vett és segített az akkori ünnepi hetek szervezésében, sokszor szembe állva pártjával. Dr. Bády István (A közeljövőben az 1960-1991 közötti időszak feldolgozásával folytatjuk az esztergomi rendezvények bemutatását.) Az esztergomi igazságszolgáltatás múltjából „Káromkodó nemes embereknek nyelvei kihúzassanak..." 1543-ban Esztergom várát elfoglalta a török. A prímást, a káptalant követve a török elől elmenekült Esztergom vármegye is. Hiányos forrásokból annyit tudunk, hogy a XVII. században Érsekújvárott működött a nemes vármegye. Ebben a korban a vármegye szerepkörei nem különültek el, így egymás mellett működött az adószedés, a katonaállítás, a rendfenntartás és a bíráskodás is. 1638-tól 1658ig, némi megszakításokkal, megmaradtak a vármegyei közgyűlések jegyzőkönyveinek fogalmazványai, amelyek a bíráskodással kapcsolatban is szolgáltatnak adatokat így az 1638 júniusában tartott közgyűlésen táblabíráknak - akik az ítélkezést végezték - feleskedtették Vidich Györgyöt Fiky Orbánt és Nagy Jánost 1644-ben arról olvasunk, hogy Joosa István szolgabíró, aki úgy érezte, hogy Bátorkeszi Ferenc az alispán előtt őt hamisan vádolta, pert indít Volt alkalom arra, hogy a nemesi közgyűlés - az ügyek gyorsabb intézésére - megbízta az egyik főszolgabírót, hogy a táblabíró tisztét átvállalhassa. A kriminális ügyek elintézéséről a szűkszavú jegyzőkönyvekben nem maradt nyom, de 1646-ban a nemesi közgyűlés úgy döntött: mivel nemes Gaal János, miután bebizonyította - feltehetően a vármegyei bíróság előtt-, hogy Nádari Miklós kapitány őt megverte, megverette és csúf káromkodásokkal szidalmazta, az ügyet az országgyűlés elé terjesztik. A várkapitány egyik tisztjével szemben a kicsiny megyének (pár tucatnyi nemesből állt az esztergomi járás teljesen török kézen volt s a párkányi járásból is csak a magyarszölgyémi vár által védelmezett néhány falura terjedt ki hatásköre) nem volt lehetősége, hogy ítéletet hozzon. Minden esetre, a vármegye kemény határozatot hozott még ugyanazon a napon: „Tekintettel a fenti ügyre, valakik a nemesek parasztok közül ördög teremtettével, ördög lelkével, annyával és egyéb szent Isten káromlásokkal szitkozódnak (a kiért most Újvárban Kemény Mátyásnak nyelve kivonatva példaképp ajtóhoz szegeztetett) s kegyelem csak annak adatik, ki előtte kínoztatik mielőtt kimondja és másnak kegyelem nem adatik. Szolgabíró urak az ezekre vigyázzanak. Leányok és kis gyermekek, kiknek erre való elméjük nincsen, az piacra vitessenek és ott megvesszőztessenek. Az kik üyet hallanak s mégis maguk tanúnak nem állanak szolgabirák és esküdtek uralmaiknak szorgalmat kihallgattasanak." 1647. július 5-én úgy döntöttek, hogy két nemes közti sérelmek a vármegye által eligazítassanak. A közigazgatási intézkedések és a bíráskodás összefolyt hiszen ugyanazon alkalmakból, ugyanazok intézték őket. A korszak iratanyaga nagyon hiányosan maradt meg, így a peranyagok nem ismeretében nehéz megállapítani, hogy a külön megjelölt esetek kivételével, egy-egy vita mögött csak hatalmaskodás, családi örökségen való vita, vagy esetleg verekedés, rablás állt-e? Tény az, hogy az érsekújvári várban, többségében tisztként, vagy végvári katonaként szolgáló esztergomi nemesek fenntartották azt a tudatot hogy ők képviselik Esztergom vármegyét, s ennek nevében ítélkeztek is, bírói hatalmat is gyakoroltak. Ortutay András A kis prímás számadáskönyve Zűrös időkben jó olyan könyvet olvasni, amely 125 éves adósságot törleszt. Estei Hippolit számadáskönyveire, mint a magyar történelem fontos forrásaira ugyanis már a múlt században felhívták a figyelmet Most kezünkben tarthatjuk az 1500-1508 közti, egri püspöki számadáskönyvek mintaszerű kiadását amelyet E. Kovács Péter tett közzé, s a Heves Megyei Levéltár számítógépes szövegszerkesztő műhelyében és nyomdájában készült el 400 oldal terjedelemben. A kiadást az MTA Soros Alapítvány, a Kulturális és Történeti Emlékeink Feltárása és Nyilvántartása Kutatási Főirány Programtanácsa, a Magyar Hitelbank és a Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága finanszírozta. A kötet számos esztergomi adatára most nem térde ki, csak megemlítem, hogy a gyermekérsek esztergomi számadáskönyveinek kiadása - amely, akárcsak az egri számadáskötetek, Modenában találhatók - legalább üyen fontos lenne, nemcsak Esztergom, de a magyar történettudomány számára is! O.A.