Esztergom és Vidéke, 1991

1991-06-14 / 23. szám

7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A népi gyógyászat a paraszti gyógyító gyakorlat összefoglaló elnevezése a néprajzi szakirodalomban. Magában foglalja a betegségek eredetére, tüneteire és gyógyítására vonatkozó hagyományokat. A népi gyógyászat a nép természetismeretére, növényismeretére épül, valamint a gyakori tapasztalatokra: ez a népi orvoslás racionális, ésszerű magyarázatokon nyugvó része - azonban nem független a népi gyakorlat, az irracionális gyógymódoktól sem. Az irracionális gyakorlat alapján a népi hitvilágban keresendő, és a népi vallásosságban. A népi gyógyászat racionálisnak nevezhető oldala elsősorban a gyógynövények felhasználásán alapult, de ásványi anyagokat, állati termékeket is felhasználtak. A gyógynövények alkalmazását nyomon lehet követni a görög-római gyógyászati munkától kezdve a középkoron át, a nyomtatott orvosi szakirodalomig. Nálunk különösen a XVIII. századtól van sok példa a nép között való elterjedésére. „A néprajztudóst mindenekelőtt a népi szemlélet érdekli, a jelenségeket is aszerint értékeli, mennyiben illeszthetők vagy sem a népi gondolatvilágba. Az orvost viszont kutatásában, rendszerezésében a jelenségek tapasztalati értéke, haszna vezeti. Egy növénynél azt keresi, van-e abban valami hatásos hatóanyag, ami indokolja felhasználását. A racionális gyógymódokhoz kapcsolódó varázslatos mozdulattól eltekínt, figyelmen kívül hagyja, vagy külön csoportba osztályozza" - írja Vajkai Aurél Népi orvoslás a Borsavölgyében c. könyvében (Kolozsvár, 1943. 5.o.). Az elmondottak után nézzük egy szűkebb közösség, Esztergom-Szentgyörgymező (ill. kitekintve néhány Esztergom környéki községre) népének növényismeretét, a gyógynövények alkalmazását, racionális és irracionális orvoslási szokásokat. Elöljáróban Szentgyörgymezőről néhány adatot: Az Esztergom melletti Szentgyörgy mező prépostságát állítólag István király alapította, annyi viszont bizonyos, hogy Telekdi Csanád állította helyre 1337-ben. 1893-ban Esztergom kormányi jóváhagyás mellett egyesül a hozzáépült Víziváros, Szent-Tamás és SzentGyörgymező községekkel. Ettől kezdNépi orvoslás Szentgyörgymezőn ve Szentgyörgymező különállósága természetesen folyamatosan csökken. Lakosainak száma ekkor kb. 3 ezer volt. Ma 4 ezer körül van. Szentgyörgymező katolikus népe főként földműveléssel: szőlő, - gyümölcstermesztéssel foglalkozott. A szőlőt, gyümölcsöt Pestre vitték eladni, a bort pedig a környező bányászközségekbe (Sárisáp, Nagysáp, Bajna, stb.). Általában mindenki tartott állatokat is. Zárt közösség volt, különállóságát bizonyítja, hogy bár természetesen kapcsolatban állt a „nagyvárossal", Esztergommal, de nem vették jónéven, ha valaki a városból nősült, vagy oda ment férjhez. Szentgyörgymező társaséletének középponti helye az olvasókör volt. (Most mozi működik a helyén.) Az olvasókörben jöttek össze a fiatalok, de az idősebbek is. Volt külön olvasószoba benne, és itt rendezték a bálokat, mulatságokat. Szentgyörgymezőn emlékeznek még a gyógynövényeket piacon árusító (füves-) asszonyokra, akik közül sajnos már egy sem él. Sokan azonban ma is gyűjtenek, szakszerűen tárolnak, osztályoznak számtalan gyógyító hatású növényt. Virágzáskor gyűjtik, nem a napon, hanem a padláson szárítják, hogy ne fakuljon, ne szívja ki a nap a gyógy hatását. A családi tapasztalatok több generáción át hagyományozták az egyes növények alkalmazási módját, rokonok, ismerősök, szomszédok bővítették, gazdagították a népi receptúrákat. A kamillát (Chamomilla vulgáris) mind a mai napig sok háznál használják, alkalmazása a növények közül tán a leghosszabb múltra tekint vissza - számtalan bajra való jótékony hatása miatt. Jónak tartották köhögésre - „általában jó közérzetet ad" -, toroköblítésre, szemet borogatni (E. S.). „Inhalálozást" - ahogy mondják kamillával végeznek homloküregygyulladás ellen: „a kamillát megforralják, 2-3 evőkanál sót bele, befekszik az ágyba, a lábassal együtt, leterítve lepedővel (a beteg), szívja a párát magába." (S. F.) A kamilla hajmosásra, szőkítésre is alkalmas volt. A népi kozmetikumok is többnyire a gyógynövények közül kerültek ki. (Folytatjuk) Tisovszki Zsuzsanna Szent Antal és az érettségi Ha kedd, akkor Szent Antal mise több mint 750 éve XII. Leo pápa szerint ő a világ szentje, ő az, akit mindenki ismer. Hatalmas csodatevő, közbenjárását hányan, de hányan kérték ügyes-bajos dolgaikban! Mint most az érettségizők: "egy húszas Szent Antalnak, és meg van a jobb jegy!" - hallom a minap. De melyik nap kell elmenni hozzá? KEDDEN! Aztán leállunk és beszélgetünk, mert sajnos nem tudják a kedd miértjét, meg azt sem, hogy ez egymagában nem elég. Már az 1800-as években kellett érettségi vizsgát tenni, nálunk, Magyarországon, az 1850-es években. De már ekkor kérték Páduai Szent Antal segítségét a diákok! A kedd régi szokás, egyidős Szent Antal tiszteletével. Eredete: ezen a napon temették el, és ezen a napon történtek legtöbbször a csodák. De maga Szent Antal is a keddi napot jelölte meg egy nőnek, hogy kilencszer látogassa meg őt - és a kérése teljesül. Az egyház június 13-án tartja ünnepét. Tehát a szóbeli vizsgák előtt. A vizsgára nyelv kell, úgymond beszélőke. Antalt halála után egy évvel avvatta szentté IX. Gergely. Szent Bonaventura ferences atya mondotta a porladt test és ép nyelv felvételénél: „Óh áldott nyelv, mely örökké Istent dicsérted, most bebizonyítod, hogy mennyire tudsz segíteni a Mindenható előtt!" (A szent nyelve ma is látható a páduai Bazilikában.) Ha a beszélőke meg van, nem lehet baj az érettségi vizsgán! Ezt nemcsak leírom, hanem üzenem is annak a kislánynak, aki egy kicsit fél a június 17-i vizsgától! (V árady) Gobbi Hilda színművésznő édesanyja parafenomén volt. Nemcsak látnoki képességei voltak, hanem az ún. automatikus írás adottságával is rendelkezett. "Megfogott például egy kesztyűt. Tapogatta, becsukta a szemét, és megmondta, hogy kié. Asztalhoz ültették, funér-lapot tettek eléje, amelyen csak a kezét dughatta keresztül, előtte egy kis rakás miniszterpapír, s tollat adtak a kezébe. Falfehér lett, szemét lehunyta, önkívületbe esett és szélsebesen írni kezdett. A körülötte ülők alig győzték cserélni a papírt, legalább ötven ívet írt tele hieroglifákkal, amit aztán egyiptológusok fejtettek meg. Angolul is folyamatosan írt, holott egy szót sem tudott azon a nyelven! ...Anyám egy reggel felébredt. - Mama - mondta, (a nagyanyámnak) - az Emst bácsit láttam egy vízparton, hínár között, bokork ágába kapaszkodva, sárosan, valahol Ráckeve körül. - Az emlegetett Emst bácsi az egyik nagybátyánk volt Bécsben. Nevettek, egyszercsak a nagyanyám azt mondta döbbenten: - Olvastam az újságban, hogy egy Emst nevű képviselő eltűnt. Jelentsük be! - Anyám felhívta a rendőrséget, elmondta az álmát. A képviselőt megtalálták a bokrok között, a hínárban, a víz szélén, Ráckeve környékén. Anyámat szerződtetni akarta a rendőrség, de már késő volt, megbetegedett." olvashatjuk a Gobbi Hilda művészi életpályáját bemutató könyvben. Az automatikus írás modellezésére többféle elgondolás szolgál. Ezek közül az egyik arra épül, hogy a biokommunikációnak egy jellemző sajátossága az, hogy az információátadás a tudatalatti szférában megy végbe, és így előfordulhat, hogy számtalan információt hordozunk magunkban, amiről talán soha nem szerzünk tudomást. Ezeket is, mint a többit, szétsugározzuk, a biokommunikációs láncon továbbadjuk. Bizonyos információk generációkon keresztül egyedrőlegyedre vándorolnak, és nem kizárt, hogy egy késői utód tudatában bukkannak felszínre. így elképzelhető, hogy elődeink élményei, örömei és szorongásai, sőt ismeretei bennünk jelennek meg, több évszázados vándorlás után. Az utódok dédapáik titkait álmodhatják meg anélkül, hogy a dédapák a titkot bárkinek valaha is elmondták volna. Az automatikus írás is hozhat felszínre ilyen távoli telepatikus úton szerzett örökséget. Kele János, a híres magyar "léleklátó", a rendőrséggel együttműködve sikeresen jelölte meg több elveszett gyermek tartózkodási helyét. Technikájához tartozott, hogy az elveszett gyermek egy ruhadarabját, használati eszközét kezében tartva kereste velük a telepatikus kapcsolatot. Gobbi Hilda édesanyjánál is ugyanezt a motívumot vehetjük észre. Ma még nem tudjuk, hogy a bioerőterünkkel okozunk-e a velük érintkező tárgyakon olyan, reánk jellemző, maradó változást, "lenyomatot", amely "támponttul" szolgálhat a parafenoménnak a személy azonosításában, segíthet azt megtalálni a telepatikus háttérzajban. Mindenesetre, ez a több helyen is fellelhető motívum erre enged következtetni! Ernst bácsi víziószerű érzékelése egészen különös eset. Nem kisebb kérdést vet föl mint azt, hogy képesek-e a holtak a biokommunikációra, képesek-e üzenni az élőknek? Minden bizonnyal, a ráckevei nádasba már holtan sodorta őt a víz. De akkor hogyan volt képes a helyszínről, az állapotáról telepatikus úton információt küldeni? Nem zárhatjuk ki egy olyan modell realitását, mely szerint az ún. fizikai létünk a dimenzionálisan sokrétegű természeti világnak csak a tér-idő dimenzióra korlátozódó része, vetülete, amely nem fejezi ki a létünk teljes valóságát. Mivel a biológiai érzékszerveink csak ezekben a dimenziókban képesek érzékelésre, az ezen túlterjedő dimenziók többnyire rejtve maradnak számunkra. Meglehet, realitásnak kell tekintenünk a testi struktúránkkal összefüggő, ahhoz kapcsolódó, de sok mindenben eltérő tulajdonságú, magasabb dimenziójú létünket hordozó részt is, amelynek sokkal kisebb a tér-idő korlátai, mint a testi lényünknek. Feltehető, hogy ezek a paradimenziós struktúrák nemcsak túlélik a testi létünket, hanem már a kialakulásuk is korábbi, és eddig ismeretlen kölcsönhatások rendje szerint meghatározott időre egészülnek ki a "materiális" összetevőkkel. Talán a kozmosz egészét átszövő egyetemes rendező elvek szabják meg, hogy mikor jön el, és mikor jár le az ideje a három dimenziós létnek. Ez a paradimenziós struktúránk - úgy tűnik - nem tud önkényesen materializálódni, de képes a tudatunkra úgy hatni, hogy víziók, álmok, hang- és fényeffektusok, mechanikai mozgások alapján tudomást szerezhetünk jelenlétükről. Mindez, kísértetiesen hasonlít az emberiséggel egyidős, ősi mítoszokban, vallásokban megjelenő létfelfogáshoz. De vajon nem tekinthetők-e ezek a források az ösztönös, intuitív megismerés hordozóinak? Több példa utal arra, hogy az ősi mítoszok gondolati tartalma nem az emberi képzelet szabad játékának a terméke, hanem a maga sajátos elvontságával a világ objektív tulajdonságait tükrözi még akkor is, ha rádöbbenünk a megismerés korlátaira, a világ e "tájainak" irracionális voltára. - Bányai Következik: Az ismeretlen örökség Az élet különös jelenségei (9.) Üzenet a halál után