Esztergom és Vidéke, 1992

1992-05-29 / 20. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Dunakilitinél 1981-ben kezdték el építeni a 200 Tüntetés Nagymaroson, 1988-ban az építkezés ellen millió köbméteres tározd töltését Dunasaurus A közelmúltban a csehszlovák szövetségi környezetvédelmi mi­niszter szerencsétlennek találta, hogy a nagymarosi munkák leállí­tásával a magyar fél megtette az első önkényes lépést, de rögtön hozzáfűzte: „Bízom abban, hogy végül is nem következik be, hogy a magyar fél eláll az 1977-es szer­ződéstől, mert ezzel úgysem ol­dódnék meg az alapprobléma." Nos, mint tudjuk, a magyar kor­mány a napokban hivatalos formá­ban is a csehszlovák fél tudomásá­ra hozta: az 1977-es szerződést felmondja. De így is előfordulhat, hogy őszre már elterelték a Du­nát... Megsárgult, kéziratot őrzök az íróasztalomban. Arról szól, mi­ként is kezdődött a nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás. (Mert hiszen mi is tiltakoztunk.) íme, az akkori beszámolóm, 1988 április 25-i dátummal. „Százhúszan a vízlépcső ellen. Nagyot lassít a hatalmas Merce­des, utasai elcsodálkoznak a látvá­nyon; ennyi, rendezett sorokban vonuló, táblákkal tiltakozó embert nemigen láttak még a Dunaka­nyarban. „Mentsük meg a Dunát!", „Ne bántsuk, ne építsünk gátakat rá!", „Tiltakozunk az osztrák építés el­len!", - ilyen és ehhez hasonló fel­iratú táblákkal indult el vasárnap délelőtt Visegrádról Esztergomba a 120 főnyi lelkes gyalogmenet. Képviselőit Dömös táján sikerült, útközben, szórabímom. - Diákokat, felnőtteket egyfor­mán talál közöttünk. A célunkat pedig leolvashatja a táblákról is. Elindultunk, hogy kifejezzük saját véleményünket - mondja M. Lász­ló általános iskolai tanár. - Senki nem szólt ezért a tilta­kozásért? - Miért szólt volna? Állampol­gári jogunkkal éltünk csupán! ­néz rám csodálkozva V. János bi­ológus, majd így folytatja: - Ha Esztergomba érünk, elbeszélge­tünk egy kicsit, aztán indulunk ha­za. Ha most az kérdezi, van-e je­kezdték el. Még helyreállítható amit elrontottak... Itt vannak velünk az osztrák diákszövetség küldöttei, a ma­gyar Duna Kör képviselői is. Ezt a menetelést a Bajcsy-Zsilinszky Társaság környezetvédelmi cso­lentősége ennek a napnak, azt mondom, mi hiszünk benne. Nem tudom, figyelte-e a rádió szombati műsorait? Az egyik felszólaló a budapesti pártbizottság ülésén elmondta: drasztikusan csökkentenünk kell az energiatermelő beruházások ré­szesedését. Ezt mondjuk mi is. Ab­ba kell végre hagynunk ezt a szu­perdrága beruházást. Még nem ké­ső, hiszen csak a földmunkákat portja szervezte. Mindannyian hisszük: végre meg kell változnia annak a helyzetnek, hogy a GNV­ről csak az építők érdekei szerint írnak a sajtóban. A felvonulók most a krónikást faggatják: - Mondja, miért kezdték el az építkezést, ha ilyen sok, ennyire kiszámíthatatlan a bizonytalansá­gi tényező? Mi lesz Esztergom fe­nyegetett részeivel, a víz alá kerü­A Dunakanyar Nagymaros, Visegrád látképével lő Árpád-kori lelőhelyekkel, az ár­téri erdőkkel? Válasz helyett visszafordítom a kérdést: - Mit szeretnének elérni ezzel a meneteléssel? - Azt, hogy állítsák le az épít­kezést! Törődjenek többet a bi­zonytalansági tényezőkkel! Tájé­koztassák a közvéleményt az épít­kezés következményeiről! Vannak itt olyan mérnökök is, akik szak­mailag megalapozottan ellenzik ezt az erőművet És írja meg, ha meri, nincs olyan helyzetben az ország, hogy elbírjon egy ilyen be­ruházást. P. Csaba építészmérnök más ol­dalról közelít: - Évek óta küzdünk azért, hogy ez a természetrombolás ne jöhes­sen létre. Amit nem lehet vissza­vonni, azt nem tudjuk követelni, de igenis követeljük, hogy leg­alább csúcsrajáratás ne legyen Nagymarosnál! Hiszen naponta Győrig duzzasztanák a Dunát, ez pedig rombolná a környezetet. Vonul a menet, és a benne vonu­lók nyilatkozatából kiérezni a job­bító szándékú, nyüt kritikát. Az ismét exponált és felidézett fényképpel akár be is fejezhetném a Dunasaurus-históriát. Legalábbis egyelőre; mert azóta is állóharc, álló idővel, évek óta ez jellemzi a vízlépcső-dramaturgiát. Pedig előbb-utóbb döntenünk kell! Remélhetőleg ezzel a kényes feladattal is megbirkózunk majd. Addig pedig nézegethetjük ezeket a felvételeket Töprenghetünk eltűnődve: va­jon észérveink elfogadásáig mennyi víz folyik még le a vén Dunán? (emese)

Next

/
Oldalképek
Tartalom