Esztergom és Vidéke, 1992

1992-05-08 / 17. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 MEGALAKULT a Mérnöki Kamara Esztergom-Dorogi Csoportja 1992. április27-én a Technika Házában 70 esztergomi és környékbeli mérnök gyűlt össze a csoport alapítására. Elnöknek Sasvári József gépészmérnököt, a Dorogi Tervező Iroda Kft. ügyvezető igazgatóját, alelnöknek Csirke József építőmérnököt, aKOMTERV igazgatóját választották meg. Az ülésen részt vett dr. Könözsy IMSZIÓ polgármester és dr. Hajtó Ödön, a Mérnöki Kamara országos elnöke. A csoport várja a mérnökök jelentkezését a Kamarába az alábbi címeken: Dorogi Tervező Iroda Kft, Dorog, Rákóczi u. 14.; Komárom-Esztergom Megyei Tervező Vállalat, Esztergom, Jókai u. 8. E napokban-hetekben hetven fotó néz ránk a Dobó gimnázium aulájában. Hét fiú, Bencze Zsolt, Galyasi Géza, Hiermann Roland, Huszárik Tamás, Kruska Tibor, Peterke Attila és Tóth Péter fotóit láthatjuk itt. Azokét, akiket először Szekeres János tanár úr vitt ki egy-másfél évvel ezelőtt a természetet fényképezni. A kiállítás megnyitóján a gimnázium női kamarakórussa a „Zeng a május"-t énekelte, a vegyeskar pedig egy olasz madrigált az állatokról. Az irodalmi színpad versekkel szerepelt, HollanderGyöngyi tanárnő válogatásával. Három diák és Galyasi tanár úr a Dzsungel könyvéből a „Keselyű dalát" adta elő. Szép volt a „Ladik" harsona-négyes „Rózsaszín párduc" című előadása. Bánhidy László művészettörténész, tanár úr megnyitójában megemlítette, hogy mindig szívesen megy olyan iskolába, ahol a diákok az iskolai tanuláson kívül valami mással, valami hasznossal is foglalkoznak. Oda, ahol a diákok szerteágazó érdeklődését tapasztalhatja. Ilyen iskola a Dobó gimnázium. Itt minden diák megtalálhatja a maga külön érdeklődési körét. Ilyen a fotózás is. Aki a géppel exponál, az átviszi gondolatát a gépen keresztül a képre. Aztán a kép olyat is visszaad, amire a fotós a felvételkor nem is gondolt. Később már több mindent tudatosan csinál. így alakul ki a fotós látásmód. A fotózás személyiségfejlesztő. Az alkalmas helyet is keresni kell, meg a kellő pillanatot is. És - meg kell ismerni a természetet. De a fotók révén mások is bekapcsolódhatnak a természet élvezetébe. Azok, akik megnézik e kiállított képeket A harmadik gondolat, amiről hallhattunk, az a tanár szerepe. Nemcsak a tantárgyát oktatót ismerik meg, hanem a hobbiját is. Továbbá személyiségét is. Ez a pedagógiai siker! Szekeres tanár úr is ilyen kapcsolat kialakítására törekszik. A gimnáziumi négy év elrepül. A diákok elmennek, a kapcsolatok mégis megmaradnak. A fotókban, az emlékekben él a tanár, az iskola iránti szeretet. Köszönöm az iskolának, köszönöm Szekeres tanár úrnak ezt az értékes munkát! Gratulálok a tanulóknak! fejezte be Bánhidy László. A kiállításon bemutatott színes képeket az esztergomi FUJI LABOR dolgozta ki. Ezzel támogatják a diákfotósok munkáját Végül mind a hét fotós l-l nagyított képet kap ajándékba. A kiállítás a gimnáziumi tanév végéig tekinthető meg. (Pálos) Fotónkon: Hiermann Roland: NAPLEMENTE Két díszes serleg, pénzjutalom és tíz karton makaróni..; (A Focisulival Olaszországban* 2.) A középdöntőben a félelmetes hírű és nevű Szpartak Moszkva volt az ellenfél. Az a csapat, amely az elődöntőben összesen hét gólt lőtt, miközben egyet sem kapott. A szakértők szerint a torna legnagyobb esélyese. Gál Kálmán, az esztergomiak edzője mégis örült, hogy a moszkvaiakkal kerültek össze: „Ezek legalább ugyanakkorák, mint az enyémek!" Méretre, súlyra valóban hasonlóak voltak (nem úgy mint a korábbi ellenfelek), de néhány árulkodó jel megkülönböztette őket a magyaroktól. A kapusuk a félpályáig rúgta ki a labdát, a miénk legtöbbször csak a tizenhatosig. No meg rohantak, hajtottak, tüzeltek, jöttek, mint... Amieink jól állták a rohamokat, de az első félidőben így is kaptunk két gólt. A második húsz percben a focisulisok többször is gólhelyzetbe kerültek, de az eredmény nem változott: 0:2. Később a Szpartak a döntőbe is bekerült, ahol csak tizenegyesekkel kapott ki az orosz területi válogatottól. Az esztergomi focisuli végül, holtversenyben, az ötödik helyet szerezte meg. A hazautazás előtt az olaszok szimpátiáját kivívó esztergomi csapatot egy másik tornára is meghívták. Egy közeli faluban rendezték a mérkőzéseket, csodálatos környezetben. A focisuli labdarúgó-palántái itt már brillíroztak, esélyt sem adtak ellenfeleiknek. Az összesítésben 7-0-ás gólkülönbséggel végeztek az élen, százszázalékos teljesítménnyel. A díszes serleg mellé Vendég Attila a gólkirályi címet is megszerezte. Ő egyébként az esztergomi Focisuliban is „vendég", hiszen Párkányban játszik, az ottani sportkör elnökének a Fia. Mindenesetre Gál Kálmán jól tette, hogy egy „idegenlégiósnak" is helyet adott a csapatában. Egy játékvezető is elkísérte a csapatot Agropoliba. Az esztergomi Schubert Zoltán több mérkőzésen is bíráskodott, méghozzá jól, hiszen a szervezők és kollegái elismerését is kivívta. Az eredményhirdetés napja is elérkezett. Az olasz vendéglátók igazán bebizonyították, hogy mennyire vendégszeretők: sok díjról és ajándékról gondoskodtak. A díszes serlegekből a mieinknek is jutott Marosi, a kapitány a csapat nevében egy csodaszép, a Rimet-kupára emlékeztető serleget vehetett át. ZöldZoltán, az esztergomiak legjobbja is különdíjat kapott, és minden csapattagnak járt egy húsvéti ajándékcsomag meg némi pénzjutalom. A pénzjutalmat a szülők hiába kérték számon csemetéiken, ugyanis még aznap este a paestumi játékterem „csodagépei" nyelték el az ezerlírásokat. A nyereményeken kívül a torna egyik szponzora (az agropoli tésztagyár) jóvoltából tíz karton makaróni is felkerült az autóbusz csomagtartójába. Adós vagyok még a főszereplők névsorával. A gyerekek kérésére a becenevüket sorolom fel: Rigó, Moli, Zöldike, Színes, Kokó, Hidike, Oszi, Lacika, Dobó, Kolbász és Ricsi. Ha az esztergomi Focisuli továbbra is ilyen jól szerepel, akkor a szurkolók nevében megígérem, hogy a beceneveket is megtanuljuk! Sinkó Gyula A TERMÉSZET - KÉPEKBEN | Fotókiállítás nyílt a Dobó gimnáziumban