Esztergom és Vidéke, 1992

1992-09-10 / 35. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 289 EZÜSTKONCERT A BAZILIKÁBAN Baróti István orgonaművész a Bazilika karnagya. 1976-ben végzett a Zeneakadémia orgona tanszakán. Ott Pécsi Sebestyén és Gergely Ferenc voltak a mesterei. Az idén Esztergomban, a nyár utolsó koncertjeként, augusztus 30-án, vasárnap délután rendezték meg az „ezüstkoncertet". Az elmúlt huszonöt év alatt Baróti István koncertútjai során bejárta Magyarországot és fél Európát. Kezdődött Máriaremetén, majd a Zeneakadémián, Esztergomban, Szegeden, Egerben, Győrben, Pécsett, Pannonhalmán, Miskolcon, a Balaton partján. Külföldön, Prágában, Bécsben, Párizsban, Avignonban, Stuttgart környékén és még sok helyen koncertezett. Szívesen emlékszik Erdélyben való orgonálására Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen, hiszen ő maga is erdélyi, csíkszentdomokosi születésű. A legkiválóbb orgonaépítőket személyesen ismeri. Találkozott Angster úrral, az Európa-hírű orgonaépítőüzem tulajdonosával. Természetesen legkedvesebb hangszere az esztergomi Bazilika Liszt korabeli Mooser orgonája. Több mint egy évtized óta megszállottként munkálkodik a csodás hangszer felújításán. Csupán történelmi véletlen, hogy a Bazilika orgonáját éppen 150 évvel ezelőtt kezdte el építeni a kor neves mestere, a salzburgi Ludwig Mooser. Baróti István szívesen játszik még az egri Bazilika ugyancsak Mooser építésű orgonáján, vagy a Mátyás-templom Rieger orgonáján. De a mezőörsi kis templomi orgona úgyszintén kedvére való. A Kölni Rádió készített ott felvételt - Baróti István közreműködésével. A 25 éves jubileumi koncertre igényes darabokat választott. Johann Sebastian Bach: Esz-dúr praeludium és fúga című darabját már a diplomakoncertjén is játszotta. Azóta is a kedves darabjai közé tartozik. A műsort a Helyi Televíziós Egyesület is felvette, s így többször is élvezhetjük a mester muzsikáját. (Első alkalommal szeptember 13-án, vasárnap 11 órától.) (Pálos) BARÓTI ISTVÁN pályája 25. évében, az elmúlt tíz nap alatt két koncerttel jubilált Mindkétszer a Bazilikában: augusztus 30-án orgonaművészként, szeptember 9-én mint karnagy. Ez utóbbi - az Egyházzenei Fesztivál keretében rendezett hangversenyen, amelynek műsorát is ő állította össze, a Bazilika Strigonium Kórusát és a budapesti Veress Pálné Gimnázium énekkarát vezényelte. A Hold fénye Felhőtlen éjszakák holdas derengése meditációra késztet, ahogyan a zene is valamiféle belső, önmagunkkal való, hangtalan párbeszédre. Meditatív állapot helyett azonban lelkiismeretfurdalást érzek: módom lett volna idejekorán felhívni a figyelmet lapunkban Baróti István orgonaművész, főszékesegyházi karnagy augusztus 30-i vasárnapi koncertjére, így többen lehettünk volna - a nagy meleg szolgáljon mentségül a többszörös feledékenységre. Számunkra az orgona elsősorban templomi hangszer, szakrális téren kívüli, koncerttermekben való megjelenése mégis természetes; az az igény, hogy a királyi hangszerre öt művek között vüági művek is legyenek, a barokk korban már megjelenik. A vüági zenének templomban való megszólaltatása ugyanakkor még mindig szokatlan - annak ellenére, hogy a vüági és az egyházi zene együtt egymásra hatva él. Bach zenéje isteni zene. Isteni a Szolgálat magasztossága, fensége és intimitása értelmében. Orgomaművei is üyenek: megérintenek mindenkit hívőt kételkedőt hitetlent egyaránt A prelúdium műfaja a szertartások korálénekléseihez kapcsolódik: az orgonán - ritkábban csembalón - megszólaló előjáték előlegezi az ének mondanivalóját, felvezeti, majd öszszefoglalja azt Másik fejlődési útját is ismerjük, ez a nem liturgiái út: a Bachnál már szilárd tételpárrá szerveződő prelúdium és fúga világi, koncertáló zenemű, egyházzenei utalásokkal, vonatkozásokkal. A művész által megszólaltatot Eszdúr prelúdium és fúga előjátéka éterien tiszta világba vezet minket meditatív hangulata megsejteti azt a végtelenséget tágasságot hiheteüen fegyelmű, mégis sodró áradást amit a fúga kifejt A nem szakember zenehallgató is érzékeli, milyen lírai fimonságok és hatalmas erők egyhangú párbeszéde ez a mű, s örömmel halljuk azt is, mire képes az előadó által folyamatosan épített javított, a közeljövőben fantasztikus lehetőségekkel bővülő instrumentum. Cesar Francknak, az orgonairodalom múlt századi megújítójának A-dúr fantáziája a későromantika töprengő alakját állítja elénk. Talán ő az első, aki a változó társadalom, változó kultúra - az 1870-es, 80-as évek - vüágát orgonaművekben fogalmazza meg, az ő orgonahangja az első biztosíték természetesen a kortárs Liszté mellett! - arra, hogy ez a „zeneszerszám" modern hangszer is lehet. Kevéssé ismert szerző Olivier Messaien, pedig nagyon érdekes kortársunk. Francia zeneszerző és orgonista. Sokoldalú művész, aki többek között még madárhangok gyűjtésével, elemzésével is foglalkozik. Templomi orgonistaként rendszeresen találkozik vallásos témájú művekkel, ami zeneszerzői ihletét is szolgálja. Most megszólaltatott művei mind Jézus megváltó szenvedését idézik; közülük a recenzensre Ressurecíion du Jesu Christ - Krisztus feltámadása - című műve volt a legnagyobb hatással. Van a Bakócz-kápolna felett egy hatalmas bronz dombormű, témája Jézus virágvasárnapi bevonulása. Koncert közben, Messaien zenéjét hallgatva s figyelmezve a domborműre, azon tűnődöm, hogy honnan Jézusnak ez a naiv (?) hite, mérhetetlen bizalma, mikor tudja, hisz tudnia keüett, hogy mi vár rá. Körötte hívei, köztük az áruló, előtte a reá várók, bizakodók és árultatók. Erről is szól ez a zenemű, ott van benne a Megváltó és a megváltás tragikuma, kikerülhetetlensége, az a megmagyarázhatatlan ellentmondás, ahogyan ez a Tanító ellenségei kezére, onnan keresztfára kerül, kínhalál majd három nap múlva visszatér az életbe. A szintén Franck-tanítvány Louis Vierne-1 hallgatva válik valóban érthetővé Baróti mester vonzalma ehhez az orgonakultúrához. Nálunk a francia orgonairodalom, játéktechnika kevéssé ismert, ő ezt szeretné „népszerűsíteni", hangszerének átépítésében a szükséges rekonstrukció mellett ennek is szerepe van. Mint korábban mesélte, a templomtér felé forduló ,/anfársípok" látványos sora és jellegzetes, éles trombitahangja is francia, spanyol orgonáktól vett példa. Érdeklődéssel várjuk, hogy ezeket egyszer - a kórus alatt sorakozó hatalmas, új sípokkal együtt - bemutassa akár egy koncert népszerűsítő előadás vagy televíziós portréfilm keretében. A Hold fénye - szerepel a beszámoló címében. Holdfény: ez Vierne'első elhangzó darabja. Az 1100 éves magyar egyházi zeneművészet tiszteletére Budapesten, Egerben, Székesfehérváron és városunkban rendezett Egyházzenei Fesztiválnak kétszer volt helyszíne a Bazilika. (Szeptember 6-án a kolozsvári Concordia Kamarazenekar szerepelt 9-én került sorra az énekkari hangverseny, Baróti István vezényletével. ) A fesztiválnak ezen kívül még egy esztergomi vonatkozása volt: a Budapest-városmajori Jézus Sztíve templomban, 10-én este Farkas Ferenc szerzői estjét rendezték meg, amelyen az Esztergomi Monteverdi Énekkar is közreműködött (A Tomkins Énekegyüttes, a Por Camera Vonósnégyes és Pászthy Júlia énekművész társaként) Ez a csodálatos zenemű legmélyebb, rejtett gondolatainkat bolygatja meg. Mintha elfolyna körülünk az idő, eltűnne a hatalmas épület el a civilizáció s valami ember, társadalom nélküli harmóniában léteznénk. Feledhetetlen. Másik jellegzetes „műfaja" az ún. orgonaszimfónia. A koncert végén ebből kapunk ízelítőt Vierne Ötödikjének fináléját hallgatva. A szimfónia a zenei teljesség, mind tartalomban, mind pedig - a bécsi klasszikusok óta - az európai zene hangszereinek felsorakoztatásában. A hangszerek királynője, ezek között az esztergomi orgona, s annak elsőrangú mestere, Baróti István képes ennek a teljességnek a megszólaltatására. Jubileumi koncert volt örömmel vettünk részt rajta. Rafael Balázs ESZTERGOMI HELIKON ^Ccl^mu^^S ko- szerkesztésében