Esztergom és Vidéke, 1991

1991-02-22 / 7. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Sajnos vannak köztünk akik elvétették az utat, és Európa helyett kelet felé indultak. Szólni kellene nekik, nem arra húzzák!a szekeret, amerre a többség szeretne haladni! Álljanak meg, - változtassanak irányt! A „magasabb rendű" tervgazdálkodás idején volt az a bevett szokás, hogy mielőtt bármit tettek volna egy új beruházáson, - mindent elpusztítottak, - minden fát kivágtak, hogy szűz területen indulhasson az építkezés. A nyolcvanas években azonban már több példa volt arra, hogy megőrizték az értékeket, vagy előre átgondolt módon - a közfelháborodást elkerülendő - előmunkálatok után kezdték meg az esetleg pusztítással járó új érték létrehozását. Ilyen volt például a füredi sétány öreg platánjainak kivágása. Az öreg fák közt ugyanis ott nevelgették már az utódfákat. A rendszerváltás után, útban Európa felé, azt remélte az ember, hogy most már csak ilyen előkészített, átgondolt- humanista beruházásaink lesznek. Sajnos a tények nem ezt igazolják! A városközponti kisgyermekek közkedvelt „Szándokán" játszóterét másfél éve szétdúlták, szétromboltatták a tisztelt" vállalkozó urak. Nem látjuk a vállalkozásuk célját? Úgy tűnik: csak!arra tudtak vállalkozni, hogy elveszik a legkisebbektől a játszóhelyet! Melyikőjüket zavarta volna, ha az eltelt másfél évig a „megszerzett?", használaton kívüli „telkükön" játszanak gyermekeink? Hol vannak a leszerelt játékok? Talán csak nem a keleti példák szerint, a „miénk a gyár" elvet követve, hazavitték? Szeretném hinni, hogy a műanyag csúzda nem valamelyik „vállalkozó" kertjében van felállítva! Uraim! - fog ezen a területen még történni valami? Vagy ügyességük abban ki is merült, hogy kihasították a közösből ezt a területet? Várjuk a további lépéseket! Európai receptek szerint: - végy egy új területet, - építess egy új, jobb játszóteret a régi helyett, - csak ezAz újságíró vallomása A tizenharmadik Nem egy szerencsés szám. Bizonyos Lee Iacocca úr, pénzszakértő és autóspecialista, állást változtatott. Mivel egyébként is nap mint nap összerúgta a port főnökével, s a szomszéd cég már-már kezdte elirigyelni az ő sikereit (- úgyis szebb a szomszéd rétje-), megelőlegezve a további szurkapiszkát, átment - hozzájuk. Magas fizetés reményében, amelyet ő köthetett ki, ha immár volt cége hasznát tudja produkálni ebben az új kócerájban. (Az egyik a Ford volt, a korábbi; a másik meg valami GM - General Motors Company.) Vágjunk bele! - javasolta elképedt új gazdáinak. Első: a fizetés. Kérek évi - ezek a lököttek évi fizetésben gondolkodnak évi 1, azaz egy dollárt. Aztán majd ha rend lesz, teszünk rá százalékot. Lett. A GM (dzsí-em) felfutott. Előbb otthon, aztán délebbre, majd Európában; most meg már Szentgotthárdon is üzemet épít. Ahol - állítólag - részletre is lehet majd autóból való autót venni. (Mint a konyhabútort.) Iacocca úrnak rátették a százalékot, most már nyugdíjas, élvezi a | megérdemelt munka utáni pihenés gyümölcseit. Persze, könnyű volt neki. Értett is hozzá, aztán olyan szorító előírások sem fojtogatták, hogy mindenképpen fel kell venni azt, ami jár - szóval tehette. No meg előbbi helyén sem keresett rosszul, habár ott is elég alacsony összegről indult. Városunkban fel kell venni azt, ami jár. Tetszik, nem tetszik, felvesszük, ahogy felveszik a jutalmat (3-4-5000forintok), 13. havi fizetésként, az egyébként is túlfizetett pedagógusok. (?) Mi nem akarunk tudni kijönni 1 dollárból! Nekünk több kell! Aztán meg mit is lehet háromnégy hónap alatt csinálni? Nyoma sincs, hogyan is lehetne?! Ha elolvad a hó, lessük, hátha történt valami. Hátha betakart valami újat, hasznosat, jót, szépet - valami egydollárosat. Rafael Balázs „Ha ellenséget akarsz szerezni, menj el szerkesztőnek!" - mondotta volt Illés Endre, a Szépirodalmi Kiadó hajdani igazgatója. Ő tudta, az elégedett szerző a legritkább a földön. Vagy azért haragszik, mert írása nem jelent meg azonnal, s ha igen, akkor a rövidítés miatt orról, s ha ez is rendben van, akkor az általa gyönyörűnek vélt magyartalan mondatok átírásáért haragszik meg egy életre. Illés Endre szólása manapság gyakran eszembe jut, amikor egyikmásik írásom miatt némelyek tetemre hívásra ítélnek. Az olvasó joggal váija el, hogy a tollforgató legyen bátor, „előzze meg korát", leplezzen le, mondogasson oda, mutasson rá a hatalom visszaéléseire. De: legyen tekintettel a kisváros érzékenységére, s olyanokat bíráljon, akikkel nap mint nap találkozik az utcán. Hadd mondjam el esetemet: Városszerte beszéltek egy közalkalmazott enyhén kétes hírű vállalkozásáról. Megkerestem. Először kérdőre vont: miért pont őt, a kishalat pécéztem ki, amikor a cápák nyugodtan vadásznak. S ott frissiben-melegében „földicsérte" a lapot. Végül üzleti érdekeire hivatkozva haladékot kért. Megadtam. Az újságírónak a lobbik érdekeit sem illik sértenie. S ha mégis megteszik, ki védi meg? - Tehát vigye a után bonts le az építkezés helyén levő régit. Kerítsd be a megszerzett területed, - tájékoztasd nagy táblán az érdeklődőket, milyen nagyszerű dolgot építesz itt, ki vagy Te, ki a terveződ, ki a kiviteleződ és mikor lesz kész a létesítményed. Úgy hírlik: külföldi partnerekre várnak. Ezzel a lépéssel próbálják a külföldiek előtt bizonyítani: "mi aztán kemény legények vagyunk, még ezt is meg tudjuk tenni!" Nem hiába imádkozták valamikor európaszerte:, A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!" Az a gyanúm, ha egy jóérzésű európai meglátja ezt a félig szétvert játszóteret, megijed Önöktől. Mást kellene kitalálniuk tőkecsalogatónak! Hiszem és tudom, minthogy mindenben van kivétel, az Önök RT.-je is csak egy kivétel a magyar vállalkozások között. Egy nyugati társulási forma- keleti tartalommal! (Ené) bőrét a vásárra - jelképes tiszteletdíjért. S egy más jellegű vád ellenem: túlságosan sok írásom jelenik meg a lapban. Erre csak azt mondhatom, hogy újságunk megformálójának, tördelőszerkesztőjének többször a lelkére kötöttem, írásaim néhány számmal odébb is időszerűek. De ezek - többnyire jobb híján - mégiscsak napvilágot látnak a következő számban. Mindazonáltal arra kérem a tisztelt Olvasót, ragadjon tollat, s ha szép számú, jól megírt, napjaink kényes kérdéseit boncolgató írások versengenek lapunk hasábjain, ígérem, hangom ritkán fog hallatszani... Sebő József , Japán tanszék" is működik a Balassa iskolában. Vezetője Kurasawa Machiko, aki feleségként került Esztergomba. Hetente egy alkalommal foglalkozik az ötödikes gyerekekkel. Megismerteti őket a japán életmóddal és szokásokkal, sőt egy-egy népdalt is eldúdolgatnak. A foglalkozások nyitottak, hasonló korú gyerekeket más iskolákból is szívesen látnak. Az oroszt már csak a 6. 7. és 8. osztályban tanítják „kifutóként" - ahogy ott mondják. Helyette a 4. 5. osztályban angolt indítottak. A német szakkörben pedig a 3-8. osztályosokkal foglalkoznak. MEGALAKULT a Munkanélküliek Egyesülete Várjuk Egyesületünkbe Önt, akinek nincs munkája Önt, akinek még van Önt is, akinek segíthetünk és Önöket is, akik segíthetnek nekünk! ha úgy érzi, hogy érdekeit nem képviseli senki, ha úgy érzi, hogy elvész a hivatalok útvesztőiben, ha úgy érzi, hogy sehová sem tartozik, ha úgy érzi, hogy embertársának még tud segíteni, AKKOR JÖJJÖN KÖZÉNK! Jelentkezni lehet: Esztergom, Szabadidő Központ 102-es szoba Tel: 13-050