Esztergom és Vidéke, 1992

1992-05-15 / 18. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 rr—rSS*— r

r20ogJ2LJí Lir Hjfoy SS Si.*V:

;:Aví Sí í V Al'SW E IS Jf? 14133 4Á*>*S ..Afií/ci, 1992. április 28-án délután fél négy után pár perccel az Esztergomi vasútállomáson az utazóközönség a Budapestről befutó vonat megállásakor a hangosbemondó alábbi szövegére lett figyelmes: „Szeretettel és tisztelettel köszönjük Esztergom városában Sarlós József olimpikont Kívánjuk, hogy érezze jól magát a tanítóképzés 150 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozaton." A köszöntést és a nagy csokor virágot egy ősz hajú, szemüveges, botjára támaszkodó, mosolygó arcú ember kapta - az utasok tapsától kísérve. A Vitéz János Tanítóképző Főiskola, a Komárom-Esztergom Megyei Testnevelés és Sporttörténeti Szakbizottság meghívasára érkező vendég 1909. július 8-án született Párkányban. Iskolai tanulmányait Párkányban kezdte, majd Esztergomban, a Szent István Bencés Gimnáziumban folytatta. A város legősibb, még 1687ben Széchenyi György érsek által alapított gimnáziumában Werner Gyula testnevelő tanár irányítása és gondoskodó lénye mellett ismerkedett meg a torna alapelemeivel. A gimnázium 14-es sz. Hollók Cserkészcsapata a táborozások, vízitúrák és a jamboree-versenyeken elért sporteredményei alapján nemcsak magyarországi, hanem az európai ifjúsági mozgalom körében is elismert volt Minden esztendőben álló- és mozgótáborokat szerveztek. Ezek révén nemcsak a Duna víziútjain, hanem Ázsiában és Afrikában, a Szentföldön, Egyiptomban, Törökországban isjártaK. Rendszeresek voltak az intézetek közötti sportversenyek (úszó-, futóversenyek, labdarúgómérkőzések stb.) A Duna és Garam mellett felnövekvő Starkbauer (Sarlós) József a tornász képességeivel párhuzamosan, kiváló úszóképességekkel is rendelkezett A két sportágat gyaAz 1925-ben alakult Eötvössportkörben az 5-7 fővel működő tornászcsapat szervezője Starkbauer József volt A kisméretű, fűrészporos talajú tornateremben göcsörtös, ósdi tornaszereken készültek a versenyekre. Áz edzésre kijelölt időpontokon kívül gyakorta belopództak a tornaterembe, amiért rendszerint kikaptak a pedellustól. A felkészülést csak részben segítő körülmények ellenére a tanítóképzősök 1926-27. evi országos tornaversenyén Debrecenben a korlát és nyújtó országos bajnoka Starkbauer József lett 1929-ben képesítő vizsgát tett, majd tanuljányait a Magyar Testnevelési Főiskolán folytatta. 1935-ben Budapesten megrendezett főiskolai világbajnokságon a győztes magyar tornászcsapat tagja volt korlátozásai során rendszerint öszszekapcsolta. A Duna párkányi oldalán kikötésre használt cölöpökre ugródeszkát szögelt és a deszka végéről különböző fejeseket, csavarokat, Auerbach-szaltókat ugrott a Duna hűs hullámaiba. A gimnázium után Starkbauer József tanulmányait az Esztergomi Tanítóképző Intézetben folytatta. A tanítóképzőben a tanterv a növendékek egészségének megóvása és edzettségének fejlesztése érdekében csupán heti 2 óra testnevelést és egy játékdélutánt biztosított A tanítónövendékeknek a testnevelési órákon, a fizikai képzéssel párhuzamosan azt az elméleti és gyakorlati minimumot is el kellett sajátítaniuk, amely az elemi népiskolákban a testgy akorlás-tanítás helyes vezetéséhez elengedhetetlenül szükséges volt Sportszerep lésének következő jelentős állomása az 1936-os berlini olimpia volt A magyar olimpiai tornászcsapat Pelle, Tóth, Péter, Kecskeméti, Sárkány, Sarlós (Starkbauer), Hegedűs, Mogyorossy összeállításban a 7. helyen végzett Sarlós József, a népszerű „Stari" a magyar csapat összeredményéhez 93,13 ponttal járult hozzá. A TF elvégzése után testnevelő tanári pályafutását Mátyásföldön kezdte, és viszontagságos, üldöztetéstől sem mentes pályafutását csehszlovák állampolgárként Morvaországban fejezte be. Napjainkban magára maradva alacsony nyugdíjából él. A nehézségek ellenére humora, kedélye nem hagyta el. A főiskola dísztermében összesereglett öregdiákok a belépő „Stari"-t felállva, tapssal köszöntötték. Élményt nyújtó beszámolói után hosszú életet és jó egészséget kívánva búcsúztattuk kedves tanítónkat, testnevelőnket, olimpikonunkat, Sarlós Józsefet Dr. Magyar György főiskolai tanár Rutinos újságíró hazaérkezés után azonnal írógépéhez ül, cikkeket ír élményeiről - főleg, ha messzi, egzotikus vidékeken járt. Baj lehet nálam - még? - a rutinnal. Két hete már, hogy megjöttünk Agropoliból, s csak fejben fogalmazódnak a gondolatok, pedig előttem minden, ami az útra emlékeztet mégha teljes is az összevisszaság: költözés kellős közepéből „szöktem" Olaszországba. Talán az, hogy egészen más élmények értek, mint amilyenekre számítottam? Az ugyanis bebizonyosodott, hogy az olasz délről szóló sztereotípiákkal nem megyünk semmire. Bebizonyosodott az is, hogy különböző érdeklődésű emberek nem tudnak összehangoltan utazni, mint ahogy az is, hogy a kényelmesség önkénye végső soron mindenkinek árt. Úgyhogy azt tanácsolom, kedves olvasó: egyedül. Ha csoporttal is, az igazi élmények meglepetéseihez: egyedül, kettesben, családosan kell eljutni. Velence Semmi sem igaz, mint ahogy minden megállja a helyét - nem igaz a hír, az ostoba, Velence rossz levegőjéről, piszkáról, csak annyira morc, annyira elhanyagolt, amennyire mi metezik, záport ott nem nagyon ismernek -, lengje be a köd ezt a csodát, Velence: álom, ébren átélt álom. Napfényben is, áradó tengeri szélben, lagunaillatban: álom, már-már kéjesen nyugodt és otthonos. Itáliai anzix (1.) magunk - ahogy Nápoly sem szemetesebb Budapestnél, Párizsnál. S igaz, mert magáéit beszél: Királynő. Királynő, akihez megérkezni kell. Megérkezni Mestrébe, parti elővárosába, leállni a kocsival a parkolószigeten, s az l-es vaporettón utazva kétszáz méter után feltárul, mindig, mindig döbbenetet okozva a csoda. Nem szabad hátulról, a Lido felől behajózni. Velence az idegennek a Canale Grandén adja oda magát Szakadjon az eső - inkább perOtthonos az egész város. Zajával, tömegeivel, felszabadultságával. Emberszabású. Elhagyva a közismert, mindig kötelező helyeket, a Szent Márk teret, a Rialtó hídjának környékét, pillanatokon belül néptelen utcákra, csatornákra, kis terekre lelünk. Híd híd után - elfárasztják íveik a vándorlót -, s beljebb, a Frári környékén, meg tudunk pihenni egy kávéra, capuccinóra, pohár vörös borra. Olcsóbb is, nyugodtabb is. S mindenütt béke. Mikor először jutottam el Velencébe, egyszerre akartam mindent megismerni, megtudni. Koraősz volt, ott nyári élet, strandidő. De a tömeg hullámai mögött, a riók partján, a lila búrájú valamikori gázlámE

ák alatt ott várt Thomas Mann, Baits, szüleink, nagyszüleink Velencéje. Mert Velence az ő korosztályuk számára lett „világélmény", reneszánsz-kori nagy élete akkortól kapott újult, más erőre, mikor a század elején előbb Európa, mára a világ felfedezte a nagyvárosi lét egyik utolsó, nyugodt helyszínét S ez a Velence, ez a nyugodt, csöndes, mindent túlél. Hamarabb mállik le a vakolat, mennek tönkre a szélnek, víznek, hullámnak, szennyezett levegőnek kitett márványoszlopok, mint Istria hatalmas, a lagúnák vizébe levert fenyői, a város palotáinak alapzatai. Velence örök, anogyan az élet is. Csak az életet megélő ember a múlandó. Rafael Balázs Vendégünk volt Komárom-Esztergom megye . * legidősebb oHmpitojaf ^ SARLÓS JÓZSEF