Esztergom és Vidéke, 1991

1991-04-05 / 13. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Napjainkban, amikor Esztergom a német testvérváros keresésének lázában ég, mintha háttérbe szorult volna a már meglévő espooi kapcsolat. Erről kérdeztük Homor Imrénét, a finn-magyar baráti kör titkárát. - Az espoo-i kapcsolat 1974-ben jött létre, finn kezdeményezésre. A szabályozók akkor meglehetősen szigorúak voltak, még a kiutazáshoz is külön engedély kellett. Továbbá tudnunk kell azt is, hogy ők már a nyolcvanas évek elején felajánlották a gazdasági segítséget, elsősorban szabad építőipari kapacitásukat, de ennek elfogadását az akkori jogszabályok nem tették lehetővé. Pedig azt hiszem, a finn építőipart nem kell bemutatni. Tapiola, a világhírű, kertes házakból felépült finn mintaváros-Espoo része. - A testvérvárosi kapcsolat kezdetben csak a kulturális cserére korlátozódott. De most a finnektől nemcsak a gazdasági csodát tanulhatnánk el, hanem jó tapasztalatokat is szerezhetnénk a többpártrendszeren alapuló önkormányzat működésére vonatkozóan, hiszen Espooban tizenegynehány párt tagjaiból állt föl a képviselő-testület. - Mit tesz a baráti kör a közeledés érdekében? - Ha a gazdaság tájékát nézzük, ott műszaki szakemberek továbbképzésére nyílik lehetőség, de 92-re a cserkészeket is szeretnék meghívni. Mi pedig azt szeretnénk, ha az esztergomiak a finn hétköznapi kultúrát és életformát is megismernék. A finn kapcsolat Művészeti csoportjaink, a Monteverdi és Balassa kórus már többször járt Finnországban, képzőművészeink úgyszintén. Részükről legutoljára a Kimalajnen kórus vendégszerepelt nálunk, májusban pedig az espoo-i művészek jönnek Esztergomba. A gitárfesztiválon, a Dunakanyar nyári egyetemen is mindig van espoo-i hallgató. Eves váltással 15-15 fős ifjúsági küldöttség látogatja meg Espoo-t, illetve Esztergomot. Ha tőlünk valaki finn nyelvet akar tanulni, akkor egy finn nyári egyetemen való részvételre is lehetőség nyílik. Sajnos a mi anyagi lehetőségeink igen rosszak. Számukra egy magyarországi út egyheti fizetésükbe kerül, nekünk ugyanez Finnországba - ötvenezer forintba. A Kimalajnen kórus gyermekeit is a Dobó Gimnázium tanulói vitték haza - vendégként. Természetcsen az ilyenfajta kapcsolatoknak is megvan az előnye, például családok barátkozhatnak össze, s egy-egy levélbéli barátság is kialakulhat. - Mi várható a jövőben? - Nemrég az espoo-i polgármester számos ajánlattal állt elő: meghívta városunk új polgármesterét és küldöttségét, ezenkívül az esztergomi gyermekek számára rajzversenyt hirdetett. A legjobb versenyző espoo-i jutalomutazáson vehet részt. Az Ő gyermekeik rajzait pedig nemrég a József Attila iskolában állítottuk ki. Az Ő törekvésük az, hogy a testvérvárosi kapcsolat tudatosítását már a gyermekkorban el kell kezdeni. S ami a legérdekesebb: javaslatot tettek egy Esztergomban felállítandó Espoo-házra, melyben finn témájú kiállítások - műszakiak és kereskedelmiek is -, tárgyalótermek, néhány vendégszoba-és szauna kapna helyet. Ezen egyáltalán nem kell csodálkoznunk, hiszen ott a városházán is van. Ezenkívül megemlíthetem, hogy az esztergomi evangélikus parókia építésére az espoo-i egyházközség hatvanezer finn márka segítséget adott. Sajnos nyelv dolgában gyengén állunk. Ezidáig Esztergomból csupán Parais Erika tanult meg finnül, pedig a kapcsolatok további bővülésével kell számolnunk. Nemrég járt itt Alpo Kallio, aki a Prímás-szigeten - a kutyakiképző területén - egy teljesen összkomfortos finn üdülőfalut szeretne építeni. S talán még más is van az espoo-iak tarsolyában... (sj.) - Megjelent a Kór-Lap, az esztergomi orvosi újság legújabb száma. Elsőként „dr. Barsi Balázs kisebb testvér" Hajnali párbeszéd az üres sírnál címmel írt a feltámadás ünnepéről, majd Szállási Árpád Kriszms kínhaláláról — orvosi szemmel. Aíz orvosi hiszekegy Hankiss János orvosprofesszor könyvéből való. Dr. Szontágh Csaba az éves jelentés kapcsán arról meditál, hogy az esztergomi és a tatabányai kórház között méltánytalanul nagyok a különbségek - a miénk kárára. Az írás vitaindítónak készült. Dr. Tittmann János egy egészségügyi közvélemény-kutatás eredményeit ismerteti. A válaszadók például egyértelműen elégedetlenek voltak a népjóléti kormányzat munkájával. Dr. Leel-Ossy Lóránt pedig a társadalombiztosítási rendszer megváltoztatásának gátjairól írt gondolatébresztő sorokat. * * * - A Gaudeamus Alapítvány szegedi Kuratóriuma az 1991. évi Sajtónap alkalmából a közelmúltban pályázatot hirdetett a középiskolai diáksajtó jutalmazására. Örömmel írjuk, hogy az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium diákszerkesztősége a Doboló c. újság 1990. évi példányszámaival és az Iskolarádió 1990/'91. tanévi műsortervével - Tóth Major Krisztina főszerkesztő megfogalmazásában - sikerrel szerepelt. A pályázatot „a Kuratórium igen értékesnek találta, s a benne foglaltak megvalósításához 12.000 forint anyagi támogatást tud nyújtani." Meg kell azonban jegyezni, hogy a pályázaton „több, mint 300 középiskolából éltek a lehetőséggel", s a szétosztott összeg mindössze ötvenezer forint volt! Kedves lányok és fiúk! Gratulálunk! LEGYEN EXPO >95 ! Az Esztergomi Ipartestület - Juhász József elnök irányításával - jól előkészített és színvonalas fórumot rendezett a „Világkiállítás előkészítésének mai helyzete" címmel, a Zöld-ház konferencia termében. A Világkiállítás szakmai kérdésében legilletékesebb hazai szakértő Baráth Etele építész, kormánybiztos volt az előadó. A vállalkozók ugyancsak szakszerű okfejtését Szűcs György az IPOSZ elnöke ismertette. Baráth Etele felkészülten, választékos stílusban, elegáns könnyedséggel mondta el az EXPO várható hatását, a vele járó előnyöket és kötelezettségeket. Szugesztív egyénisége hitelességgel párosult, hiszen ennek az ügynek kapcsán bejárta a fél világot, Japántól az Egyesült Államokig. Bevezetője után feltette a kérdést az őt hallgatóknak: van-e köztünk olyan, akit meg kell győzni az EXPO ügyében? Néma csend volt a válasz, tehát a termet zsúfolásig megtöltő esztergomiak - és mások is - mind azt vallották, hogy legyen EXPO '95 ! A legfőbb tudnivalók a Világkiállításról: - 6 hónapig tart nyitva; - pavilonok lesznek, kiállítókkal, ahol az emberek szemlélődhetnek, eszmét cserélhetnek; - hazánknak több táját is megismerhetik a külföldiek, mert nemcsak a fővárosra korlátozódik; - szellemiségben is közelebb hozza egymáshoz Bécset és Budapestet; - újabb és újabb idegeneket csalogat Magyarországra; - a fejlett világ érdeklődésének homlokterébe kerülünk nemcsak 6 hónapig, hanem utána is. A közművek, utak, létesítmények, egészségügyi, kulturális, infrastrukturális fejlesztések várhatóan 500 milliárd forintot tesznek ki. Igen ám, de ebből már a mai napon is szükségeltetne 100 milliárdnyi, ilyen hátrányból indulunk, ezt az EXPO nélkül is meg kell valósítani. A fenti beruházásokra a külföldi és belföldi vállalkozók szándéknyilatkozatát bírja a Világkiállítási Programiroda. Amit gyorsan biztosítani kell a kezdéskor, az a dél-budapesti 50 hektárnyi helyszín előkészítése, közművesítése, 10 milliárdból. Ennek későbbi állami nyeresége 250 milliárd lehet. Nagy üzletről van szó, nem kell félni tőle. Miből legyen? - Mindenekelőtt külföldi tőkéből! Az ellenszolgáltatás nélküli szponzorálásból, hirdetésből 50 MFt térülhet. Belföldi vállalkozók sora várja, hogy kedvező döntés szülessen. Hol legyen? - dél-budapesti központtal és számos vidéki helyszínnel, így Esztergomban is. Városunk történelmi múltja, műemlékei, műkincsei révén több millió látogatót vonzhat ide. Felépülhet a Mária Valéria lebombázott híd, gyógyszálló, autóút, hajóállomás, szigeti rendezés, és még sok minden születhet. Milyen előnyökkel jár? - Többszörösére nő a területek értéke az infrastruktúrával, beépítettséggel, 200 ezer magyarnak munkaalkalmat, és állami bevételt jelent. Ebből is csökkenthetnénk az adósságot. A Kormány garanciavállalása, a Parlament döntése szükséges. 1991. június 5-én Párizsban, a Kiállítások Nemzetközi Irodája lezáija ezt a kérdést, halogatásnak nincs helye. Számunkra, magyaroknak, esztergomiaknak nem cél, hanem eszköz a Világkiállítás. Eszköz arra, hogy idecsalogassa a külföldit pénzével együtt, elmaradottságunkat pótoljuk, fejlesszük életvitelünket és környezetünket, hozzuk be a hátrányunkat. Támogassuk a Világkiállítási Programirodát a megrendezés szándékában! Pálos Imre 1991. március 23-án közel harminc szervezet - köztük a Magyar Gazdasági Kamara, a Magyar Kulturális Kamara, a Magyar Utazási Irodák Szövetsége, a Széchenyi Társaság, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a Vállalkozók Országos Szövetsége, stb. - létrehozta a Világkiállítási Fórumot. Cé\ja, hogy a Budapest-Bécs Világkiállítás előkészítésével kapcsolatos kormányzati és önkormányzati munkában minél szélesebb rétegek érdeke képviselve legyen. Támogatja az Országos Közmunka Tanács és a városi, falusi közmunka tanácsok megalakulását a feltételrendszer megteremtése, majd a megvalósítás érdekében. A csatlakozást az alábbi címre várják: IPOSZ, 1054 Budapest, Kálmán I. utca 20. Telefon: 111-6822 4