Esztergom és Vidéke, 1991

1991-03-08 / 9. szám

2: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE hírek... események... tudósítások... jegyzetek töprengések... így is lehet? Alig másfél esztendő alatt sokszor voltam irodákba „bekopogtató" olyan napokon, amikor volt, s amikor nem volt ügyfélfogadás. Néhol hellyel, sőt kávéval, üdítővel kínáltak, de... őszülő halántékkal azt is meg kellett érnem, hogy - finoman szólva - ajtót mutattak. Szívembe markolt ez, mert onnan jöttem (igaz nem csábított erre senki), ahol a zsarnokság uralkodott, s a kisebbség számára kettőzött fájdalmat okozott amikor azt kérdezték: hát az állam nyelvén nem érti, hogy ma nincs ügyfélfogadás?!... Értettük, persze, hogy értettük. Sőt, azon sem csodálkoztunk, hogy a „többségi" atyafiaknak soha sem volt zártajtó... Mindezt azért írtam le, mert a minap engem is hivatalos, írásos felszólítás invitált a hivatalba, pontosabban a megyei Adóhivatal Esztergom-Kertvárosba kiszálló „kirendeltségéhez". Mert életem első önálló adóbevallását tettem, bizonyosravettem: ebből alapos „leckéztetés" lesz. Ezért gondoltam: essünk mielőbb túl rajta, s a 9-12 óra ügyfélfogadásból az első órát választottam. Néhány pillanatig álltam csak Esztergom-Kertváros, Wesselényi utcájának 35-39 számot viselő hatalmas épületsora előtt, az OKTÁV kapujában. Innen több tábla is mutatta, hol keressem az adóhivataliakat. Nem tagadom, megilletődve léptem a „hívólevelemen" megadott szobába. Zömök, teltarcú, a legénykoron már túljáró, kedves, mosolygós férfi állt szóba velem. Hellyel kínált, papíromat kérte. Pár pillanat múlva bocsánatkérések közepette mondta is, hogy mi a „beidézés tárgya": a harmadik oldalra már elmulasztottam beírni a kért adatokat. Beírta, nekem csak alá kellett írnom, hogy a javításnak szemtanúja voltam... Aztán még kétszer-háromszor is kérte a bocsánatomat, hogy ide fárasztottak, hogy ilyen semmiségért zaklattak, de értsem meg: ők ebbe az okmányba nem javíthatnak... Mit mondjak? Nem csak megbocsájtottam a zaklatást, de azóta is el-el gondolkodom: hát így is lehet ügyet intézni, így is lehet ügyfelet fogadni rohanó világunkban? ; Rovatszerkesztő: Kiss József ; L---, J Üdvözlégy, március! Számomra egyik legszebb hónap a március. Úgy érzem a februári dermedtség után kissé „megrázza magát" a természet, „nyíy tózkodik", „ébredezik". ... Megyek a Kis-Duna parton, nézem, hogy az ősszel kikötött vitorlások, folyami járgányok egyre jobban „kiemelkednek" a vízből. Ilyen alacsony vízállást idősebb emberek is ritkán láttak a Kis-Dunán... Vízityúk úszkál, élelmet keres, még az sem zavarja, hogy a támfalon kuporgó halászok horgaikat dobálgatják a nagy „zsákmány" reményében. Arra sem hederít, hogy az egyik vitorlás tetőszerkezetén kaparóval, rozsdamarőval dolgozik a tulaj, készül a nyári nagy túrákra... A sétányt szegélyező platánsor csupasz ágain koratavaszi „koncertet" tartanak az apró, itt telelt madarak: „nyitnikék... nyitnikék..." Egy-egy eltévedt sirály is „besegít" a hangoskodóknak... Az égbolt derült, szél sem rebben, a sétány peremén serken a fű, kissé sárgásán, gyámoltalanul, gyúródottén... Holnapra talán már haragoszöld színben pompázik a parti szegély... Fiatalok viharzanak el mellettem, nevetve, önfeledten... Nem tudom miért, de felszabadult vidámságuk, tavasztérző örömük bennem, a sok évtizedet megélt, őszülő halántékú, emberben is megpendít egy húrt, s velük együtt szeretném világgá kiáltani: Üdvözlégy, március! Pihent a komp? • /A kérdésre mosolyog a drótkötéllel bíbelődő matróz. -Ismerem Petőfi versét, amelyben azt írja, hogy: „ Pihen a komp, kikötötték.." Bizony, elég régen tanultam már... Aztán a kompra fordítjuk a szót, s megtudom, hogy sem a komp, sem a vontatója, a Zalka nem pihent, javítás alatt volt, mert bizony ráfért már a teljes felújítás. Nagy az évi teherforgalma, s a személyforgalom sem elhanyagolható... Nézem a gondosan rendbetett, festett, „csíkozott" kompot, s a mellette pöfögő Zalkát, a vontatót. Már-már abban is megegyezünk a matrózzal, hogy a túlsó partig „elbeszélgethetünk", jegyet sem kell váltanom, majdő elintézi... Meghökken mikor mondom, hogy ez legalább egy határsértéssel érne fel, hiszen nem vagyok még „ teljesjogú " magyar... Marad hát az, amit eddig is szinte naponta tettem ezen a tájon: bámulom a partról a komprafutó járműveket, a libasorban elinduló gyalogosokat. Bevallom: kicsit irigylem is őket, hogy pár perc alatt más országba mehetnek... Aztán akaratlanul is a Mária Valéria híd csonka pillérére réved tekintetem... Háború... Pusztítás... Béke... Az imént elindult kompot szépen, egyenletesen vontatja a Duna sodrásában a megszépült Zalka... HÍRHARANG - FIATAL FOTÓMŰVÉSZEK munkáiból nyílik kiállítás a Zöldház-Galériában március 8-án, 17 órakor. A megnyitón Barcsay Tibor mutatja be Galambos Anita, Gráf Ildikó, Harmos Csilla és Kovács Melinda fotóit. - PROGRAMFÜZET jelent meg II. János Pál pápa augusztusi, magyarországi látogatásáról. A részletes tájékoztató a postán kapható. - „AURÓRA"-KONCERT lesz március 8-án, 20 órakor, a „Zöldház" pincéjében. A győri punkcsapatot a Narancs Klub látja vendégül. -HIDEGKONYHA nyílt a Kossuth L. u. 17. sz. alatti élelmiszerboltban - közismertebb nevén a „ Bányászban " -, egyelőre csak kedden és csütörtökön „ üzemel". -FARSANGI MULATSÁG várja az érdeklődőket március 9-én, 18 órakor, a Volán szálló éttermében - zenével, tánccal és vacsorával! - SÁNDOR GYÖRGY humoristával március 13-án a Szabadidő Központban, egy 19 órakor kezdődő „ Rene-szeánsz "-on találkozhatunk - JÓGA-TANFOLYAM indult a Szabadidő Központban, három hónapos időtartammal. Ez idő alatt megismerhetjük a természetes életmódot és rátérhetünk a boldogság, az önmegvalósítás útjára - állítják a szervezők. - HUMORFESZTTVÁLT rendeznek március 18-án 19 órakor a „Zöldházban" - Bach Szilvia, Éles István, Ayala & Brindisi, valamint Liliom Károly közreműködésével. A BÉRLETI HANGVERSENYSOROZAT újabb előadására március 19-én kedden, 19 órakor kerül sor a Ferences templomban, ahol - Strausz Kálmán vezényletével - a Debrenceni Kodálykórus lép fel. B. B. Megkérdeztük: mit mutat egy év mérlege a Szabadidő Központban? Kérdésünkre Csernus Ferenc, a Szabadidő Központ igazgatója válaszolt. - Semmit és sokat... Látom, így ebből nem lesz interjú, kicsit tekintsünk hát vissza, hogy a jelent, s a jövőt elemezhessük. Egy évvel ezelőtt nem én ajánlkoztam, hívtak erre a munkára. Nem volt új a munkaköröm: 1982-1989 végéig a régi művelődési házban, Művelődési Központban dolgoztam, ahova Szentesről kerültem versenyvizsgával. Ne feszegessük a múltat, a letűnt időt. Mire lenne jó a mentegetőzés, a másra való mutogatás? Elmúlt... A Zöld Ház, tudom, sokakban kelt visszatetszést. Ennek jogos vagy jogtalanságát sem tisztem vitatni... Tavaly áprilisban (tehát még nem telt el azóta egy év) ültem a Szabadidő Központ igazgatói székébe. A bizonyításra másfél évet kértem. Mit akarok ezalatt az idő alatt?... Hogy az úgynevezett szabadidő központban egy ifjúsági centrum alakuljon ki. Szerintem, évtizedek óta hiányzik ez Esztergomban. Az ifjúsági központon kívül legyen ez a város közérdekű központja is, ahol a legváltozatosabb szakkörök, klubok, szakcsoportok, közéleti csoportosulások stb. találkoznak... Nyújtson a lakosság legszélesebb rétegének olyan rendezvényeket, ahol jóval az előadások megkezdése előtt kitehetjük a táblácskát: „Minden jegy elkelt"... Hosszabb ideje foglalkoztat a művészmozi (ARTKINO) meghonosítása. Ha módunk lesz rá, helyet kap műsorunkban... Ami az úgynevezett nagy rendezvényeket illeti, ezeket tudatosan „adagoltuk" lassított formában, s közben tanulmányoztuk: mit igényel a város közönsége. Mi a kamaraszínház jellegű előadás-forma mellett szeretnénk dönteni. Nos, a feltett kérdésre válaszolva: az ifjúsági klubövezet életképesnek bizonyult. A látogatottság az előírt tervnek megfelelően nyolcvan százalékos, de a mutató folyton nő. Hetente 350-400 ifjút látunk vendégül. S a közvéleménykutatásból az derül ki, ezek az ifjak jól érzik nálunk magukat. Alakulnak, létszámunkban bővülnek a szakkörök... Hangsúlyozni szeretném: valamennyi csoportosulásunk pártmentes, független, minden réteget szeretettel várunk. Természetesen, az intézmény fegyelmét, jó hírnevét őrizzük. Nehézségként említeném, hogy a „házban" igen sok még a társbérlőnk. Ez néha zavarólag hat, de reméljük: a kért másfél év ezt is, a többi hiányosságot is megoldja majd...