Esztergom és Vidéke, 1992

1992-06-05 / 21. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság közgyűlése 1992. május 21-én délután tartotta éves közgyűlését a Balassa Bálint Társaság. A közgyűlés rendhagyónak mondható, mivel az 1991. évi közgyűlés utólagos megtartásáról volt szó. Bevezető előadásában Horváth Gáborné dr. Puskin első magyar fordításáról szólt, amelynek esztergomi vonatkozásai vannak. Az esztergomi születésű Jaksics Gergely a görögkeleti egyház növendéke volt, s 1804-től a Kaukázusban, Szibériában a magyarok őseit kutatta. Oroszországi tartózkodása alatt ő fordította le Puskin elbeszélő költeményét, a Kaukázusifogolyi, amely kalandos űton a pannonhalmi könyvtár birtokába került. Horváth Gáborné a fordítás helyi, országos és világirodalmi jelentőségét mutatta be. Az előadás után Kaposi Endre főtitkár vonta meg a legutóbbi közgyűlés óta eltelt időszak mérlegét. A Társaság életének kiemelkedő eseménye volt Csoóri Sándor Esztergomi töredék című kötetének bemutatása. 1991. január 14-én műhelyvita voltEsztergom tudományos életének helyzetéről. Április 25-én Az Alkotmánybíróság Esztergomban címmel ankétot rendeztek a Vitéz János Tanítóképző Főiskolán. Egyházak a változó világban című konferenciának, amelyet májusban tartottak, a Balassa Társaság társrendezője volt, s több tag előadást is tartott. Augusztus 4-én, Babits halálának 50. évfordulóján az Emlékházban verssel, előadásokkal, koszorúzással emlékeztek a Társaság tagjai. A teljes beszámolóból kiragadva ezek az Kálmánfi-dalosünnep a Pilisben BALASSIRA EMLÉKEZTÜNK Dervis-ének az esztergomi vár alatt Május 28-án,a cseperésző eső ellenére^ lokálpatrióták mintegy harminc fős csoportja megkoszorúzta a Balassa-szobrot. Emlékező beszédet dr. Horváth István mondott. Érdekességként a második világháborús lövésnyomokra is felhívta a figyelmet. (A tudósító szándékosan írt Balassa névalakot, noha az új helyesírási szabályzat csak a Balassi névalakot fogadja el, de városunkban az előbbi változat lett hagyománnyá, s azt illik megőrizni. Maga a költő egyébként mindkét alakot használta, melyek a Balázs névből származnak.) * Balassa Bálint pénteken törököt hozott Esztergomba: Erdal Salikoglu anatóliai orvost, dervis énekmondót, aki Kobzos Kiss Tamás társaságában a végvári vitéz költő halálának évfordulóján - zenei múltidézésre vállalkozott azon a helyen, ahol egykor (talán) őseink (is) Esztergom ormáért egymás ellenében vívták élet-halál küzdelmüket. A Balassa múzeum könyvtárában egy kinagyított metszet emlékeztet az ostromra, a sázból és a kobozból kipengetett dallamok, a korabeli török és magyar énekek azonban már inkább a mának üzennek. Nem véletlenül adták közös műsoruknak ama török ének címét, amely így kezdődik: l-együnk ketten útitársak... Éneket mond az anatóliai dervis, magyarok hallgatják. És valamennyien érzik: Balassa Bálint halálának napján a legszebb emlékezésnek részesei. Mert a költő - ha most van érkezése rájuk figyelni - bizonyosan bólint, kardját hüvelyébe csúsztatván: igen helyénvalóan cselekedtek, köttessen meg a béke már a lelkekben is! Mert Balassa Bálint, az istenkeresö csakis így gondolkozhat. Aki elolvassa Barlay Ödön Szabolcs hasonló című könyvét, amelyet dr. Horváth István mutatott be az emlékműsor alkalmával, az a hazáját és hitét védő katonában a felebarátját is magához ölelni képes embert ismerheti meg. események színesítették leginkább a társasági életet. A beszámoló végén Kaposi Endre bejelentette főtitkári tisztéről való lemondását, mivel az Esztergomi Művész Céh titkárának választották meg. A közgyűlés lemondását tudomásul vette. Dr. Bárdos István az Esztergom Évlapjai jövőbeni megjelenésének lehetőségeit vázolta. Az Annales következő kötetében kapnak helyet a Művészetpár tolás és mecenatúra című konferencia előadásai. Dr. Pifkó Péter az 199l-es év pénzügyi gazdálkodását ismertette. Az előadás és a beszámolók után a lemondott főtitkár helyére Dr. Pifkó Pétert, a Balassa Múzeum munkatársát választották meg új főtitkárnak, aki 1980 óta a pénztárosi teendőket látta el. Az új pénztáros Lázár Sarolta muzeológus lett. A tájhoz méltó időben, emlékezve ünnepelt a szlovák lélek egy magyar zenepedagógus-zenekutatót: dr. Kálmánfi Bélát, aki - Minczér János ünnepnyitó szavait idézve - „vissza adta e táj szlovák dalkincsét azoknak, akik e szellemi örökség nélkül szárnyaszegettek lennének." A piliszentléleki pálos kolostor romjainál szombaton rendezett dalos-délutánra - amely egybeesett a helyi Pávakör megalakulásának ötödik évfordulójával - eljöttek a mogyorósbányai, a piliscsévi, a kesztölci, a tardosbányai körök tagjai, valamint a Duna túlsó partjáról a szölgyémiek. Nem csak nézőkként jöttek, hozták a maguk népviseletét és népdalait is. És ettől vált ez a nap igazi ünneppé, a zenei és nyelvi kultúrközösség gyökerének és hajtásainak erősítő napjává! A rendezvényt jelenlétével tisztelte meg és szóban is köszöntötte Párkány - Esztergom testvérvárosának - küldöttsége, élén Jan Oravcc polgármesterrel. Esztergom nevében Kund Ferenc alpolgármester üdvözölte a dalosünnep részvevőit, de a nézők között ott láttuk Bánhidy László és dr. Hor\'áth István képviselőket is, valamint dr. Kálmánfi Béla családját: özvegyét, leányát, unokáját. A több órás szabadtéri műsor után az ünneplés a faluban folytatódott. A művelődési házban dr. Horváth István, a Balassa Bálint Múzeum igazgatója megnyitotta azt a helytörténeti kiállítást, amelynek anyagát „Ida tanítónéni" (Konczius Ida) gyűjtötte össze sok-sok esztendő alatt, s amely mára bizony kinőtte azt a kis szobát. A megnyitó után a ház nagytermében folytatódott a vigadalom. A hangulatos ünnepség végén így búcsúztak egymástól vendégek és házigazdák: Viszontlátásra jövőre, Tardosbányán!