Esztergom és Vidéke, 1992

1992-09-04 / 34. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 282 ...A LAKOSSÁG SZÓCSÖVÉVÉ VÁLHATNÁNK... írásunk első részét lapunk 30-31. számában olvashatták. Abban a részben írtunk az esztergomi kábeltelevíziózás indulásáról, a helyi TV születéséről, a közvetítések sugárzásáról, az alapítókról. Beszélgető partnerünk Mező Árpád, az OKTÁV munkatársa, a helyi televíziózás egyik elindítója. - Újabban a Helyi Televíziós Egyesület feliratot látjuk a képernyőn. Mi változott? - Ezek is mi vagyunk, csak a nevünk változott. No és a körülmények is, melyek kiváltották a névváltoztatást. A Strigon 90 Kft anyagi támogatása elmaradt. Az OKTÁV egyedül nem vállalta a televíziózás költségeit, és kivonult belőle. Maradt a maroknyi lelkes csapat, mi akik egyesületi szinten próbáljuk megteremteni a helyi televíziózást. Azt hiszem, ezt eredményesen tesszük. Jóformán a hét minden napján tudunk műsort adni. Persze ez nem kis erőfeszítést jelent. Elsősor.TIIL ÓVATOSAK ban azért, mert mindenki munkaidőn túl, a szabadideje terhére végzi ezt a felelőségteljes munkát. - Kik a helyi televíziózás mindenesei? - Aranyos, önzetlen kis csapatról van szó. Fáradságot, időt, pénzt nem kímélve szinte megszállottjai a televíziózásnak. A városért való tenniakarás, az összefogás a jellemző. De, ha már név szerint kérdezted, akkor nem kerülhetem el a felsorolást: dr. Etter Ödön főszerkesztő, Bihari Antal, Erős Miklós, Mező Árpád, Németh Árpád,Oláh Gábor, Paulovits József, Rafael Balázs, Sinkó Gyula, Szabóné Láng Éva, Szederné Pereszlényi Márta, Szeder Balázs, Széher Mihály, Táboritáné Jó Dobronya Beatrix; képújság: Vavrovits Károly, Kisszölgyémi Balázs, Kárász Norbert. - A műsorkészítés felelősséggel jár. Mennyiben befolyásolja ez a munkátokat? - Csapatunk minden tagjában megvan az a felelőségtudat, ami a helyi nyilvánossághoz szükséges. Úgy látom, hogy túl óvatosak vagyunk. A kényesebb dolgok mindig a főszerkesztőre maradnak. Dr. Etter Ödön jártas a jogban és vállalja is a véleménynyilvánítást. -Milyennek látod a főszerkesztő munkáját? - Ez nagyon felelősségteljes munka. De nem ez a meghatározó, hanem a személy, aki csinálja. Dr. Etter Ödön főszerkesztőnk nagyszerű ember. Nélküle talán már megszűnt volna a helyi televíziózás. A valóságban nemcsak főszerkesztő, annál sokkal több. Ha kell riporter, ha kell operatőr, vagy éppen ügyintéző. Fáradhatatlanul és önzetlenül megtesz mindent, hogy ez a kis televízió működjön. Én mindig csodáltam ezt a tenniakarást. Mindezt a városért teszi. Sokszor nem is értem, hogy a város miért nem használja ki a televízió adta lehetőséget. Egyébként én a legszívesebben a várost irányító testületben lámám dr. Etter Ödönt. Azért, mert ha a városról van szó, ő hegyeket képes megmozgatni. De azért is, mert legalább lenne egy ember a képviselőtestületben, aki másképp nézné a helyi televízió működését - Milyen a kapcsolat a városi képviselő-testülettel? - Erről elég nehéz nyilatkozni. Személyenként jó. De maga a testület idegenkedik a jelenlétünktől. Talán nem ismerték fel ennek az információs csatornának a jelentőségét Bár televíziónk függetlennek vallja magát, működésében pártsemleges, de mégis jelentős politikai szerepe van. Meghatározó lehet a közhangulat alakításában. De ennél is nagyobb jelentőségét látom annak, hogy a lakosság szócsővévé vállhatna. Ez a testület számára is értékes információkat adhatna. Mindezeket a Jobbítás" szándékával közvetíthetné a helyi televízió... (folytatjuk) - emericus Döbbenten olvastam ... igen, döbbentem olvastam az Esztergom és Vidéke 32-33. számában erbé rosszindulattól csöpögő sorait. Több mint egy tucat, pontosan megszámoltam: 15 becsmérlő és ócsárló kifejezést használ egy alig 20 mondatos cikkben. A jeles iromány az István napi vigasságok címet kapta szerzőjétől. Erbé azon etikátlan újságírói módszert követte, amely úgy minősít egy-egy produkciót, hogy azt se nem látta, se nem hallotta (Európa Mode táncszínház, Wesztergom együttes), illetve a végére érkezvén, a részből következtet az egészre (Lépcsőház együttes koncertje). Ezért aztán az előadott műsorszámok korrekt elemzése, kritikája helyett először is megtudhatjuk, hogy neki bizony vannak rokonai, akiket meglátogatott, aztán a kegyetlen meleg ellenére vacsorázott egy rövidet, majd langyos-hideg vízzel zuhanyozott is, mindezt tette augusztus 19-én, 18 órai kezdettel. Erbé mégiscsak odaért az utcabál végére, körülkémlelt, hallott, látott, megfigylet, s okos fejével biccentve feltette sommás kérdését: „Nem lehet e nélkül a szenny nélkül élni?". Mint tudjuk, kérdése csak költői, hiszen ő már langyos-hideg vízzel előre zuhagyozott. Nem tudok vitatkozni erbével. Egy nagy tömeget megmozgató, majdnem 100 ember munkája nyomán létrejött, több mint 6 órás rendezvényből ragadott ki egy-két pillanatfelvételt az alapján ítél, s elítél. Sokkal inkább csodálkozom a lap szerkesztőin, s a művelődési rovatvezetőn, hogy egy ilyen cikknek helyet adtak. Nem kellett volna egy olyan munkatársat keresni, aki egy ilyen na• + » ••;.•: gyobbszabású rendezvényt a maga teljességében szemlél, elemez és tudósít róla? N. Tibor, neked magyarázzam, hogy még egy ilyen könnyed hangvételű produkciónak is van dramaturgiája! Van eleje, közepe, vége! Mi is volt az a szenny, az a nagyonnagyon ócska?! Talán a Wesztergom együttes műsora, a country zene, Rózsa Endre, Ady, Burns megzenésített versei? Esetleg a Lépcsőház együttes által előadott Szörényi, Bródy, Presser, Adamis, C.Berry, Little Richárd stb. slágerek? A rossz tálalásnak nevezett, ma már klasszikusnak nevezhető beatfelállás, a három gitár, dob, orgona, a három és sokszor öt szólamú ének? Az Európa Mode táncosai városunk és a túlparti Párkány fiataljaiból verbuválódtak. Nem világsztárok ők, de kultúráltan, szépen táncolnak. Tették ezt a Várszínház megnyitóján, és most is. Zenéről, táncról nehéz írni, s tán még nehezebb vitatkozni. Művelni, játszani kell. Szükségeltetik hozzá istenadta adottság, tehetség, a muzsikához fulhallás. így kiált fel erbé cikke vége felé: „Fanfárzene, égi muzsika szólal meg fenn a Várteraszon, aztán - ünneprontás? - a szigeti hangszórókból mindenre ráfolyik az ócska, ragadós dizsi... Miért?" Kérdezem és is - engedelemmel és tisztelettel - Miért? Miért tehetek én, az utcabál rendezője arról, hogy erbének annyi zenei tálentum sem adatott, hogy a rock and rollt meg tudja különböztetni a gépi disco zenétől?! Becsületszavamra, aznap este a szigeten nem volt dizsi! Sem ócskaság. Sem szenny. Volt egy utcabál. Élő zenével, táncosokkal, s való igaz, 10 óra után már meleg sörrel, de végig forró jókedvvel, hangulattal. Hagyományteremtő jószándékkal. Tanúm reá az a közel kétezer ember, fiatal és idősebb, aki ott volt és jól érezte magát. Tóth Tamás, a Szabadidőközpont munkatársa Kedves Tamás, erbé írását én is egyoldalúnak éreztem, elfogultnak az ún. „magas kultúra" javára. Nem is közöltük volna, - ha egy utcabál, népünnepély „teljességéről" (ahogy te írod) akartunk volna kritikusan elemző tudósítást adni; - ha nem bíztunk volna abban hogy más is megírja majd véleményét a ,,közel kétezer" főnyi résztvevőből olyan, akinek tetszett aki jól érezte magát Neked hála, megtörtént. Jót mulattam szellemes riposztodon; kár, hogy kitervelt „rosszindulatú" támadásnak veszed, amire visszavágsz. Persze, megértem: úgy fogtad fel, hogy ez a művelődési rovat a szerkesztőség, netán a Kulturális és Idegenforgalmi Bizottság ér+hitélete. Pedig ez nem több, mint e^v erbé névjelű, odatévedt humán é* miségi benyomásainak tükre. Olyan ízlést mutat ami neki van. Éppolyan (jó, majdnem olyan) elfogultat, mint a tiéd. Erbé számára az a zenei világkép is, amire te esküszöl - egy bizonyos színvonalon alul -: „dizsi". Nem azért, mert összetéveszti az élő rockot a gépzenés diszkóval, hanem mert mindezt így címkézi, ami az ő ízlése számára nem zene. Úgyhogy vele csak a színvonalról vitatkozhatnál. (Arra az időtartamra nézvést ha sikerülne pontosítanotok, amikor kósza szerzőnk a maga felelőtlen magánemberi mivoltával éppen hallgatója volt a műsornak.) Velem pedig, akit írásodban külön is megszólítottál, nincs miről vitatkozz. Mint magánember, sokféle ízlést tisztelek, és minden ízlést elfogadok. Méghozzá erbénél türelmesebben, lévén nála jócskán idősebb, s másféle lelkialkatú. Nekem az Európa Divatszínház táncosai helyi kedvenceim közé tartoznak, szerintem amatőrségüket profi módon mívelik. Most én is csak a helyi tévében láttam őket mert nekem odafent a Várszínházban volt dolgom, amíg neked lent. Nekem - a KIB elnökeként - egy „emelkedettebb" tartalmú műsor szolgálatában, amely a dunaparti szórakoztató „vigasságokkal" együtt tartozott az előeste ünnepi kínálatába. Mindkettő „dramaturgiai" tetőpontjául a tűzijáték élményével: egyesítendő a két közönséget Amely csupán helyrajzi értelemben fenti és lenti, bármiféle ízlésű egyének is a tagjai. Népünnepélyünkről, - amelynek megrendezésével az önkormányzat bízott meg benneteket - többektől hallottam jókat kevesektől az erbé véleményéhez hasonló megítélést is. Én nagyon köszönöm a munkátokat Biztos vagyok benne, hogy a „lenti" és a „fenti" rendezvényeken egyaránt van javítani, fejleszteni való. (De még az égin is...) Remélem, hogy jövőre is együtt csináljuk. Nagyfalusi Tibor