Esztergom és Vidéke, 1991

1991-11-30 / 42. szám

6: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Akvarell In memóriám Huszárik Zoltán Közös barátunk, Dobai Péter keltette fel Huszárik Zoltán érdeklődését személyem iránt A Csontváry forgatásának egyik szünetében, 1979 augusztus 18án érkeztek hozzám látogatóba, Leányvárra. Mindketten hozták élettársukat; Zoltán Mónikát, Péter Gitit. Én sem egyedül fogadtam őket. Jó benyomást kelthetett bennük a nyugalmas falusi környezet és a beszélgetéseink folyamán szövődött kölcsönös baráti rokonszenv. Fogta őket a hely, sokat kószáltunk a környező dombokon. Zoltán nem volt szószátyár, fekete básonypantalóba és garbóba öltözött, nyúlánk alakja hallgatásai közben is magára vonta figyelmünket. Gyermekkori érdeklődéssel ámulta a természetet, de éberen követte társalgásunkat is. Olykor tréfás, csipkelődően ironikus megjegyzéseket fűzött egyegy vitatott kérdésünkhöz. Szellemes és tápláló észrevételeiből (például: „Előttem áll az egész múlt".) annyi kedvesség áradt, hogy részrehajlás nélkül érezhettem sármőrnek őt. Készülő filmjéről alig beszélt, noha látható volt, hogy együttlétünk ideje alatt is foglalkoztatta a dolog. Augusztus huszadikán gépkocsival rándultunk ki a váli erdőbe, ahol néhai Vajda János vadászgatott Megnéztük a kifosztott, romos kastélyt is, melyben a költő alkalmanként elidőzött. Késő délután, éhesen tértünk vissza Leányvárra. Minden ehetőt fölfaltunk, ami a spájzban akadt. Boroztunk is, persze. Este Péter indítványozta a hazatérést, javaslata azonban nem talált visszhangra, Zoltánból pedig kitört a mókamester. Betegre kacagtuk magunkat alakításain. „Levezetésül" börtönélményeinket kellett előadnom. Pohár pohár után - ismét megéheztünk. Se zsír, se kenyér a háznál. De volt szedetlen krumpli az éjszakai kertben. Zoli zseblámpával világított, én meg vödörbe dobáltam a bokrokból ásóval kifordított krumplit Amikor végeztünk a müvelettel, ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy elmondjam, mennyire tetszett a Szindbád. Fakulnak a színek a filmen mondta rezignáltán. Dombra kapaszkodó kertemből lefelé jövet még megállapodtunk: ő tervezi majd következő kötetem borítólapját Mire a dolog időszerűvé vált Zoltán már sírban nyugodott. Sárándi József TELI KÖNYVVÁSÁR A VÍZÜGYI MÚZEUMBAN A téli hónapokban csökken az idegenforgalom, így a múzeumok látogatottsága is. Az adottságokat pedig ki kell és lehet használni. Ezen a téren példa értékű jó kezdeményezésbe fogott a Magyar Vízügyi Múzeum, Kaján Imre múzeológus és Szókéné F. Erzsébet népművelő-könyvtáros vezetésével. Arra törekedtek, hogy a téli hónapokban kulturális rendezvényekkel hívják fel a figyelmet a múzeumra. December elejétől téli könyvvásárt rendeznek, méghozzá nem is akármilyet! Három hazai könyvkiadó: az Európa, a Gondolat és a Magvető teljes téli könyvkínálatával leköltözik Esztergomba, a múzeum termeibe. Sót: a könyvvásár idején neves írókat is vendégül látnak. Az Európa Könyvkiadó író-olvasó találkozójára december 9-én, 16 órakor kerül sor, Kállay Kristóf közreműködésével. Ekkor vásárolhatjuk meg Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam című két kötetes memoárját, az 1942-44-es esztendőkről. A rendkívül érdekes emlékirat most jelenik meg először magyarul, számos adalékkal szolgálva ahhoz, hogy törtémelmünk e két viharos évének eseményeit vüágosabban láthassuk. (Kállay Kristóf a volt miniszterelnök fia). Hozzájuthatunk Batthyány Lajos gróf főbenjáró pöre című kötethez is, amely az első felelős magyar kormány miniszterelnökének koncepciós peréről szól. A per anyaga először 1932-ben német nyelven volt olvasható. Úgyszintén eljut hozzánk Ernest Renan: Jézus élete című világhíres könyve, Réz Pál fordításában. A renani Jézus-kép legszabatosabb kifejezője talán e sor: „az én országom nem e világból való". A Gondolat Könyvkiadó író-olvasó találkozójára december 12-én, 16 órakor kerül sor, Rithnovszky János közreműködésével. Ó A fény túlsó oldalán című regényét dedikálja. Ezenkívül megvásárolhatjuk Angelini: A katolicizmus (A világ nagy vallásaisorozat) kötetét, Van Loon: Rembrandt művét, Szerb Antal fordításában, Kari Rahner Az ige hallgatója című bölcseleti írását. Mind a szülők, mind a gyerekek érdeklődésére számot tarthat John Holt Iskolai kudarcok című regénye. A Magvető Könyvkiadó vendége Esterházy Péter lesz. Ó december 19én, 16 órakor várja olvasóit a Vízügyi Múzeumban, Hahn-Hahn grófnő pillantása című, most megjelenő regénye kapcsán. Szintén e kiadó jelentette meg Páll Árpád Harangszó a mélyből című kötetét. Ez huszonnégy olyan beszélgetést tartalmaz, melyeket a szerző a romániai magyarság szellemi elitjének legmarkásabb képviselőivel folytatott 1982-89 között: író, történész, filozófus, régész, jogász, néprajzkutató, geográfus, matematikus, természettudós egyaránt megszólal a kötetben. Ugyancsak a Magvető jelenteti meg Tandori Dezső: Döblingi befutó című regényét, Bella István: Arccal a földnek című verseskötetét, Szerb Ántal: Magyar irodalomtörténetéi és számos hazai és világirodalmi művet. A karácsonyi ajándékvásárlás során tehát ide, a Vízügyi Múzeumba is érdemes lesz betérni! (OSI) Úgy tetszik, mi mindig többre értékeljük a mai verebet a holnapi túzoknál. Úgy tetszik, hogy a történelemtudatunk tele van csupacsupa feltételes módú kérdéssel: mi lett volna, ha... Mi lett volna, ha a pápista és nem-pápista magyarok nem egymás ellen fordultak volna, hanem - mondjuk - a török ellen? Mi lett volna, ha észrevesszük és megszívleljük nagy látnokunk-prófétánk, Ady Endre immáron nyolcvanhat éve megjelent újságcikkét (Magyarul is tudnak: Budapesti Napló, 1905. márc. 2.)? Mi lett volna? Talán az, hogy régebben megérkeztünk volna az Európa-házba, és nem kellene most meglehetősen tétován toporognunk a küszöbén. Ha azoktól tanultunk volna, akiktől tanulnunk kellett volna. De mi nem a fentebb megnevezett madarak közül választottuk a nagyobb testűt, hanem a leghatalmasabb termetű szárazföldi emlőshöz igazodtunk, „aki" pedig tudvalevőleg rettenetes nehezen tanul, de legalább annál könnyebben felejt. Pedig a tehetségek soha nem hiányoztak ebből a hazából. Az egy négyzetkilométerre számított sűrűségük magasan „verte" mindig is a világátlagot! De a kicsinyes, nevetséges, szemellenzős és végzetesen káros szakmai féltékenységek - Naksol, Béres-cseppek, Celladam, görgős eke stb. - romboló és fejlődésvisszahúzó hatásának nemzetközi táblázatában még a tehetségtabellánál is előkelőbb helyet vívnánk ki magunknak. Ezért aztán mindig éppen azok vetettek gáncsot az előrevivő kezdeményezéseknek, a korszakos tehetségeknek, akiknek éppen észrevenni ük, felfedezniük, támogatniuk kellett volna, mivel hivataluk és hatalmuk ezt rendelte egyik legfontosabb kötelességükül. Tengernyi figyelmeztetés, jóslat, jobbító szándék hangzott el itt, és rendre mind-mind visszapergeti a hatalom páncéljáról, mint az a bizonyos borsó. Ady szavaira sem figyelt Veréb-e vagy túzok? fel senki illetékes ember. Pedig miről is ír Ady? Idézem: „Yokohamában meghal egy magyar, aki Komáromból vándorolt ki a krizantémok országába. A japáni hivatalos úrak erre levelet írnak Komáromba - magyarul... Miközben fájdalmasan, de hősiesen áldozzák föl a maguk sok ezrét, az országban szakadatlanul folyik a munka... Mi Amerikától félünk? Itt Japánban nő Európa fejére egy különb és emberibb kutúra. Ha ez a sárga veszedelem, hát - sárga. De miközben Mandzsúriában ömlik a vér, az egész világ államait tanuló és tanulmányozó japánok kóborolják be... Bárcsak rokonságban volnánk velük... Ok még magyarul is tudnak. Mindent tudnak... Mi ellenben keveset tudunk, s azt se jól... Magyar nagy és pénzes uraink alapítsanak magyar ifjak számára vagy tizenöt stipendiumot. Hátha ott, szélső Keleten a rokonainktól könnyebben megtanulhat nók mindazt, amit itt Nyugaton kellett volna, s nem tudtunk..." íme - ezt látta Ady nyolcvanhét évvel ezelőtt, az orosz-japán háború idején. De rajta kívül szinte senki sem látta vagy akarta látni ugyanezt. Olyannyira nem, hogy amikor 1913-ban megjelent Kosztolányi Dezső műfordítás-gyűjteménye a japán Macuo Baso remek haikuival (haiku=három rövid sorból, összesen tizenhét szótagból álló vers), a fordítót többen is hamisítással vádolták meg, állítván, hogy ilyen nevű japán költő nem létezik. Pedig ezekből a remekmívű versikékből újra megtanulhattuk volna, amit az évszázadok során elfelejtettünk, és amelyről az idegen népek még valamikor azt állították, hogy a legsarkalatosabb tulajdonságaink közé tartozik: a beszéd lényegre szorítkozó rövidségét és a cselekvés azonnaliságát, gyorsaságát, amelyet nem gátolhatnak holmi patópál-betegségek. Ha Japán látványosan azzá emelkedhetett, aminek ma az egész világ látja, akkor mi is elérhetjük, hogy a szomorú borongásnál jóval több mosoly derüljön ebben a kicsi hazában. Persze ha nem felejtjük el, hogy Keletről is van mit és kell is tanulnunk. - ti - án SPRECHEN SIE DEUTSCH Német nyelvet tanulók, vagy valamilyen szinten már beszélők számára szeretne klubot indítani a SZIGET Olvasóköri Egyesület Cél: a német nyelv használata társalgási szinten. Az igények felmérése érdekében várjuk a jelentkezőket az esztergomi Városi Könyvtárban, akár személyesen, akár telefonon, akár levélben. (Esztergom, Pf. 106, Tel. 33/11-945.) További tájékoztatás ugyanott. J