Esztergom és Vidéke, 1992

1992-06-26 / 24. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Napjainkra természetessé vált, hogy az országgyűlés vitáit, a városi képviselőtestület üléseit a helyi televízió közvetítésében láthatjuk. Kétszáz évvel ezelőtt bizony más volt a helyzet. 1792. július 16-án például az Érseki-Vízivárosban, a vármegyeházán gyűltek össze Esztergom vármegye rendjei, hogy a megyét érintő legfontosabb kérdéseket megvitassák. A mai Balassa Bálint Múzeum kiállító termei helyén lévő épületben a vármegyei generális ülésen zambori Missits József vicealispán elnökölt, s a korabeli jegyzőkönyv fontossági sorrendben közölte a jelenlévőket: Sándor Antal királyi kamarás, Szalay József kanonok, az Esztergomi Székesfőkáptalan teljhatalmú megbízottja, Sissay János királyi tanácsos, Boroknaylmre aranysarkantyús lovag, majd a megyei előkelőbb nemesek, váraiegyei tiszviselők következtek. A név szerint megemlített két utolsó ember Pauer Adám városi bíró és Szilva Mihály városi kapitány volt, majd feltüntették, hogy több nemes, uradalmi tisztviselő van jelen. Elsőként az előző két közgyűlés jegyzőkönyvét ismertették, majd megkezdődött a több mint 90 napirendi pont megtárgyalása: a kancelláriai, helytartótanácsi rendeletek, leiratok ismertetése. Ezt követték a vármegye ügyeit érintő kérdések, több esetben a korábbi megyegyűlések által adott megbízatások végrehajtásáról szóló jelentés. Az érdekesebb ügyek közé tartozott a nyergesújfalui nemzeti iskola ügyében folytatott vizsgálat ismertetése, a maróti híd javításának ügye, a dunai malmok összeírásának elrendelése. 1792-ben ezen a megyegyűlésen hoztak szabályrendemadt. Megszabták az egyes tisztviselők által megszolgált napidíjakat, majd foglalkoztak az 1790/9l-es év számadásával és a következő, 1792/93as évre való adókivetés ügyével. S még aznap véget ért a megyegyűlés. A megyegyűlés határozatairól részben szóban tájékoztatták az embereket a jelenlévők, részben a két Megyegyűlés anno 1792 járás főszolgabírája körlevélben, úgynevezett „currens" levélben tájékoztatta a községi jegyzőket, akik a községet érintő határozatokat kötelesek voltak jegyzőkönyvükbe bevezetni, majd a főszolgabírói levelet az évtizedek alatt kialakult módon a következő faluba továbbítani. Esztergom szabad királyi város bírája pedig a következő városi tanácsgyűlésen a „nemes város tanácsát" tájékoztatta. így zajlott mindez kétszáz évvel ezelőtt. Ortutay András letet az arató rész megállapításáról: ez az őszi vetésű gabonánál a 11. kereszt, a tavaszinál a 10. kereszt volt. Szabályozták a marhahús árát, a szabad királyi városban fontonként 9 dénárban, a mezővárosokban és katonai átkelőhelyeken 8 dénárban, a többi faluban 7 és fél dénárban. 19 egyéb piaci árú árát szabályozták; a só fontja 3 dénár lett, a tyúk és kakas 15 dénár, a „nagy csibe" 7, a „kisebb csibe" 6 dénár. Ezt külön részben a más megyéktől érkezett levelek, majd a különböző kérvények ismertetése követte. Érdekes volt a nagyölvediek kérelme a református istentisztelet biztosítására, valamint a szenttamási német szabók belső vitájának rendezése, amely két mester között tájUaQC S-ZAO..fái*. /Á Pilismarót falu pecsétje Honnan ered „Pilismarót" szavunk? Esztergom vármegye falvai a XVIII. század harmadik évtizedétől rendszeresen használták a falu pecsétjét. Marót pecsétlenyomatát egy 1741 es iratról vettük. Az ábrázolás jellegzetes, sok falu pecsétjén megtaláljuk: ekevasat és szőlőkacsoló kést láthatunk, a szántás és szőlőművelés legjellemzőbb eszközeit. Egy, a parasztvármegyékkel foglalkozó tanulmány az ekés pecséteket nem csak a földműveléssel kapcsolja össze, hanem a XVII-XVIH. század fordulóján működő parasztvármegyével is. Az 1696-ban újjáalakult Esztergomvármegye két járásában, az esztergomiban és a párkányiban még ebben az időszakban is működött a rendfentartásban szerepet vállaló parasztvármegye, mindkét járásnak volt vármegye áltak fizetett „kapitánya". A felirat nem olvasható ki teljesen: „AROT PEC", de korábbi papírfelzetes (nehezebben reprodukálható) pecséten jól olvasható a teljes felirat:,MARÓT PECSETE". A falu pecsétjét elsősorban a vármegyei számadások igazolásánál használták fel, most is Esztergom vármegye 1740/41-ik katonai évre való bevételi és kiadási számadáskönyvéből kerestünk ki egy érdekes iratot, amelyet a falu írni nem tudó vezetői a vármegyei perceptor, adószedő előtt hitelesítettek a vörös viaszba belenyomott pecsétnyomóval. Az irat eképpen szólt: „Mi alul irt Marotj Birák presentibus recognoscaliuk, hogy Tekéntettes Perceptor Misics Mihály Úr tőlünk az Pestisben meghhaltvakért kész pénz hellett három forintokat ez idei quantumba bevett. Esztergom, die septembris 1741. Fő Biró Héja Lőrincz, Törvény Biró Horváth András több Esküitekkel együtt." Az 1736-1740 közt pusztító pestisjárványban elhaltak után csökkentették a község által fizetendő hadi- és házi adót. Az így kiesett adót igazolta a község nyugtájával az adószedő, s maradt ránk a szép pecsétlenyomat. O.A. I. A ma már nem használatos pilis szó a régi magyar nyelvben kopasz, fedetlen felületet jelentett. (Pl. pilis fej, pilis hegytető). A Pilis hegység hegycsúcsai és sziklái a mai napig kopaszak, fedetlenek; legfeljebb sziklagyep ill. gyér karsztbokorerdő tenyészik rajtuk. II. Honfoglaló őseink nem teljesen lakatlanul találták új és végleges hazájukat - hazánkat -, a Kárpátmedencét A népvándorlás idejéből különböző népek, néptöredékek maradványai éltek már itt. A „soknemzetiségű ország" fogalmával Szent István - első magyar királyunk - fiához, Imre herceghez írt Intelmeiben is hangsúlyozottan találkozunk. A bennünket itt megelőző és már letelepedett népek jelentős része a szláv nyelvcsaládhoz tartozó morvák voltak, akiket őseink elmagyarosított szóval maróinak neveztek. A mai Pilismarót területén is számontartanak a régészek morva, azaz marót emlékeket A község neve tehát a Pilis hegységhez tartozásra utaló előtagból pilis-, és az itt talált morva lakosság magyar nevének - marót - hozzátoldásából származik, 1904-től egybe írva és elhagyva a h betűt a maróth szó végéről. Bizonyítóak, illetve példaértékűek lehetnek még az Aranyosmarót, Marótpuszta, Pusztamarót stb. helységnevek, valamint a Marót, Maróti, Maróthy családnevek is. Dobay Pál