Esztergom és Vidéke, 1992

1992-07-10 / 26-27. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Parkok, ligetek, ó-kutak Esztergomban divat szidni a környezetkultúrát. Koszos a város, összetörik a padokat, hiányoznak a parkok... Az esztergomi polgár másról szinte már nem is tud beszélni. Példa erre — lapunk. De jó lenne már észrevenni, hogy városunk számos szépséget, intim részletet, gondozott parkot is rejt magában. S véget kéne már vetni az örökös morgolódásnak! Ha folklórral foglalkoznék, bizonyára össze gyüjteném, hogy Esztergom népe milyen változatos módon tudja „magasztalni" a Városházát és a benne ténykedőket—miközben alig tesz valamit a változásért. Rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, az elmúlt negyven év alatt kialakult, belénk ivódott félrehúzódó életszemléletet konzerválta a város. Itt az ideje, hogy a történelem lomtárába dobjuk. Igaz, a jus murmurandi, a morgás joga mindenkit megillet, de: kinek használ? A Rumpold cég ideérkeztével soha vissza nem térő lehetőséget kapott a város. De a negyven év alatt elkopott közöny-mundér levetése nélkül — előre megjósolható — Rumpoldék akár meg is szakadhatnak, a változás mégis csekélyke lesz. Avagy: vajúdnak a hegyek és egeret szülnek? Rá kellene már csodálkozni értékeinkre! Ezen az oldalon néhány szép esztergomi részletet kívánunk az Olvasó elé villantani—Bánhidy László művészi tolmácsolásában. A frissen elkészült Suzuki-út fotója sem véletlenül került ide: a városközpontot kikerülő út része lesz, azaz a környezet védelmét is szolgálja. Amint e sorokat írom, ablakom alatt, a Bánomi lakótelepet átszelő sétaúton megjelent egy takarítógép. Ott, ahol efféle „csodabogarat" még senki sem látott... (s.j.) r ÉHÉI I iiilü Ü \mtm.n