Esztergom és Vidéke, 1991

1991-10-31 / 40. szám

11: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Legelébb egy hosszú létra tűnt fel, aztán félkörök, vonalak a repedező vakolaton. Majd fúrógép, rézlemezekből kivágott betűk, s lassan-lassan kialakul a majd leeső Rákóczi-jelmondat: Pro patria et libertate. A hazáért és a szabadságért. Mi lesz ez? Napóra. Ormótlan alamíniumrúd, kettős számskála, római és arab számokkal, vidám sárga napsugarak az echte ungarische pirosfehérzöld 1/2 Nap alatt... Visszatérve kölyökkoromra, eszembe jut naiv áhítatom: mikor kiadósabb esők után megláttam a Széchenyi tér egén a szivárványt, sokszínűségébe óhatatlanul a mi nemzeti színeinket képzeltem bele, s tudni véltem, hogy minden népnek saját szivárványa van: az oroszoknak vörös, a lengyeleknek piros-fehér; gondot csak a jellegzetes csehszlovák zászlóforma okozott. A gyermeki lélek párhuzamos analógiákban gondolkodik. Csak mára értettük meg - akik megértették -, hogy a jelképek úton-útfélen való használata eredeti tartalmuknak elszürküléséhez, jobb esetben nevetségessé válásához vezethet. Műveletlenek vagyunk. Nincs fogalmunk színek Jelek szimbolikájáról, s ehhez az alulmüveltség pökhendisége járul: meg nem kérdeznék azokat, akik ilyesmiben Tempóra mutantur et nos mutamur iiiillis... valamennyiere otthon vannak. Él a városban minimum húsz festőművész, jónéhány címfestő, akad órás is, vannak betűmintakönyvek - konzultált velük valaki? Szép a szándék, de nem sikeredett nemesre az eredmény. Túl azon, hogy ez a napóra ízléstelenül hazázik, magyarul: olyasmire hívja fel a figyelmet, ami nem az ő feladata, hiányzik belőle a napórák mindenkori (?) szép vonása: báj, kecs, finomság, s a szomorkás figyelmeztetés: Non numero horas nisi serenas - Csak a derű óráit számolom... Ez az egész most már így marad. Nem közmegegyezés alapján, hiszen nem a köz hívta életre, s nem is a közösség épülését szolgálja. Kortársunk Eszterházy, jut eszembe róla: „... Ha a tollam hegyére pirosfehér-zöld pántlikát kötök, avval ugyanúgy nem lehet írni, mintha sarló-kalapács lenne ott vagy sábeszdekli. A tollam hegyén a tollam hegye kell legyen - meg egy kevés tinta. A kokárda helye a szív fölött van kijelölve." (Az elefántcsonttoronyból. 127.0.) Változnak az idők és mi is változunk bennük - hát ez ne változzék. A jelekből ne legyenek közhelyek. Különben még megállnak a (nap)óráink - vagy elindulnak viszszafelé. Rafael Balázs 1. Két adást nem érdemes nézni - hallgatni a tévé műsorában Az egyik a parlamenti üléseké. Az ottani áskálódás, marakodás, személyeskedés, tülekedés a hatalomért a pártok közt önző céljaik érdekében - kiábrándító. A másik az időjárásjelentés. Gondoltam, Esztergom kiesik a megfigyelések s a hazánkra érvényes időjárás előrejelzéséből. De nem, szeptember 12-ére hűvös, felhős, esős időt jelzett, ezzel szembem Esztergomtól Kalocsáig napfényes, felhőtlen, nyári meleg idő volt. 2. Észbontó, amit a helyi autóbuszközlekedés produkál! A menetrendben s a megállókban kiragasztott táblázaton a reggel 8 órakor induló 3-as járat a Basa utcán át közlekedik. A gyakorlatban viszont a Dobozi utcában s az Iskola utcán át. így minden héten legalább két alkalommal akadnak utasok, kik a Basa utcai megállóban szidják és káromolják az egész vezetőséget, igazgatóságot vagy minek nevezzem - e félre vezetésért. Mondják: - Miért nem mehet a hármas erre, négyes meg arra? - ha már ők ott az íróasztaloknál képtelenek a kiírást s a gyakorlatot összeegyeztetni?! 3. Ma, szeptember 20-án reggel 8 óra 10 perckor induló 4-es járatra várókkal közös erővel háborogtak, mert e járat kimaradt. A 3-as járat már amott elfüstölt - lehet szó szerint is érteni! - így mindkét járatva várakozók hoppon maradtak. 4. A 4-es járat ABF 356-os rendszámú csuklós autóbuszának szövet ülései oly mocskosak, piszkosak, hogy az utas csak vonakodva ül le, attól tartva, odaragad. Az ülések hajlatában évtizedes homok, piszok. A magas Igazgatóság nyilván úgy véli, Esztergom igénytelen laikosságának így is jó. Kár lenne egy flaska szőnyegtisztítóra áldozniok. 5. Repes a lelkem a kopott, koszos, lucskos söprűk láttán is, melyeket némely buszon a bal oldali első ülés előtt helyeznek el. Balkáni! 6. Sajnálkozással teli részvéttel nézem és hallgatom a helyi tévé riportere előtt nyilatkozó vásárlót az üzletek élelmiszer-ellátottságáról, kinek minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel meg van elégedve. Nekem minden bevásárló utam alkalmával 4-5 üzletet kell járnom, hogy a felírtak nagyobbik részét megkaphassam. Csak egy példát: hónapokon át nem lehetett kapni városunkban ecetet. Kalocsán a fent említett szeptember 12-én is annyi volt, hogy Mohácsig besavanyíthatták volna vele a Dunát. 7. Napórának örülhetünk a Szabadidő Központ oldalfalán. Fölötte 3 felírás* PRO PATRIA ET LIBERTATE Vajon kinek s hogyan jutott eszébe a napóra fölé írni ez idézettöredéket? Még hagyján, ha az új idők új szellemének megfelelően ha már jelmondat kell föléje - ezt írták volna: AZ IDŐ PÉNZ! De napóra és - a Hazáért és a szabadságérti Ugyan ki kapcsolta össze e kettőt? Talán utalni akartak a Zöld ház pártállam idején történt építésére, amikor ez volt a jelszó Avagy az utódpártnak lett ez a jel szava? Egészen meghatódnék a gondolattól -, ha nem látnék benne némi „csúsztatást". Mert mi legyen a hazáért és a szabadságért ? Harc? Miként harcoltunk már a békéért is. így hiányos a mondat, hiányzik a társ- vagy az eszközhatározó belőle. Pedig Rákóczi zászlóin ott volt, csak az elvtársak tudatából maradt ki: Istennel a hazáért és a szabadságért! CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE Talán próbára akarták tenni, mennyire alszik a város? Meddig terjed a lakosság közömbössége? Valóban provokál hatnak, tehetik szabadon, nincs tiltakozás, ellen hatás? Hogy az elvtársaknak nincs istenük, lelkük rajta. De hogy a város vezetőségének se lenne, fejtől le felé? Esztergom lakossága nem istentagadó, bizton tiltakozhatom C SIRRABLAS? Nem sokkal anyám halála után az öregem összeállt egy megye szerte hírhedt és vénségében is tehetetlen nőszeméllyel. Faterom már nyugdíjas volt, akkoriban tisztesnek számító járandósággal, magas vérnyomással, szívpanaszokkal s az asztalosok jellegzetes betegségével: trombózisos, csúnya visszerekkel a lábán. Hasztalan volt minden figyelmeztetés, a hiúságra játszó nőstény-hízelgés karon fogta maradék férfiösztönét, és belevitte a gyilkos kapcsolatba. Gizike hamar rászoktatta őt a dohányzásra és az italozásra is. Befogta maga mellé Táton újságkihordónak, kellett a pénz szórakozásra, lányáék építkezésének támogatására. Kísérletei ellenére sem sikerült kibontakoznia a minden hájjal megkent némber fojtogató szorításából. Infarktust infarktus követett, végül szívelégtelenséget állapítottak meg a proszektúrán. Halála híre csak a temetés után jutott el hozzám. Élettársa fölmarkolta a biztosítási összeget, a segélyeket és az apám holttestét elhamvasztatta. Ez volt a legolcsóbb megoldás. Az urnát, kolumbárium híján, harmadik férje sírjába ásatta, a dorogi temetőben. A fej fának néhány hónap múlva nyoma veszett, és én az idegen halottal társbérletben nyugvók sírja előtt róttam le kegyeletemet, amikor csak apám előtt szerettem volna. Tizenegy esztendő után szántam rá magam a „sírrablás"-ra. Szóltam a helybéli sírásónak, akit az urnát is tartalmazó halomhoz vezettem. Kara úr egy nagy szeneslapátszerű eszközzel kihantolta az éjszakai esőtől puhára ázott földből apám hamvvedrét. Rövid lapátolás után elegyengette a morzsalékot, visszaduggatta a virágokat és az ott talált árva kaporszálat, azután kajánul megjegyezte: „az öreglány az életben nem fog rájönni a dologra." Egy bő bevásárló szatyorban utaztattam Leányvárig a porcelán edénybe elhelyezett fémdobozt. A temetőben Kara úr leemelte anyám sírjáról a fedlapot, s a kávák között kiképezett mélyedésbe tettem az urnát. Földelés, fedlap vissza, most már „csak" apám nevét és a két dátumot kell rátetováltatnom a fényesre csiszolt, fekete márványlapra. Halottak napjára az is meglesz, és tömött szirmú krizantémok között a mulandóság gyertyalángjai fognak lobogni. Ott állok majd nevelőszüleim pora, hamva előtt, és nem tudok mit mondani árnyaiknak, ha bánatomban kérdőn lelkemen érintenek. Sárándi József i