Esztergom és Vidéke, 1991

1991-02-22 / 7. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE SZEKERES JÁNOS TERMÉSZETFOTÓIBÓL Mily hosszú egy nap, 24 óra még több: 1440 perc. sőt több, 86.400 másodperc.. De mindez százszor több, ha várunk valakit. Lassan feledünk, nem mindent, de sokat. Láncraverten Lassa

n megnyugszunk, ha másért nem: a látszatért... CSOÓRI SÁNDOR ÜZENETE* 1991. február 6. Kedves Tibor, leveled épp abban a pillanatban érkezett meg, amikor a hosszú, téli aszályos hetek után végre esni kezdett Pesten is a hó. Esni fölszabadultan és megmámorosodva. A magamfajta babonás ember jó jelnek tekinti az ilyen sugalmazó egybeeséseket. Arra gondoltam ösztönösen, hogy a havazással Esztergom üzen nekem. Mégpedig azzal a bujtogató szándékkal, hogy higgyem el: nemcsak a nyár lenyűgöző ott a dombok között, hanem a hóesés is. Mondd meg Esztergomnak: ne bosszantson. Ha nem volnék megint ideláncolva Pesthez, nem a két házsor közötti havazást bámulnám most sem; nem az antennákkal teletűzdelt, hepe-hupás háztetőket, hanem a fehér örvénylésből előfeketedő diófáimat s messzebb a Börzsönyt, az ónszínű Dunát s a Garam-torkolatot. De okosabb lesz, ha abbahagyom ezt a havazás fölötti füstölgésemet, mert észrevétlenül belelendülök a témába s befogom bizonyítani, hogy a városban nincs igazi ihlete és stílusa a hóesésnek, és okfejtésemet még Te is félreérted, azt gondolván, hogy az urbanitás iránti érzékenységemet holmi előítéletek korlátozzák Csodálkozol, hogy epéskedem, illetve gúnyolódom ? Ne csodálkozz! Annyi éretlen és fekete mondatot nyeltem el az utóbbi időben, hogy megmérgeződtem tőlük Szerencsére azonban még megajándékoz a sors olyan vigasztaló órákkal, mint amilyeneket az Esztergomi töredék című könyvem bemutatóján élhettem át Veletek Ma se tudom, hányan jöttek el a találkozóra, de a zsúfolásig megtelt terem azt bizonyította, hogy az esztergomiak nagy részét, főként az értelmiségieket, a hiltúra és az irodalom kérdései még el tudják csábítani, ha megérzik mögöttük a komolyságot, a megszenvedettséget s a remény izgatottságát. Nemrég Szegeden jártam s ott is hasonló érdeklődést tapasztaltam. Az irodalmi kávéház falait majdnem szétvetették az érdeklődők. Azt élhettem át ott is, amit Nálatok a Technika Házában, hogy a kultúra még akkor is bizalmat ébreszthet az emberekben, ha más téren járvány szerűen fertőz a bizalmatlanság. Ebből, persze, rögtön arra kell következtetnem, hogy a kultúrára nemcsak a műveletlenség ellenében van szükségünk, hanem azért is, mert a kultúra - a humanizmushoz hasonlóan - önmagában is érték Azt érzékelem már régóta, hogy Ti is ezért töritek magatokat. A Farkas Ferenc-est megrendezésétől kezdve az Esztergom és Vidéke című lap megjelentetéséig minden fáradozástok ezt a gondolatot szolgálja. Nem tudom, milyen anyagi lehetőségetek van az újság rendszeres megjelentetésére, de ha lehet, tegyetek meg mindent, hogy a városnak és környékének legyen egy saját arculatát tükröző lapja. Egy lapja, mely a Város közérzete mellett a benne élők és benne dolgozók kultúráját meghitten és hűen sugározza vissza. Vállalkozásaitokhoz derűt és lendületes erőt kívánok Baráti üdvözlettel: Csoóri Sándor •(Válasz Nagyfalusi Tibor levelére, amely lapunk február 1-jei számában jelent meg.) -C U.' f,tJi*. ^ ^(f0^, / TV ,-j A^V <7 U'.C'I. 7 . f, . * t^c J £ fa ^ ^ <:

A -a// ^ ' /' • v r y cisu « Cr\/ Városunk legidősebb költője A Népszava című lap kezdeményezésére megalakult az Amatőr Költők és írók Szövetsége. Az országos kezdeményezésen fölbuzdulva a Zöld Házban is alakulófélben van egy Ilyen kör. A jelentkezők közé tartozik KOMORA ISTVÁN, aki a maga 83 évével valószínűleg városunk legidősebb költője. Egyébként 1927 óta lakik Esztergomban. Mint elmondta, fiatalabb korában is szívesen verselt, de írásai a háborúban elvesztek. Korábban soha nem publikált, noha egy levelezőlapon harmincháromezer betű segítségével írta le a novarai ütközet történetét. Az amatőr költők és írók KRISTÁLY című lapjában máris megjelent egy verse. íme egyik kedves alkotása: A LÁTSZATÉRT lll(PÍÍfc! I