Esztergom és Vidéke, 1992

1992-03-27 / 11. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Nincs vigasz Gyuri, 1982. Hatalmas, sok méter széles fekete vásznakból rótt kereszt a Műcsarnok paravánjaira feszítve, rajta fényképek. Megrázó képeivel emlékezik az 1972-ben elhunyt Kondor Bélára Molnár Edit fotóművész. Az óriásira nagyított felvételek egyikén a festő; magába roskadó, görnyedt alakja mögül ijesztő angyala magasodik mindenek fölé. A következő képen már koporsójának látványa zörrent ránk, hirtelen mintha minden szétdobálva - oldalára fordulva lezuhant angyal-kép, dobozok, ládák. Elárvult műterem. Éles a csend. 1992. március 24, kedd, Barcsai szól a lépcsőházban, délelőtt már Miklóssal beszélek, részletek; egyre több, egyre vészesebb hír, ne féljünk, mondják tétován, este Mária, szakember, józan, szorong, izgulunk érted, Pisti jön le a lépcsőn, öcséd, ne félj, ünneplünk még!, mondja, szerdán esik, front, fáj a fejünk, mi lehet veled, este írjuk az újságot, sok most, tizenkét oldal, jó lenne időben végezni, összejön szinte mindenki, Nagyfalusi, Sebő, Csaba, szerkesztünk, tördelünk, vitázunk; újabb hír: ne várjunk semmi jót. Tíz után jutok haza, ekkor, nemsokára, Gyuri, te, Gyuri; hová mentél?! A mindensé... Gyuri: nincs visszaút! Mit üvöltsék, mit suttogjak, Gyuri! Ennyi?! Ennyi?! Csütörtök délután szinte véletlenül tudom meg, hogy nem vagy, nem vagy, éjjel óta nem vagy, nem leszel, vége, vége, ülök a Városháza tanácstermében, szélütötten, elárvult a műterem, elárvult, mondogatom, este adás, mit mondjak, mit mondjunk, archívok, tétova beszéd, csend, éles csend. Két hete még, igen, két hete, az a felvétel, a Céh, nem mehettem, vártál, vártatok MAGADBAN BÍZTÁL? TEBENNED BÍZTUNK? Őrzöm kezed melegét. Rafael Balázs Kollár György: FÜSTÖS VILÁG Nagy fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy KOLLÁR GYÖRGY FESTŐMŰVÉSZ 1992. március 25-én, 41 éves korában elhunyt. Gyászolják: felesége, gyermekei, testvére, családja és mindazok, akik szerették. nem Te következtél, nem Te voltál soron. Rendhagyó életed rendhagyó befejezése ez. Még az sem vigasztaló, hogy rövidre szabott életed tartalmasabb volt, mint másnak nyolcvan esztendei. Üstökösként tűntél fel a pályán és mindent elértél, ami elérhető. Sajnos, az üstökösök nem válnak állócsillagokká, felragyognak majd elégnek. Ám a te ívelésed nem tünékeny, mint egy kialudt fénycsóva. Kerek, egész életművet hagytál hátra a Rád jellemző ízléses és igényes elrendezésben. Ezekben változol állócsillaggá. Minket, közeli barátaidat kedves, bohém és mindig lelkesedni tudó egyéniséged hiánya tesz csonkává; hiszen huszonhat mártélyi augusztus kezdődött Veled és huszonhat mártélyi nyárvégen váltunk el Tőled, de mindig abban a biztos tudatban, hogy egy év múlva ismét találkozunk. - A huszonhatodik kézfogás megvolt a nyáron, de majd augusztus elsején a kék sátor fel veretlen marad és egy férőhellyel több lesz a ladikban... Betegágyba kerülésed hírére felizzottak a telefondrótok Mártély, Vásárhely és Esztergom között. Választott második szülővárosodból aggódó tenni akarással vártuk a híreket, a jó híreket, melyek egyre késtek. Bíztunk a csodában. Hiába. Most Téged gyászol a magyar művészvilág. A Magyar Köztársaság Művészeti Alapja és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége általam kéri, hogy tolmácsoljam mély megrendülésüket és szeretteidnek őszinte együttérzésüket - kívánva sok erőt a fájdalom leküzdéséhez. Gyuri, a negyedszázadot Veled megért magy mártélyi közösség, melynek jövőjét a minap még Vásárhelyen együtt egyengettük, fájdalommal búcsúzik. Tanítványaid, munkatársaid, barátaid és szeretett Mártélyod nem fog elfelejteni. Neked is tovább susognak a vén fűzfák, csobban a Tisza vize és tárulkozik a végtelen puszta. Eleink kegyeletteljes kívánságával búcsúztatlak: Legyen Neked könnyű a Föld. (Fodor József festőművész búcsúztatója a szentgyörgymezői temetőben, 1992. március 30-án) HETFON ESTE A FERENCESEKNÉL: hangverseny a párkányiakkal Az esztergomi Városi V Szimfónikus Zenekar w^V bérleti hangversenyei Vezényel: íRftrünyi %ároíy JJ zmtDe Az esztergomi Városi Szimfónikus Zenekar bérleti hangversenyeinek következő, hetedik előadására hétfőn, a ferencesek templomában kerül sor. Húsvéthoz közeledvén most Giovanni Battista Pergolesi: Stabat Mater című művét hallhatjuk. Az olasz Pergolesi rövid élete (1710-1736) alatt is kezdeményezője lett egy teljes évszázad zenei fejlődésének. Világhírnevét két kórusra és két zenekarra írt F-dúr miséje alapozta meg. A Stabat Matert közvetlenül halála előtt komponálta. A vonószenekarra, női karra és két női szólistára v mű előadására hetek óta készülnek az előadók Vendégként a Párkányi Női Kamarakórus lép fel. Az együttes tizenhattagú, a darabot Reményi Károly karigazgató tanította be. A párkányiak az esztergomi zenekar karácsonyi fellépését viszonozzák. A Szent István Gimnázium kórusa ebben a hangversenyidényben már szerepelt a városi szimfonikusokkal, most erre a Dobó gimnázium női kórusa kapott alkalmat. A szólisták is esztergomi születésűek: Vincze Katalin szoprán, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének szakos hallgatója. Pályafutását az énekkarral kezdte. Az altszólamot Vincze Zsuzsa énekli. Őt februárban hegedűsként hallhattuk. Azóta a Zeneakadémián nagysikerű diplomakoncertet adott. A koncert dirigense ezúttal Galyasi Géza karnagy, a Dobó gimnázium tanára. Kezdés hétfőn 19 órakor, a Ferences templomban. (- OSI - )