Esztergom és Vidéke, 1991

1991-03-22 / 11. szám

7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Hazaszeretet (?) Az 1956/57-es tanév végén a kalo­csai gimnázium egyik végző osztálya tablójára ezeket a sorokat íratta, életük jelmondataként: „Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar" A város tanácselnöke - akit helyi szokás szerint, kebelmérete alapján, „csöcsös" Treszkának nevezett a la­kosság - ezt ellenforradalmi megnyi­latkozásnak jelentette ki, s Vörösmarty Mihály csodálatos szép­ségű, megrendítő erejű szavait eltávo­líttatta a tablóról. Amikor az úszóvilágbajnokságról hazatért válogatottunk, a repülőtéren Széchy Tamás edző így nyilatkozott: Ennek az országnak magyarok a fiai és lányai, s ezt mint csapat most érez­tük igazán! A tévé-riporter, mintegy csodálkoz­va, megkérdezte: Hogy jutott eszükbe Darnyi Tamás világbajnoki győzelme után az alapít­ványhoz való hozzájárulás? Mire Széchy Tamáson volt a csodál­kozás sora: Hogyan? Egész egyszerűen úgy, mert magyar sportolók vagyunk! Ez a mi népünk, ez a mi országunk, ide tartozunk! A riporter nem tudott mit kezdeni e szavakkal -, odébbállt. Az ország lakossága egyre kiábrán­dultabban figyeli az országgyűlési képviselők szűnni nem akaró dühödt pártviszályait, egymásra acsarkodódá­sait, konok hatalomvágyát. S akad né­hány honszeretetről árulkodó honatyai és honanyai megnyilatkozás, melyet tökéletes közöny, sőt elutasítás kísér, mint például Maczó Ágnes szavait Eörsi Mátyás részé ről. E testületre ma­ga Kossuth Lajos sem tudna hatással lenni. Alig néhányuk ajkán tudnám csak őszintén hangzónak elképzelni Balassi Bálint verssorát: „ó én édes hazám, te jó Magyaror­szág!" K.Á. V LAPOZÓ A Honismeret c. folyóirat 1990/5-6. számában jelent meg Or­tutay András cikke Az „árvák könyve", mint honismereti forrás címmel. Á szerző, az egykori Eszter­gom vármegye levéltárában őrzött községi árvakönyvek közül a párká­nyi járásban lévő Magyarszölgyén árvakönyvét mutatja be. Miként a cikkből megtudjuk, az árvák és gyámolításra szorulók hely­zetét - a feudalizmus ideje alatt ­általában a helyi jogszokások szabá­lyozták. Az állam szociális gondos­kodásának első jelei Mária Terézia nevéhez fűződnek, aki 1767-ben, Úrbéri pátensében leszögezi, hogy a földesúri falvakban a földesúr joga ill. kötelessége az árvák felügyelete. Ennek ellenére - mint a cikkből kitűnik - gyakorlatilag a község által kinevezett „Árvák Attyja" vezette azt a számadást, amelyben az árva­vagyonok sorsát (tőkekölcsönzés, kamatnövekedés stb.) nyomon lehe­tett követni. Magyarszölgyén árvaszámadásá­nak e fennmaradt második kötetét 1829-1838. között vezették. E tíz esztendő alatt 65 árvára vonatkozó adatot tartottak nyilván, ami más községekkel - mint pl. Bajna ­összehasonlítva, magasnak tűnik. Az eltérés okára további kutatások deríthetnek fényt. Érdekes korabeli jogfelfogást vi­lágítanak meg azok a bejegyzések, melyek 40, illetőleg 50 esztendős ár­va ill. gondnokolt katonákra vonat­koznak; nyilván, állandó távollétük miatt nem tartotta alkalmasnak őket a vagyon kezelésére a község és az úriszék. Ortutay András cikke, túlmenően azon, hogy a helytörténetkutatásnak - a szakirodalomban is ritkán fellel­hető - forrástípusára hívja fel a fi­gyelmet, egyik fontos tanulságának azt tarthatjuk, hogy a gyakran „holt"-nak titulált levéltári iratanyag is - szakértelemmel és az adatok mö­gé látás képességével - életszerűvé válhat! Kántor Klára A természeti jelenségek között a lel­ki jelenségek megkülönböztetett he­lyet foglalnak el, mert a biológiai fejlődés legmagasabb fokát elérő em­ber legkorábban ebben ismerte fel ma­gasabbrendűségét az élővilágban. így vált összekötő kapoccsá az emberi pszichikum az anyagszerű test és a természetfölötti Szellem között. így válhatott a lelkijelenségek egy része transzcendens, természetfölötti, ok­kult misztikus fogalommá. De valójá­ban nincsenek okkult jelenségek, azonban vannak tisztázatlan, megma­gyarázatlan jelenségek, amelyeket meg lehet közelíteni misztikus módon is. Az életből távozók utolsó üzenetét épp úgy nem tudjuk még ma sem meg­magyarázni, mint a telepátia, a teleki­nézis (tárgyak gondolati energiával történő mozgatását), vagy a gömbvil­lám jelenségét. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy a telepatikus jeladás a vészhelyzetekben a leggyakoribb. Ez­zel cáfolva a jelenséget elbagatellizá­lóknak azt a magyarázatát, hogy a megérzésekben vágyainkat fogalmaz­zuk meg. A tapasztalat azt is bizo­nyítja: egymáshoz lélekben közelállók között sikeresebb és szinte független­nek bizonyul a távolságtól! így arra gondolhatunk, hogy a testünket - ha­sonlóan az elektromos vagy gravitáci­ós térhez - egy eddig ismeretlen erőtér, bioerőtér veszi körül, amely szinte csak a végtelenben válik zérussá, és az egymásra hangolt erőterek között ál­landó kapcsolat van. Ezek, a ma még nem ismert erőterek képesek informá­ciót továbbítani az élő szervezetnek az állapotáról. Az említett példák azt a gondolatot is felvetik, hogy vajon testi létünk pusztulása után nem marad-e „valami", ami még hosszú időn ke­resztül képes a kapcsolattartásra? A halál időpontjában, vagy a halál után vízió formájában megjelenő kép sokszor a testi megjelenés benyomását kelti oly annyira, hogy a tényleges ál­lapot el sem dönthető. A gömbvillá­mokkal kapcsolatban észleltek olyasmit, hogy felrobbanásukkor a gömb belsejéből ismeretlen eredetű tárgyak kerültek elő, vagy a gömb tér­fogatánál lényegesen nagyobb térfo­gatú víz ömlött ki. Még furcsább esetet említ Uri Geller: egy barátja édesany­jánál vendégeskedtek; halk roppanást hallottak az üvegszekrény felől. Oda­mentek, s a polcon egy olyan agyagfi­fedezték az „új világot", felfedezték Amerikát. Ezzel a felfedezésükkel ki­terjesztették az akkor ismert világ ha­tárait, amelynek peremvidékét Eurázsia, ill. Afrika partjai jelentették. A 19. század végén a fizika - impo­nálóan szép sikerek után - befejezett építménynek tűnt. Phillip von Jolly professzor atyai, baráti intelemmel óv­ta a fiatal Max Planckot a fizikusi pá­lya választásától. Akkor úgy tűnt, valóban csak néhány megoldatlan probléma tisztázása maradt a 20. szá­zad fizikusainak, mint pl. a radioakti­vitás, a fénysebesség különös Az élet különös jelenségei (3) KÍSÉRTET JÁRJA BE A FIZIKÁT! gurát találtak, amely a háziasszony szerint soha nem volt ott, soha nem látta azt, és fogalma sem volt arról, hogyan kerülhetett oda. Erről az egyiptomi férfit ábrázoló szoborról mértékadó muzeológusok megállapí­tották, hogy értékes, Kr. e. 7-12. szá­zadból származó, jó állapotban lévő műtárgy, amelynek felbukkanása tel­jesen érthetetlen (tárgyak hasonló rej­télyes felbukkanásáról a továbbiakban is lesz szó). A táigyaknak a térben, időben történő ilyen rejtélyes utazásai is arra utalnak, hogy a térről, időről alkotott felfogásurkat célszerű felül­vizsgálni és nem zárhatók ki olyan „tér-idő alagutak" létezése, amelyek magyarázatot adhatnának az említett furcsa esetekre. Az emberi gondolkodás törté­netében mindig fontos állomás volt az az időszak, amikor alapvető változás következett be a világról, a térről alko­tott felfogásunkban. Pl. döntő vállal­kozás volt az, amikor bátor portugál hajósok körbehajózták a Földet és fel­viselkedése, a hőmérsékleti sugárzás, a fényelektromos jelenségek. Ki gon­dolhatta akkor, hogy éppen ez a né­hány megoldatlan kérdés vezet nemsokára a fizika forradalmához, amelynek nyitányát éppen Max Planck vantumelmélete, Einstein rela­tivitáselméletejelentette?! E két elmé­let alapvetően új szemléleti távlatokat nyitott, fizikai világunkról alkotott ké­pünk számtalan kérdőjellel szőtte át, problémák sokaságát vetette föl. Ma, a 20. század végén, újra észre­vehető néhány olyan Jelentéktelen" kérdés, amelyek megoldása fizikai vi­lágképünket gyökeresen megváltoz­tathatja. Ezek a jelenségek nem illeszthetők be a természetről alkotott mai felfogásunkba, de ha létező dol­gokra vonatkoznak a kérdések, akkor a tudomány nem térhet ki a magyará­zat keresése elől. Például az elektrodi­namika ma ismert törvényei értelmében nem lenne szabad léteznie gömbvillámnak, mégis számtalan fénykép, helyszínleírás, szemtanú el­beszélése kétségtelenné teszi létezé­sét. Megoldásra várva „vésztjóslóan" gyülekeznek a tudomány hatáijelensé­gei, mint pl. a Karib-tengeri térségben körülbelül fél évszadon keresztül meg­figyelt rejtélyes hajó-, majd később re­pülőgép-eltűnések, vagy az olyan különleges emberi képességek, ame­lyek lehetővé teszik laza érintés útján az anyag szerkezetének olyan megvál­tozását, amely most már az egyre töb­bek által végrehajtott kanálhajlítást eredményezi. Tárgyak átjuttatása összefüggő fa­lon, fotópapír exponálása bioenergiá­val, a telepátia, a telekinézis (tárgyak lebegtetése gondolati energiával), a jö­vőbelátás, a levitáció, vagyis élő sze­mélyek lebegése, súlytalan állapotba kerülése, az élet és halál határán lévő élőrendszerek körüli jelenségek, moz­gások, zajok, víziók, időben, térben távoli tárgyak felbukkanása mind­mind olyan probléma, amelyek egyér­telműen arra figyelmeztetnek: felül kell vizsgálnunk a térről, időről alko­tott felfogásunkat! És nem zárható ki, hogy ennek a felülvizsgálatnak forradalmi követ­kezményei lesznek. További térdi­menziók számításba vétele, létünk dimenzionális határainak kitágítása egy íy világhoz és nem a másvilághoz vezet el bennünket, amelyben ma még érthetetlen, csodaszámba menő jelen­ségek kaphatnak tudományos magya­rázatot. - Bányai ­(Következik: A sejtek vészjelzései)

Next

/
Oldalképek
Tartalom