Esztergom és Vidéke, 1992

1992-10-29 / 42. szám

345 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Szeptember 12-20 között népet eszter­gomi csoport járt két testvérvárosunkban. A fő cél a bamberg i felső Frankföld kiállí­táson (Oberfranken Ausstellung) való rész­vétel volt, de a várót új kapciolatai közül ez alkalommal icm maradt ki Cambrai: idegenforgalmi szakembereink ott it jár­tak. Dr. Takács Márta jegyzőasszony: - Fárasztó ritmusú, de nagyon gazdag, élményekben dús két hetet töltöttünk Bam­berg ben. A kiállítást sikeresnek tartom. A németek mozgékony emberek. Ráérnek. Aktívak, rengeteg a klub, nagy a társasági élet - M1 volt az, ami többet adott egy átlag-kiállításnál? - Minden látványosságra vevők. Fogé­konyak, nagyon nyitottak. Ebből adódik, hogy Székely Gábornak óriási sikere volt. - Nem ismerik a korongozást? - Dehogynem. Csakhogy Gábor előttük dolgozott, bárki láthatta, megpróbálhatta. Nem jellemző a látható kézművesség be­mutatása. - Hogyan fogadták Önöket? - Nagyon nagy nyitottsággal. Rengeteg programot zsúfoltak össze nekünk, s ami a legfontosabb, valóban komolyan veszik a testvérvárosi kapcsolatokat - Az üzleti kapcsolatokra is ez vonat­kozik? - Azokat mindenkinek magának kell kiépíteni. Én a civü kapcsolatokra gondo­lok. Még mindig nagy az érdeklődés Ma­gyarország iránt Még mindig fontosak va­gyunk - valamiért szeretnek bennünket Ajánlatuk is ez jelzi: találkozzunk jövőre, egy magyar hét keretében! Kund Ferenc, az E'll tervezőiroda ve­zetője: - Nem üzleti szándékkal, hanem a be­mutatkozás szándékával utaztam cégünk nevében, de egyébként is: annyi a jó terve­ző Németországban, hogy ott mi egy­könnyen labdába nem rúghatunk. - Ml szerepelt a kiállításon? - Tablóinkon bemutattuk a katolikus iskola terveit, az elkészült Múzeum cuk­rászda dokumentációit, reprezentálva, hogy mit gondolunk a helyreállításról, a műemléki, városképi hűségről; ott voltak Vár-rekonstrukciós elképzeléseink, vala­mint a Torök-fürdő újjáépítésének tervei. - Ez a Petz-gyár és környéke, ha jól sejtem... - Igen. Itt, bár volt visszhang, a legfon­tosabbat, valamüyen támogatót, segítséget - sajnos - nem tudtunk „felhajtani". - Pedig, azt hiszem, nagyon izgalmas lenne az a régi fürdő... - Nagyon izgalmas feladat lenne egy Erzsébet-parki szállodasor létrehozása-de nincs rá igény, pénz. Vészesen csökken az idegenforgalom. - Ottlétünk éppen egybeesett a polgár­mester születésnapjával Magánügy lenne ez, ha nem vagyunk éppen hivatalosak hoz­zá - így felköszöntöttük, egy ott korongo­zott jókora söröskriglivel! Az üyen találkozások .melléktermék­ként" jó kapcsolatok is létrejöhetnek, ilyenkor a gazdasági kérdések is óhatatla­nul szóba kerülnek, halljuk a tanácsokat, öüeteket - s azoktól mindig mindent szíve­sen fogadunk. - Is. Olcsóak vagyunk. Szállítással együtt is megéri tőlünk hozatni csempét, mert a mázaink nyugati mázok, a formáink ismertek, s emellett még egyenletes minő­ségre is képesek vagyunk. -Ez érdem? - Ott? Igen. Illetve: természetes. - Miben jobbak? - A kályhában is megjelent az előregyár­tott elemek sora. Ezt kellene eltanulnunk. De mi néhány olyan prospektus-fotóval is elő­Testvérvárosaink: BAMBERG ÉS CAMBRAI - Szó esett-e arról, hogy milyenek ítélik az itteni idegenforgalmat? - Érdekli őket, hiszen Esztergomnak óriásiak a lehetőségei - ugyanakkor még rengeteg a kívánni- és tennivaló. Vilmos Péter, a Kályhacsempegyár igaz­gatója: - Nem teljesen idegenforgalmi kiállítás volt ez; sokkal inkább városi bemutatkozás - Bamberg testvérvárosaival együtt Teljes kályhákat nem vihettünk ki, azok felépíté­sére most nem lett volna elég idő. De min­denképpen hasznos volt, hogy láthatták a helyi kályhások, mit tudunk. -Siker? - Nem volt különösebb meglepetés, hiszen eddig is ismert volt, hogy nem dol­gozunk rosszul - talán -, a mintáink, színe­ink pedig az általános európai divatot kö­vetik: a helyi mesterek átvették a minta­anyagot. Tüdnak és akarnak is velünk dol­gozni, mert van egy nagy előnyünk. - A helyi, egyéni érdekesség? álltunk, amelydere felfigyeltek. Ezek az úgynevezett történelmi kályháink. Úgy ér­zem, érdemes volt Bambeigben megjelen­nünk. Rendeléseket is kaptunk. Schmidt Éva és Koditek Pál a Gran Tours Utazási Irodától: - A Gran Tours mint a város idegenfor­galmi irodája volt jelen a kiállításon. A budapesti Utaztás '92 kiállításon mi is ven­dégül láttuk a testvérvárosok idegenforgal­mi hivatalait. A cél az volt, hogy a lanyhuló érdeklődés közepette bemutassuk Eszter­gomot. Ezért standunkon olyan német nyelvű ismertetőket osztogattunk, melyek egy részét a Városháza adta, másik részét mi vásároltuk az Országos Idegenforgalmi Hivataltól, illetve magunk készítettük ­szintén német nyelven. Nagyon sokan keresték fel standunkat olyanok is, akik már jártak Magyarorszá­gon, de nem ismerték Esztergomot, éppen ezért az volt a célunk, hogy következő út­jukon már Esztergomba is látogassanak el. - Régi ismerősök? - Természetesen. Sokan jöttek azok kö­zül, akik már valamilyen formában - dele­gáció, egyéni út - jártak Esztergomban. Majdnem minden „régi esztergomi" eljött hozzánk. Nagy tikere volt Székely Gábor kerami­kusnak! Még a tavasszal javasolta Erwin Ferch bambergi idegenforgalmi hivatalve­zető, hogy olyan kézműveit, művészt kel­lene tőlünk meghívni, aki a közönség dőtt dolgozik - ezt nagyon szeretik. Termé­szetesen nagyon örültünk, hogy Gábor ve­lünk jött, igen nagy sikere volt Személyén keresztül elsősorban Eszter­gomnak! Még a tavasszal felmerült bennünk a gondolat, hogy valamilyen formában ren­dezzük meg Esztergom testvérvárosainak együttes kiállítását Előbb talán a Tavaszi Fesztivál fő helyszínén, a fővárosban, utá­na itt Nem rossz csapat: finnek és párká­nyiak, németek, frandák... A bambergi, cambrai-i és, hazatértünk óta, a párkányi kollégák már igent mondtak! Cambrai-ba nem a város, hanem az Of­fice de Tourisme Cambrai (Városi Utazási Iroda) meghívására, a mi márciusi vendég­fogadásunk viszonzásaként utaztam el ­mondja Koditek Pál. - Milyen körülmények vártak rátok? - A budapesti tavaszi kiállításhoz ha­sonlóan, a városi iroda standján együtt ál­lítottunk ki. Vittünk magunkkal erre a célra készített és vásárolt francia nyelvű pros­pektusokat - Fogadtatás? - Nagy a szimpátia. Sok új barátot sze­reztünk az országnak, a városnak. Magától értetődő volt hogy a Cambrai-Esztergom Baráti Társaság vezetői, tagjai meglátogat­ták standunkat; és ezúton is szívélyes üdvöz­letüket küldik az esztergomi szervezetnek. - Üzlet? Remények? - Tobekkel tárgyaltunk, bízzunk abban, hogy jönnek. Volt egy érdekes programunk is: „üzletlátogatáson" jártunk az Afchain cukorgyárban. Tobb tíz Idló csomagolt cu­korkát hoztunk haza ajándékképpen, me­lyet a Szatmári Irgalmas Nővérek által ve­zetett kollégiumnak és a Máltai Szere­tetszolgálat helyi csoportjának adtunk át - Az a tény, hogy ennyi a testvárváros, mit hozhat magával? lűnek van ma módja őket végiglátogatni? - Tudja - mondja Schmidt Éva - az sem rossz dolog, ha mi hozzunk össze egy bam­bergit esetleg éppen egy párkányi család­dal, vagy egy finnt egy cambraival... Rafael Balázs

Next

/
Oldalképek
Tartalom