Esztergom és Vidéke, 1992

1992-09-17 / 36. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 297 MEGALAKULT A RÁKÓCZI SZÖVETSEG ESZTERGOMI CSOPORTJA 1992. szeptember 7-én, a Balassa Bálint Múzeum otthonos könyvtártermében megalakult a felvidéki magyarság kulturális életét segítő Rákóczi Szövetség esztergomi csoportja. A rendezvény, melynek házigazdája dr. Horváth István múzeumigazgató volt, Halzl József szövetségi elnök beszámolójával kezdődött Az elnök elmondta, hogy a Rákóczi Szövetségtől távol áll a napi politizálás, munkájukban annak a magyar kultúrának a támogatása az elsődleges, amely a hazánkon kívül élőknek ugyanolyan kincse, mint a határokon belülieknek. A szövetség célja a múlt gondozása és a külhoni magyarság, a külhoni fiatalok indentitásának erősítése. Szlovákiában történelmünk jelentős emlékhelyei találhatók. Ezen emlékhelyek ápolása, a magyar ajkú fiatalság könyvekkel, ösztöndíjakkal, alapítványi felajánlásokkal való támogatása a cél. Emellett rendszeresek a közösen vezetett honismereti túrák, közösen kiírt anyanyelvi, irodalmi, történelmi pályázatok. Komáromi Szilveszter Rákóczi alakjának jelentőségéről szólt nem megszokott módon. Kárpátaljáróljött haza a közelmúltban, s azt elemezte, hogyan, milyen mélyen él a nagy fejedelemnek és családjának emléke egy ottani - mindenkori? - kisebbség emlékezetében, a ruszinokéban: élénken emlékeznek az idősebbek a Rákócziakra, s olyan eleven ez a hatás, hogy meglepve tapasztalta: ruszin ajkú gyermekeket íratnak be a lassan-lassan szaporodó magyar tanítási nyelvű osztályokba: legyenek egy nyelvvel, egy kultúrával gazdagabbak. Párkányi vendég Himmler György, tanár, lapszerkesztő, gyakorló kisebbségi A Rákóczi Szövetség folyamatos jelenlétéről szólt, a munka nehézségeiről. Éreztette az intenzív, mai nacionalizmus veszélyeit Optimizmusuk töretlen, de kesenj. Részletesen, érzékletesen elemezte, hogy a most, hatalomra került szlovák kormánytól nem sok jót várnak. (Rá két napra ennek a kormánynak a miniszterelnöke járt Budapesten. A tárgyalások rossz légkörben zajlottak, gyakorlatilag eredménytelenek voltak.) Elmondta: alábbhagyott a kultúrtevékenység, aki él, mozog, politikai szervezetekbe viszi az erejét Ortutay András a Hídról, valós és képletes építéséről beszélt, majd a helyi értelmiség, sajtó feladatvállalását taglaltamúltban és jelenben. Vas József, a tatai szervezet vezetője anyagi segítségét ajánlotta fel (50 ezer Ft), megemlítette, hogy ők ipartestületük tagjainak lehetőségeit is igénybe veszik gazdasági kapcsolatok kiépítéséhez. Balázs Szilárd esztergomi ÉDÁSZ-igazgató vállalatának szakimai és anyagi segítségét jelezte. Mint magánember és mint vállalatvezető kötelességének érzi, hogy lehetőségei határán belül mindent megtegyen a szlovákiai magyarságért Szavaihoz kapcsolódva Kótai László, az ÉDÁSZ RT vezérigazgató-helyettese bejelentette, hogy az RT 150 ezer Ft működési támogatást ad. Pécsi L. Dániel a Magyarok Világszövetsége 50 ezer Ft-os támogatását jelezte. Nem volt haszontalan ez az összejövetel. Ahogyan a házigazda fogalmazott: eddig is ezt tettük. Ezután sem pihenünk. Most - talán - valamivel több a remény. Rafael Balázs Tanulmányi ösztöndíj szlovákiai magyar pedagógusjelöltek számára Ezzel a névvel hozott létre alapítványt Besey László és felesége, Tatarik Erzsébet. Esztergomi pedagógusok mindketten, Szlovákia magyarlakta területeiről származnak, tanulmányaik javát is ott végezték, pályájuk ott indult. Jelenleg 200 ezer forint alaptőkéjű alapítványuk nyitott, ehhez bárki, bármekkora összeggel kapcsolódhat Célalapítvány, elképzelésük szerint kamatának összegét használják fel arca, hogy abból szlovákiai magyar ajkú, ottani pedagógusképző intézetekben tanuló hallgatók anyagi segítséget kapjanak tanulmányaikhoz, szakmai utazásaikhoz, munkájukhoz. Az alapítók bényi születésű, néhai leányuk szellemiségét gondolkodásmódját szem előtt tartva kívánják alapítványukat működtetni. (Besey Zsuzsanna magyar-történelem szakos tanár volt) Elképzelésük szerint az a kuratórium, amely az alapítványt kezelné, évente három diákot részesítene támogatásban. Céljuk az, hogy a pályázók szellemisége legyen összhangban a magyar és szlovák, tisztázott értékálló kulturális kincsekkel, eredményekkel. A kuratóriumot a Rákóczi Szövetség hivatott irányítani, de abban helyet kell, hogy foglaljanak esztergomi s nyitrai felsőoktatási szakemberek. Mi a manó... ... mondom, mikor belépek a Balassa Múzeum szépséges régi-új könyvtárszobájába: akár öt évvel ezelőtt is micsoda fogást hajtottak volna végre ebben a körben az - akkori! - BM, annyian, de annyian vannak itt olyanok, akik a fennálló társadalmi rend megdöntésére irányuló szervezkedés vétségében és bűnében marasztalhatókel... Pedig csak olyanok gyűltek össze, érthetően: sajnos inkább idősebbek, akik még tudják és akarják vallani felvidéki származásukat s akik legális körülmények között kívánnak tenni a szlovákiai magyarságért Miért, hogy idősebbek? Mert oly régen történtek a kitelepítések, áttelepülések - és elüldözések... - oly régen, hogy az a nemzedék mára erősen megfogyatkozott Régen, de nem annyira a múltban, hogy elfelejtődött volna: a kollektív bűnösség elvének következetes gyakorlásáért senki nem kért fél szó bocsánatot Elvi kérdés ez, úgy tűnik. Elvi, itt és odaát Felvidéki származás, írom, ma, amikor ez anakronisztikus, amikor Európáról, Maastrichról beszél az újrameszszivé váló „túloldal", mármint Nyugat; nem Párkány, inkább a hivatalos Pozsony, szerintük már eddig is több joguk van az ottaniaknak, mint lehetne. Több jog, ez is jó felvidéki fából való népi kohós vaskarika. (Finomabban? Várat sok mindenből nem lehet csinálni.) Európa? igen, tudom: hülyepénz. Legális körülmények - ha vannak! Az egyik résztvevő új kormányukat onnan, Párkányból így látja: minden kormánynak megvan az a legalább egyetlen jó tulajdonsága, hogy egy másik, talán jobb követi; mi most csak ebben reménykedhetünk. Végezetül: múlt és jelen őrületeire egy példa. Korosodó, kedves ismerős, aki tenni akar és tesz is a kapcsolatok normalizálódása „érdekében", anekdotázik a találkozó után: szlovák fiatalasszony háborog az esztergomi piacon. Senkivel nem tud szót érteni, ő nem tud magyarul, ezek meg itt, szlovákul. , JDe a mindenitt, ha már egyszer itt élnek, mellettünk, Szlovákia mellett miért nem tanulják meg a mi nyelvünket?!" Az itteni, valóban ritka nyelvtudó mintha már őmiatta is szégyenkezne, pedig az csak tudatlan, csak félrevezetett: magyarlakta vidék (volt) ez itt szemben, fel, egészen... De nem is ez a fontos. Hanem az, hogy együtt kellene, - minden nemzet nacionalizmusa ellen - élni. Elmosolyodik a mesélő, s hozzáteszi: amúgy milyen faros, mellyes kis asszonyka volt... erbé