Esztergom és Vidéke, 1992

1992-05-29 / 20. szám

ESZTERGOM ES VIDEKE 3 (Folytatás az 1. old-lról) Szünet után Cséfalvay Pál, a Keresztény Múzeum igazgatója a műgyűjtőről és építtetőről beszélt. A Simor János által gyűjtött festmények alapján - de naplójára is támaszkodva - ízléséről, érdeklődéséről beszélt. A Keresztény Múzeum törzsanyagának kialakításában jelentős szerepet játszott az, hogy a barokk művészet kevéssé érdekelte, kortársai közül a nazarénus festőket támogatta. Az egyházfejedelem alakja mellett a művészeteket szerető, pártoló, gyűjteményét a köznek szánó embert is megismerhettük. A kor felfogásához képest a műemlékvédelem is fontos volt számára, az egykori vízivárosi jezsuita kolostor részeit is beépíttette új palotájába. Fülöp Éva Máriának, a Mezőgazdasági Múzeum munkatársának előadását Dóka Klára olvasta fel. A XIX. század második felének agrártörténeti, gazdasági fejlődése nélkül nehezen lehet megérteni, milyen gazdasági alapjai voltak Simor sokirányú tevékenységének. Alig kutatott területtel kapcsolatban kaptunk nagyon értékes, új adatokat. A prímási birtok az 1853-as úrbéri pátens végrehajtása után 95.000 holdat tett ki, hét uradalomra szervezve kezelték. Egyéb teendői mellett a gazdasági kérdésekkel is naponta foglalkozott a hercegprímás. Az egyházi birtok célvagyon volt, elidegeníthetetlen, amely a sokrétű funkciókhoz kapcsolódott. Az utolsó előadáson Farkas Gábor, a Székesfehérvári Városi Levéltár igazgatója a szülővárossal való kapcsolatról rajzolt színes és plasztikus képet. A későbbi hercegprímás apja csizmadiamester volt, fiát a székesfehérvári cisztereknél, majd Budán járatta gimnáziumba. Szeretete egész élete alatt megmaradt mind családja, mind szülővárosa iránt. Legnagyobb építkezési időszakában 100.000 forintot adott egy székesfehérvári árvaház alapítására. Az árvák, öregek, a nőnevelés ügye nemcsak székesfehérvári, de egész áldozatos tevékenységét áthatotta. Befejezésül Farkas Gábor arra a kapcsolatra hívta fel a figyelmet, amely Esztergomot és Székesfehérvárt, a két ősi várost Simor János személyében is összekapcsolja. A konferencia szépszámú közönsége egy gazdag délelőtt után megtekinthette a Simor János emlékkiállítást. A tudományos előadások, a bíboros-prímás köszöntője, Cséfalvay Pál múzeumigazgató kiállításismertetője, maga a kiállítás egységes egésszé állt össze. Főpap, tudós, politikus, műgyűjtő, szociálisan gondolkodó „embert" ismerhettünk meg! Azt a Simor Jánost, akit a tuSimor János centenáriumán dományos konferencia ülését összefoglalva dr. Dékány Vilmos püspök egyik gondolatával így jellemzett: komolyan vette „tegyünk, hassunk, alkossunk!" A tudományos konferencia előkészítésében, az Esztergomi Érsekség mellett, KomáromEsztergom megye Önkormányzata és Esztergom város Önkormányzata vett részt. Május 22-én a Balassa Bálint Múzeumban Simor János korának, bővebben a reformkor és a dualizmus időszakának művészetpártolási kérdéseivel foglalkozott a Kultsár István Társadalomtudományi és Kiadói Alapítvány, a Veszprémi Akadémiai Bizottság Településtörténeti Munkabizottsága és a Balassa Bálint Társaság által szervezett konferencia. A konferencia résztvevőit dr. Horváth István múzeumigazgató, a Kultsár István Alapítvány elnöke köszöntötte, a levezető elnök dr. Solymosi László, a VEAB Tepelüléstörténeti Bizottság elnöke volt. Entz Géza professzor tartotta a bevezető előadást Művészetpártolás, mecenatúra, közgyűjtemények a reform- és dualizmuskori Magyarországon címmel. Hely hiányában csak az előadókat tudjuk felsorolni, a helyi témákat külön megjelölve. Tíz korreferátum hangzott el az alábbi sorrendben: Baják László, Nagy István, Fenyvesi László, Horváth Alice, Szállási Árpád: Helischer József esztergomi könyvtára, Forral Márta, Pifkó Péter: A mecénás Majer István, Tapolczainé Sáray Szabó Éva: Könyvkiadás, könyvterjesztés, olvasás Komárom és Esztergom vármegyében (17051849), Gáspár Gabriella. Ezt követően Bárdos István és Beke Margit bemutatták és röviden ismertették az 1991. május 29-31 között Esztergomban tartott tudományos konferencia anyagait tartalmazó Egyházak a változó világban c. 600 oldalas kötetét. A konferencia zárszavát dr. Leel-Ossy Lóránt főorvos, a Balassa Bálint Társaság elnöke tartotta, aki részben az elhangzott korreferátumokban felmerült mecenatúra pszichológiai kérdésekkel foglalkozott, részben a művészetpártolás történetének egyes pszichológiai vonatkozásait emelte ki. A két konferencia, a Simor emlékkiállítás jó alkalom volt arra, hogy egy változó világ, egy változó egyház, a közgyűjtemények és Simor János alakja közelebb kerüljön hozzánk. Köszönet érte a szervezőknek, az előadóknak. Reméljük, hogy mindkét konferencia anyaga nyomtatásban is hozzáférhető lesz! Ortutay András VÉGSŐ BÚCSÚ DR. SINKA GÁBORTÓL - dr. Szontágh Csaba sírbeszédéből „Az ember csak egy nádszál, a természet legtörékenyebbje, egy gondolkodó nádszál. Nem kell hozzá, hogy az egész mindenség felfegyverkezzék, ha el akarja tiporni. Egy kis gőz, egy csepp víz meg tudja ölni. De ha a mindenség eltiporná is, akkor is az ember maradna nemesebb annál, aki eltiporta, mert ő tudja is, hogy meghal, míg a mindenség semmit sem tud arról az előnyről, amivel az ember fölött áll.így minden méltóságunk a gondolatban rejlik." Pascal az ember nagyszerűségét, nemességét, de létében esendőséget, kiszolgáltatottságát, elpusztíthatóságát, megalázhatóságát bizonyítja. Ezekkel a gondolatokkal állok dr. Sinka Gábor, a Vaszary Kolos Kórház igazgatója mellett, végiggondolva az orvos és az ember törvényszerűen összefonódó pályáját.(...) 1990. október 2-án a kórház orvosközössége igazgatónak választotta. Kórházigazgatóként azonnal bekapcsolódott az új szerkezetű egészségügyi ellátás felépítményének helyi és országos kialakításába, közben jelentős közéleti munkát vállalt az önkormányzat tagjaként. Ezzel egyidőben vezetőként szakterületének talán legnagyobb megpróbáltatását jelentő munkáját, az orenburgi vizsgálatot is elvégezte. óriási energiával igyekezett javítani a kórház hátrányos munkafeltételein s rossz műszerezettségén. Gyógyító és szervező munkáját egyformán jellemzi, hogy minden megbízatást, kicsit és nagyot szolgálatnak tekintett, soha nem szolgáltatásnak. A pápalátogatás előkészítésének munkája idején a mindeddig fáradhatatlan orvos elfáradt. Hamar kiderült a megdöbbentő magyarázat. Orvosként sokszor szembesült hasonló betegséggel és azzal a belső élménnyel, amit a gyógyító beavatkozás sikertelensége jelent - amikor a küzdelem jutalma csak a nagy hal partra vont csontváza. Mégis bizalommal kereste gyógyulását, mi pedig aggódva figyeltük fizikai ereje hanyatlását, és egyszerre lelki erejének nagyságát és emberi kiteljesedését, mely nem akarat, hanem hit és végleges meggyőződés dolga.Alázattal bevallott gyengesége, a vereség elfogadása. a fegyverletétel mindnyájunk számára torokszorító érzés volt. Ezután következett az a néhány napos lebegés és tehetetlen igyekezetünk a szakadék szélén, majd a csend, a végnélküli csend, Isten békéje. Állunk itt kollegák, barátok, munkatársak, betegek, sokak arcán a könnycseppek rovásírása, belül pedig a hirtelen felismert hiányérzet, kérdőjelek. Pilinszky azt írja: Egy ember élete, életünk kívülről nézve vízszintes vonulnak hat, mely a születés pillanatától a sírig ér. Eletünk valószínű realitása azonban a magasság és a mélység függőleges síkján zajlik le, pontosabban egyszerre két síkon, vagyis a kereszt realitásában. Sinka Gábor e két síkot bejárta és hitt a kereszt realitásában. A végső búcsú gondolata ismét Pilinszkyé: Es mégis, mégis szakadatlanul szemközt a leáldozó nappal mindiiz, ami elmúlt, halhatatlan. Köszönjük, hogy társunk voltál. Isten veled, Gábor!