Esztergom és Vidéke, 1991

1991-03-22 / 11. szám

2: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE hírek... események... tudósítások... jegyzetek.... töprengések... Tavasz a kertekben Ennyi kertet, mint Esztergomban és környékén, keresve is alig talál az ember. Hogy a szorgalmas kertészekről már ne is beszéljünk! (Vagy inkább csakis őket dicsérjük?) Emitt metszőollót csattogtatnak, amott már gyűjtik is a gallyakat, gereblyélik a kiszáradt avart, gyújtják a tavaszi tüzeket. Sürög-forog a gazda. Hol a szerszámokkal, hol meg a borral teli kancsóval... A borsót, mákot, sárgarépát, dughagymát, fokhagymát a hólével kellett talajba juttatni, most már nagyobb rendet lehet és kell teremteni a kis tanyán, ahova ezután gyakrabban jár ki a család, érkezik vendég. Hasznost a kellemessel! - szokták mondani, vagyis: dolgozni, fáradozni, mert ez testedzés, sőt kikapcsolódás, ugyanakkor az elvetett mag, a metszett fa, az ültetett palánta hasznot is hoz a konyhára. „Ki mint vet, úgy arat!"tartja a népi bölcselet. A mostani szorgalomból ítélve: bőséges aratásuk lesz a kertészkedőknek! Sok kicsi... Az alábbi leírt aprócska „témákra" valaki példaként hozta: a Vörösmarty utcában az egyik ház építkezésénél a mesterek reggel azt vették észre, hogy az éjszaka leple alatt valakik) „bekoppintottá(k)" az ablaküveget, s néhány ezer forint értékű építési szerelési anyagot elemeltek. A károsultak illetékes helyen jelentették, s talán mert „csekély" a kár, az intézkedés elmarad... Kora reggel megyek a piaci árusítóbódék közt. Az úttesten tucatszámra hevernek a szétszórt üres ládák, hanyatt „fekszenek" a mázsás súlyú árusító asztalok... Telefonálnék, öt-hat helyre is el kell látogatnom, míg egy „használhatót" találok... A veszélyes kanyarokban vasoszlopokra feszített lánccal óvják a járókelők testi épségét, de...az alkalmi „erőművészek" foghíjassá tették már a védőláncokat. Soroljam még az apró-cseprő nagyon is bosszantó károkat? Jön a nyár, vele együtt a fellendülő idegenforgalom. Intézkedjünk a törvény szigorával a vandalizmus megfékezésében, mert különben rossz hírünk terjed a világban! Hittanóra és... kirándulás Első hallásra furcsának tűnhet ez a „párba állítás", de aki ismeri az esztergomi református egyháznál meghonosodott szokásokat, ezt természetesnek veszi. A közelmúltban Arató Miklósné tanárnő és néhány szülő a hittanórákra járó gyermekek számára szervezett kirándulást. Az összeállt csoport társasbusszal „felszaladt" Dobogókőre, majd - rövid nézelődés és pihenő után - gyalog vágott neki a piros jelzésű turistaösvénynek, erdőn-hegyen át le, Dömösre. Azt mondták a résztvevők: ez volt a legcsodálatosabb útszakasz! A hegyi túra felénél megpihentek és jóízűen elfogyasztották az otthonról hozott elemózsiát. Könnyebb hátizsákkal, teli gyomorral még vidámabb volt az út második fele. Dömösön ismét buszra szálltak, így érkeztek haza, illetve a református parókiára. A nagy túra után meg este nyolcig ott maradtak szórakozni az egyházközösség nagytermében. Ebben a teremben minden szombaton, délután 4-től ifjúsági órát tartanak; az összejövetelre szeretettel várják - és ezúton is meghívják - a város református ifjúságát! Vissza a természethez! Már az felér egy hírrel: a Fürdőszálló épületében aprócska üzlethelyiségeknek, butikoknak adtak működési lehetőséget. így kapott itt néhány négyzetméternyit Pruzsinszki Imre, gyógynövény-kereskedő is, akitől megtudom: januárban nyitott, az akkori, eléggé gyér látogatottság óta azonban fokozatosan jön fel az üzlet, mind többen térnek vissza a természet-adta gyógymódhoz. Különösen a gyógynövényeket keresik sokan. A fájdalom és gyulladás csillapító orbáncfű, a vérzés csillapító és vizelethajtó mezei zsurló a csalántea, a fokhagyma-drazsé pillanatnyilag a legkapósabb áru. A tévében hirdetett Epasel, az aranyér elleni kenőcs is „sláger lett" Esztergomban, noha a 200 forintos ár nem éppen csekély. Most az általános üdítőhatású és bőr regeneráló Aminoerg kezd „divatba jönni"... Újabban már fűszerféléket is kínál vevőinek a gyógynövény szaküzlet. Szokások Barkaszentelés Húsvét előtt egy héttel, időtlen idők óta, barkaszentelést tartanak a szentgyörgymezői templombajáró hívek. Ez virágvasárnap egyik legnagyobb eseménye. Az idősebbek még jól emlékeznek rá, hogy a mindenkori harangozó kéveszámra hozta a templomba az ilyenkorra megjelenő barkát. A virágvasárnapi mise végén a pap megszentelte a tavaszt jelző, a természet örök megújhodását szimbolizáló sok-sok ágacskát. Aztán mindenki kapott belőle egy-egy szálat. Nagy becse volta megszentelt barkának: a hívek hazavitték, a ház gerendájába tűzték, de a házba nem vitték be, mert - így mondták sok bolhát, hangyát vonz a lakásba. Viszont - tartották - a torokfájásra egyhülést hoz. KIVÉTEL? Már jó ideje gördült velem - március 16-án - Esztergomból Kertváros felé a reggeli öt-tizenötös járat. A busz haladt, én meg bosszankodtam. Újra és újra végig gondoltam: vajon hol vétettem az illemkódex ellen? Történt ugyanis, hogy előző este megkérdeztem a buszpályaudvar információs irodájában: holnap szombat lévén, milyen járatokkal juthatok el reggel hatra, Kertvárosba. A tájékoztatáskedves, részletes, pontos volt. Olyanynyira, hogy még azt is közölték: buszt a 13-as indítóálláson találom majd. Nem vagyok babonás, sőt kifejezetten szeretem a 13-ast. De azért jó nagyedórával hamarabb érkeztem. Valóban ott a busz, környékén néhány utas is lézeng. Az indulás ideje közeledik, de... Mégegyszer megnézem a szélvédője mögötti táblát: Dorog-Tát-Tokod- és vissza, Esztergom. Nem kétséges, ez az „enyém"! Csakhogy: néhány perccel negyed hat előtt, három-négy indítóállással hátrább, mozgolódás. Csak nem?... Futástól lihegve kérdezem az idős gépkocsivezetőtől: Esztergom-Kertváros?... Bólint. Jegyváltás közben mondom, hogy a tegnap este engem még úgy informáltak... Kemény hang utasít rendre: nem látom, hogy ott más kocsi áll?! Már mondani se merem, az is ugyanezt a táblát viseli... Mások is állnak ott... Meglehet, hiába vártak, a komor arcú úr még egy-két papíron adminisztrált, pénztárt zárt, s indított. Igaz, hajszálpontos időben. De ez már mitsem segített az én - s talán nem csak az én - keserű szájízemen. Alig vártam, hogy Kertvárosban kiléphessek a szép, tiszta, kivilágított, pontosan indult és érkezett BX 62-42-es buszból. Pedig még az este oly jólesett a pályaudvari kedves felvilágosítás. Hinni szeretném: az én „tizenhármas esetem" épp az a bizonyos kivétel volt, ami mindig erősíti a szabályt! ; Rovatszerkesztő: Kiss József ; L J