Esztergom és Vidéke, 1992

1992-06-12 / 22. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Esztergomi diákok Franciaországban A Vitéz János Tanítóképző Főis­kola hallgatóinak egy csoportja nemrég tért haza a franciaországi Niort-ból, ahol az ottani egyetemi szintre emelt tanítóképző vendégei voltak. A látogatás személyes kapcsola­tok révén jött létre. Dr. Benis Má­ria, az esztergomi főiskola tanára még diákkorából ismeri Christia­ne Pineau-t, aki a budapesti Zene­akadémián tanult. Tavaly már nálunk járt egy ni­ort-i diákcsoport, mely elsősorban a kisiskolások és az óvodások ze­nei nevelésére volt kíváncsi. S mi­vel elbűvölte őket a Kodály-mód­szerre alapozott ének-zene peda­gógia, viszontlátogatásra hívták az esztergomiakat. Az idén a tizennégy végzős óvó­nőt Dévai Jánosné és Fehér Lász­ló zenepedagógusok kísérték el, akik a csoportot is felkészítették. Diákjaink, akiket Yves Dusart, a niort-i egyetem igazgatója foga­dott, óvodákba, iskolákba, peda­gógiai konzultációkra és egy zenei konzervatóriumba is ellátogattak, de a környékbeli városokba úgy­szintén szerveztek számukra prog­ramokat: Poitiers-be, Melle-be, La Rochelle-be. - Mik voltak a legszebb emlé­kek? - Mivel családoknál laktunk, az ottani fantasztikus vendégszere­tet, annak személyessége, amely felülmúlja a magyart. A szakmai élményt pedig az óvodákban a pe­dagógusok magas szintű szakmai felkészültsége adta. - Mi a különbség a hazai és az ottani pedagógia között? - A legmegkapóbb az a légkör, amely a gyermeket már egészen kiskorától önfegyelemre szoktat­ja. A nevelés játékossága, a mély érzelmi kapcsolat úgyszintén lebi­lincselő. A leendő pedagógusok két év egyetemi végzettség után dönte­nek, hogy óvónői avagy tanítói pá­lyára lépjenek, s csak ezt követi a három-négyéves szakirányú kép­zés. A pedagógus erkölcsi megbe­csülése is nagyobb, mint nálunk. Például nincs vita a szülők és a pedagógusok között. Az óvodai élet egyébként csak fél kilenc-kilenc táján kezdődik. - A franciák nagyon hagyo­mánytisztelők, s ezek átadására fokozottan ügyelnek. És nem csak a nemzeti, hanem a helyi hagyo­mányok is helyet kapnak a tanítási programokban. Az óvodáknak többnyire könyvtáruk is van, egy külön helyiségben, ahova a gyer­mek bármikor elvonulhat. S ha egy könyv tetszik, egy, e célra rendszeresített vászonzsákban akár haza is viheti. Az esztétikus környezet úgy­szintén szívügyük: a színek har­móniája, a bútorok különlegessé­ge „megszokott". A különteremben barkácsolásra, festésre kerülhet sor. Nagyra be­csülik a gyerekek munkáit, s azok jelen vannak, láthatók. Az óvónők a gyerekkel együtt válogatják a kiállításra szánt képe­ket, s egy gyermekrajzkiállításra főiskolai tanárok is meghívót kap­nak. Az egyik óvoda udvarán még egy óvóbácsit is láttunk, aki éppen görkorcsolyázni tanította a gyere­keket. Végezetül a niort-iak egy állan­dó kapcsolatot is felajánlottak. Mi a leendő francia nyelvtanítókat küldhetjük Niort-ba, részképzés­re, ők pedig a mi zenei tanszé­künkre küldenének hallgatókat. (s.j.) Gyerekekről, egy nagymama szemével Június 2-án a Petőfi általános is­kola tanulói egy kis gálaműsoron bizonyították „előadóművészi" ké­pességeiket. Részben a maguk, rész­ben a meghatott szülők örömére tán­coltak és színjátszottak. Az alsósok balettbemutatót is tar­tottak. Jólesett látni a kisgyerekek fe­gyelmezett és finom mozdulatait, melyeken látszott, hogy a gyerme­kek örömüket lelik a táncokban. Majd a nagyobbak jazzbalettet táncoltak, bizonyítva, hogy a klasszikus balett modern testvérét is jól meg lehet tanulni. Kántor János tanár úr pedig diák­jaival a Jóka ördögét mutatta be. Az előadást érdekesebbé tette, hogy a gyerekek az ókori görög színjátszók mintájára hatalmas álar­cokat vettek fel - melyeket saját ma­guk készítettek. Örömmel mókáztak; a szövegbe belopták a tévéből unos-untalan is­mételt reklámszövegeket is: - Hasz­náljon Mr. és Mrs. Hairt! - s ezzel külön is sikert arattak. Jó volt látni, hogy mennyire szí­vesen játszottak a gyerekek. Az elő­adáson nem látszott a görcsös igye­kezet, csupán a felszabadult vidám mókázás - de az is érződött, hogy komolyan vett munka előzte meg a vidám bemutatót. A mindennapi iskolai munka mel­lett feltétlenül szükség van ilyen színjátszó napokra, mert ez is arra nevel, hogy a művészet örömet ad az embernek. Muzslai Zsitva Jánosné Paestum Hosszú, öt kilométeres, helyen­ként négy méter magas városfal őriz egy rommezőt: Paestum. Há­rom görög templom, Démétér, (Ceres), Poszeidon, Héra templo­ma. Az athéni Akropolis után a legé­pebben maradt görög templom­együttes. Lélegzetelállítóak. Hatalmas lila fürtű díszfák, vi­rágzó és gyümölcsöt hozó citro­mok és narancsok, mandarinok, bimbózó leánderek, ciprusok, pí­neák, mint a folyton megújuló élet jelképei között az örökkévalóság, az Élet em lékm űveiként magasod­nak fölénk az időszámítás előtti ötödik századból való épületek. Emberi lépték: szemnek meg­nyugtató, észnek kiszámíthatd arányosság, harmónia. Esik. Fától fáig, magányos osz­loptól valamelyes védelmet adó nyitott oszlpocsarnokig szala­dunk. Lábunk alatt a valamikori város főutcája; a Forum hatalmas, gömbölyűre kopott kövei, földből alig kiemelkedő házalapok, kiegé­szített amfiteátrum, szobortöredé­kek, csonka oszlopfők a földön, talán eredeti helyükön, csak éppen nem: fenn; ez fürdő volt, amaz tisztviselő háza... Paestum múzeumában, az Ar­cheológiai múzeumban gyönyörű görög vázák, hatalmas amforák, fantasztikus Aphrodité-ábrázolá­sok között a híres sírok feltárt együttesei. A halálon túli élet hite az egyik legszebb ábrázoláson: fiatal férfi ugrik - fejest - a két - a túloldalon - előre tart. Az élet, a sír felé? Rafael Balázs (Belefeledkezve Dél-Olaszország vará­zsába, szerző félrevezette olvasóit: a múlt számban, ahogy a tévéadásban is Égei-ten­gerről beszélt, a valódi helyszín, a Tirrén­tenger helyett. Elnézést kérek.) Itáliai anzix (4.) Minden lépésünk a templomok felé vezet. Az, amit eddig hallot­tunk, tanultunk, fotókon nézeget­tünk, itt van, előttünk. S mégis: elmondhatatlan. Megfogalmazha­tatlan. Talán csak a reneszánsz emberének volt ennyire fontos a harmónia keresése és megalkotá­sa? - nem tudni. Itt, ezek között a kövek között béke van. Béke volt, addig, míg meg nem jelentek a szarmaták, a görögök hunjai, s fel nem dúlták a tiszta rend, a dór arányosság békeszigetét. „életet" elválasztó-összekötő fo­lyó hullámaiba; a túlparton gyü­mölccsel terhelt olajfa várja. A sírkamra többi falán hasonló harmóniáról közvetítő életképek: heverésző, poharat emelő férfiak, nők közé érkezik az innen távozó. Az örök élet reménye. Kinn a bazársoron sokáig keresgélek a szép vázamásolatok között. Amit találok, itt áll előttem: lanttal a kezében tógás férfialak, -költő?, filozófus? - néz vissza társára, ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom