Esztergom és Vidéke, 1991

1991-02-22 / 7. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE : A község híradója Régebb óta tervezik már a Dunakanyar eme községében, hogy a környező települések mintájára egy időszaki megjelenésű saját újságot hoznak létre. A közelmúltban határozat született ezzel kapcsolatban: Dömösi Híradó címmel rövidesen megjelenik az első évfolyam első száma. A lap kihozatalát a tantestületiek vállalták, de közreműködik majd a szerkesztésben-írásban a község lakossága és részt kérnek ebből a munkából a képviselő-testületi tagok is. Ábel-szeg Annak idején jó néhány Erdélyből áttelepült család kért - és kapott ígéretet a dömösiektől, hogy a Pilismarót felőli peremrészen, az erdőkövezte dombtetőn, Ábel-szeg néven egy erdélyi jellegzetességeket magán viselő falurészt építhessenek, amelynek keretében egy, népművészeti tárgyak készítésére, eladással egybekötött, állandó kiállítására alkalmas épületet is elhelyeznének. A korábbi tanács ígérvényén túl, nem az ő hibájukból, elég sokáig húzódott az ezzel kapcsolatos előkészítő munka. A minap Fehér Károlyné, a község polgármestere örömmel újságolta, hogy a községfejlesztés véglegesített dokumentumában, a VÁTI tervezésében most már helyet kapott az Ábel-szeg, s a velejáró népművészeti műhelyeket, kiállítótermet magába foglaló építmény is! Lehet tehát újra toborozni, munkára ösztönözni az építkezni szándékozó áttelepülteket. Hattyúdal Nem sokszor, de láttam már hattyút. Mindig megcsodáltam kecses tartását, hófehér színét, méltóságteljes úszását, de... férfiasan bevallom: dalát még nem hallottam. A szó átvitt értelmét viszont jól ismerem. Nem sorolom, hogy jó magam hányszor kényszerültem már „hattyúdal" megírására, tolmácsolására, vagy csak éppen tudomásul vételére. Most is hattyúdalt kopogtatok írógépemen. Hattyúdalt a már majdnem megszokott, itt-ott népszerűvé vált „... és vidéke rovat" megszűnéséről. Legalábbis abban a formában, ahogy eddig közöltük lapunk második oldalán, többé nem közlünk ilyen rovatot. Nem, a világért sem szeretnék melankolikus hangulatot megütni ezzel a pár sorral. Nem is búcsúzik a rovatvezető sok kedves riportalanyától, ismerősétől, olvasójától, csak tájékoztatja őket: ezután, lapszerkesztési szempontok, anyagi megfontoltságok és más érdekek építőjellegének figyelembe vételével többé nem lesz önálló rovat az „... és vidéke". A „vidék" azonban „nem száműzettetik" lapunkból, sőt: ezután is szívesen közlünk ilyen természetű anyagokat, várjuk olvasóink leveleit, észrevételeit, híreit, hirdetések. Ez a hattyúdal tehát bár halk, de egyáltalán nem pejoratív értelmű. Úgy védjük: általa még többet, még érdekesebbet, közérdekűbbet tudunk m^jd nyújtani olvasóinknak - a lap második oldalán. Most azonban még következzenek az „... és vidéke" megszokott anyagai. Alszik a kenyér Megyek a friss hóval belepett "vidéki" úton. Nem látom, csak tudom, hogy itt mindkét oldalt kalászosféle húzódik a Dunamenti agyagos talajban. Jól esik nézni, hogy arasznál is vastagabb takaró fedi a csípős fagy elől a korábbi enyhes idő hatására már-már megzsendült növényt. Önkéntelenül is édesanyám egyik bölcs, paraszti mondása kalandozik gondolatomban: „Alszik a kenyér!" Igaz, jóanyám akkor mondta ezt nekünk, ha este lefekvés előtt próbáltunk kenyeret kérni. A kenyér másnap is kellett, s bizony elég gyakran voltunk szűkében a kenyérnek is az én gyermekkoromban, a két világháború között... A meleg gépkocsiban ülve, s az ablakon ki-ki pillantgatva most arra gondoltam: a jövendőbeli kenyér alszik. Az a kenyér, melynek sorsáról, a föld megműveléséről oly kemély szócsaták folynak mostanában a Tisztelt Házban, s szerte az országban. Didergő, fagyos növény formájában alszik még a kenyér. Honatyáink, képviselőink, szavazatainkkal megbízott elöljáróink, vezetőink döntenek az alvó kenyér sorsa felől. De vajon tudják-e azt amit az édesanyámféle parasztember tudott, hogy mikor alszik a kenyér? Tudják-e értékelni a földet, a velejáró munkát, a paraszt földhöz való ragaszkodását? Ággódnake eleget a kenyér, a föld, a földművelő nyugalmáért? S megbecsülik-e kellőképpen a megtermesztett kenyeret? Mert szép, tetszetős, kívánatos az üzletek polcain sorakozó friss, ropogóshéjú, foszlósbélű hófehér magyar kenyér. De a minap szinte megdermedve figyeltem, hogy a guberáló két egész kenyeret vett ki a járdaszéli kukából. Hát így becsüljük mindennapi kenyerünket?! Munkára szólít a DBK Dömös Barátainak Köre fennállása óta az egyik legszorgalmasabb kezdeményezője, elvégzője valamennyi olyan teendőnek, ami a közösség érdekét szolgálja. A beavatottak szerint az idei tervük már elkészült, de ennek jóváhagyására csak ezután kerül sor. így nem akarták nyilvánosságra hozni azokat a feladatokat, amelyek netán anyagi, vagy más okokból végülis kimaradnak a programból. Azt viszont nem titkolták: leghőbb vágyuk, hogy az idén Vatikánból eljöjjön Dömös prépostja és felszentelje a már rendbetett altemplomot. Tervezik a felső kápolna rendbetételét, de legalább a megkezdését, hogy mielőbb ezt is európai színvonalon mutathassák be a régészet iránt érdeklődő turistáknak, a hazai közönségnek. Pályázatok Alig adtunk hírt arról, hogy hosszú huzavona után van már jegyzője Pilismaróinak, most újabb pályázat közzétételének lehet szemtanúja, aki a helységben jár: az iskola igazgatói székének elfoglalására hirdet pályázatot az önkormányzat. A pályázatot július 31-ig lehet benyújtani az állás betöltésére. S ha már lúd, legyen kövér! szokták mondani. A művelődési ház igazgatói széke is megüresedett e hónap közepétől. Az ide pályázók jelentkezését is várják a községbeliek. Reflektorfényben Régi vágyuk teljesül a pilismarótiaknak ezen a nyáron. Pilismarót Barátainak Köre úgy határozott, kéri a polgármesteri hivatalt, s a képviselő-testületi tagokat, hogy járuljanak hozzá a község jellegzetes köztereinek a turista idényben való éjszakai kivilágításához. A kérés meghallgatásra talált. A Dobozi szobor, a református domb és a katolikus templom tornya reflektorfényes megvilágítást kap a turistaidényben. ; Rovatszerkesztő: Kiss József ; L J Farsang... az iskola javára Hagyományőrzés szempontjából, Esztergom környékéről, Dömöst az elsők közt lehet említeni. így volt ez most a farsangbúcsúztatás alkalmával is. A szülői munkaközösség kezdeményezte, hogy rendezzenek álarcosbált, s a bevételt fordítsák az iskola javára. Mint már korábban megírtuk ez a most elkülönült intézmény (eddig Pilismaróthoz tartoztak) anyagi gondokkal küzd, hogy a tanítási feltételekről, a nevelői ellátásról, szemléltető eszközökről ne is szóljunk. A farsangi bálon a gyerekek szerepet mutattak be, zsűri értékelte a jelmezeket, a szülők pedig sok értékes tárgyat ajánlottak fel a bál alkalmával kihúzott tombolára. TAXIRENDELÉS ÉJJEI^NAPPAL! AUTÓMENTÉS, INDÍTÓSZOLGÁLAT 0-24 ÓRÁIG TELEFON: (33) 11-355