Esztergom és Vidéke, 1991

1991-10-31 / 40. szám

4: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A jóléti erdőgazdálkodás nem új jelenség. Legfejebb az ezer arcú, ezer hasznú erdő jelenkorunkban előtérbe kerülő és egyre keresettebbé váló „mellékterméke". A szemlélődő, összefüggéseket kereső ember korán észrevette az erdő immaíeriális - tehát nem dologi, pénzben ki nem fejezhető - áldásait. Ennek első irodalmi megnyilvánulását az alexandriai Theokritősnél (szül. 300.) találjuk. Az erdők, ligetek, tágas legelők, amelyeket jelenetei hátteréül néhány sorral odarajzol, mindmáig hívogató és szelíd tájai. A környező természetet Theokritos fedezte fel az irodalom számára. A klasszikus görögöt még nem érdekelte a táj, még túlságosan közel volt a természethez. Alexandria viszont, ahol Theokritos felnőtt korát töltötte, tipikus ókori nagyváros. Nincs „zöldövezet", csak sivatag veszi körül. A szicíliai származású Theokritos szívesen emlékszik vissza ifjúkorának erdős tájaira a nagyváros rabságában. Költészete még ma is magával ragadja a városi olvasót Az erdő, a táj szeretette - éppen jelenkorunk bizonyítja - inkább nagyvárosi vonás. Az után vágyódunk, ami hiányzik, ami messzire tűnt az életünkből. * A kései középkor tudatos erdőszeretetét, természethez fordulását már számos irodalmi emlék bizonyítja. Gondoljunk csak például Assisi Szent Ferenc és legelső rendtársai néhány írására, vagy olvassuk el ilyen szemmel Janus Pannonius és Balassi Bálint természettel kapcsolatos verseit. Ezek részletesebb elemzése azonban inkább az irodalomtörténet, mint a szakirodalom világába tartozik. * A szoros értelemben vett jóléti erdőgazdálkodás és a vele oly szorosan összefüggő környezet-, ill. természetvédelem a legutóbbi évtizedekben indult virágzásnak. Ám tévedés volna azt hinni, hogy csak jelenkorunk törekvése. Középeurópában - közelebbről a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia ausztriai területén -JosefSchöffelt Mödling város egykori polgármesterét tekinthetjük első úttörőjének. Ó a híres Bécsi erdő megmentője (1970-ben bélyeget is adtak ki halálának 60. évfordulója alkalmából). Jórészt neki köszönhető, hogy 1905-ben már törvénytervezet készült a környezet, ill. természetvédelem érdekében. 1912-ben több természetvédelmi jellegű egyesület megalakulásáról tudósítanak bennünket a korabeli lapok. 1913-ban már folyóiratuk is volt, 1914-ben pedig a „Hongondozási Egyesület" keretén belül Természetvédelmi Szakállomást állítottak fel. Az I. világháború után újra működni kezdett számos egyesület, és 1922ben végülis megalakult a Természetvédelmi Szövetség. Az első konferenciáját 1923-ban tartotta Innsbruckban. A II. világháború megszakította ennek tevékenységét ám már 1947-ben újra megtarthatta a háború utáni első konferenciáját A Szövetség alapelve világszerte megszívlelendő, sőt az egyedül járható út: „Az ifjúsággal megkedveltetni a természetben és a természettel való életet. Természeti élményeken keresztül rámutatni az összefüggésekre és a természetesegyensúly jelentőségére." Amikor az 1867. évi kiegyezést követő politikai-gazdasági-társadalmi fellendülés idején a turistamozgalom kezdetét vette Budapest székesfőváros környékén, az erdők több célú hasznosítása és ennek keretében üdülőértékük céltudatos fejlesztése még ismeretlen fogalom volt. A kifejezetten pihenési, kirándulási célt szolgáló városi erdők ugyan kialakulóban voltak már akkor (Budapest Sopron, Kőszeg, Pécs és Debrecen), de a városok határán túl elterülő erdőkben még semmiféle jóléti-turisztikai berendezést nem találtunk. Pilisünk azonban - ezt a lokálpatrióta büszkeségével állíthatjuk - kivétel volt Dobogókő és környéke - a hazai természetjárás bölcsője - ugyanis akkor még a közalapítványi erdőbirtokokhoz tartozott amelynek legfőbb kezelője a vallás- és közoktatásügyi miniszter, más szóval a kultuszminiszter volt. Ezt a hivatalt a szóban levő időkben gróf Csáky Albin töltötte be, aki maga is lelkes híve volt az akkor kibontakozó turistamozgalomnak. Személyes támogatásának is köszönhető, hogy 1888. decemberében megalakulhatott az első fővárosi turistaszervezet. Ennek közvetlen előzményei - megint csak jogos büszkeségünkre! - röviden az alábbiak: 1888. szeptember 23-án (egyes források szerint 24-én) Dr. Téry Ödön, c.) a pilismaróthi erdőben levő Hoffmann-kunyhó a turisták részére megnyítassék s e célból az egyesület részére két kulcs kiszolgáltassék, d.) a mexikói, pilisszentkereszti, pilisszentlászlói és sikárosi erdőőri lakban levő erdőőrök az esetleges hozzájuk betérő turistákat méltányos árak mellett élelemmel és éjjeli szállással elláthassák, stb." Mindezek meg is valósultak a gyakorlatban. ad.) a. Elsőként kiépült a jelzett turistaúthálózat Dr. Thirring Gusztáv 1900. évi ,3udapest környéke" c. útikalauza már harminc (!) turistajelzéssel ellátott útvonalat tárgyal a pilisi és a budai hegyekben, amelyek legnagyobb része ma is használatos. ad.) b. A mexikói vendégszobát a turisták ténylegesen igénybevették. Erről a fennmaradt Vendégkönyv tanúskodik. ad.) c. A Hoffmann-kunyhó felavatása után az egyik kulcs az Egyesület budapesti helyiségében átvehető volt, amit ezt dr. Thirring Gusztáv fent említett útikalauzában olvashatjuk. ad.) d. Az erdőőrök által nyújtott szolgáltatásokról az iménti útikalauzban többek között ez áll: (a sikárosi) , János István erdőőr az ellátásról is jól gondoskodik, a MTE (Magyar Turista Egyesület) konzervraktárt tart itt" (fenn). Az említett turistarendeletb./pontja elrendelt még, hogy „az 1890. évben A JÖLETÍ ERDŐGAZDÁLKODÁS MÚLTJÁBÓL Dr.Thirring Gusztáv és társaik Dobogókőről lejövet hosszasan megpihentek a pilisszentkereszti Klastromkert forrásánál, és itt elbeszélgettek a helyi közigazgatási és társadalmi vezetőkkel. Itt és ekkor történt, hogy - áthatva a táj szépségétől - elhatározták egy Budapesten székelő, a középhegységi turistáskodással foglalkozó egyesület megalakítását. Ez még ugyanezen év decemberében meg is történi. A pilisszentkereszti Klastromkert, illetve a benne fakadó Klastromkút így nevezetes turistatörténeti esemény színhelyévé vált, amit akésőbbiekben kőoszlopra állított emléktáblával is megjelöltek. Az egyesület kezdetben nem volt önálló. Megszületésekor a „Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztálya" lett a hivatalos neve. De három év múlva, függetlenné válva az előbbitől, „Magyar Turista Egyesület" néven önálló jogi személyként folytatja még nagyobb lendülettel munkáját. A gyorsan virágzásnak induló turistamozgalom - ma „társadalmi nyomásnak" nevezzük a jelenséget - támogatására már a következő évben megjelent az 1889. évi 19.701 számú un. turistarendelet. Ebben gróf Csáky Albin kultuszminiszter egyebek között engedélyezi, hogy „... a turistaegyesület a.) az uradalmi (erdő)tisztek hozzájárulásával a kérdéses útjelzéseket megkezdhesse és az útmutatókat felállíthassa, b.) a (Pilisszentlélek) mexikói erdőőri laknál egy vendégszoba turisták részére berendeztessék..., Pilis-Szent-Kereszt község határában fekvő Dobogókő közvetlen közelében egy egyszerű menedékkunyhó uradalmi költségen felépíttessék". Ennek megtörténtéről nincs dokumentumunk. Feltehetőleg ez azonos a dr. Thirring-féle utikalauz által emLtett Malva-kunyhó\ú, amely a Pilismarót Disznósárok felső részében, a Hárommezőrét közelében állt és Csupor István közalapítványi erdőmester feleségéről, Hoffmann Malvinról nyerte a nevét Az igényeket mindenesetre nem elégítette ki, mert 1898. évben felépült a közelében a dobogókői famenedékház. Arról is gondoskodott az Egyesület - ill. akkor még csak a Budapesti Osztály -, hogy a kirándulni vágyóknak megfelelő utikalauz is álljon rendelkezésére. Még 1889-ben kiadják a „Kirándulók kalauza a Budapest - SzentEndre vasút mentén" c. könyvecskét. Erről a korabeli Turisták Lapjában ezt olvassuk: tartalmazza a Szent-Endrei vasút állomásairól tehető összes kirándulások leírását, a nyári menetrendet és egy át nézet es térképet. Ára 10 krajcár. Kapható a Szent-Endrei vasút állomásain, a kalauzoknál, valamint Budapesten Károlyi György papírkereskedésében (V. Dorottya u. 10.)". Még ugyanezen évben megjelenik ugyancsak a Budapesti Osztály kiadásában - a kitűnő térképész, Kogutowicz Manó által szerkesztett első turistatérkép. Pontos címe: „Budapest környékének térképe turisták használatára". Méretaránya 1: 50.000 volt és ötszörös (!) színnyomattal készült így ír róla a Turisták Lapja: „Ezen térkép, mely kizárólag kirándulók, turisták s utazók igényeinek szem előtt tartásával készült, felöleli Budapest környékének azon részeit, melyek a turistaság szempontjából fontosak és érdekesek... Tartalmazza a turistákat és kirándulókat érdeklő összes részleteket, az összes közlekedési vonalakat s a turistautakat, feltünteti továbbá a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztálya által eszközölt összes útjelzéseket s minden egyéb tudnivalót, amire turistának szüksége van. Ezenkívül magyarázó szöveggel van ellátva, mely az összes kirándulások leírását adja, végül pedig a főváros környékén létező összes közlekedési vállalatok menetrendek tartalmazza". A szervezett fővárosi turistatársadalom első jelentősebb alkotása - a megalakulás 10. évfordulóján -aDobogókőn felépült famenedékház. Ez volt a pilisi-budapestkörnyéki hegyek első turistaotthona. Nagymértékben járult hozzá nemcsak a pilisi-, hanem az országos turistamozgalom fejlődéséhez is. A telket Prokop Géza pilisszentkereszti főerdész és felesége - mindketten a turizmus lelkes támogatói - ajándékozták. A fa a Közalapítványi Erdőgondnokság adománya volt Tervezője Pfinn József építészmérnök (18611935), aki díjazás nélkül, önzetlenül dolgozott (ő tervezte egyébként a tátrai ÖTTÓ melletti menedékházat és ugyancsak tőle származik a dobogókői Téry-emlékű tervezete is). Az építési költség - felszerelés nélkül - 4.352 Koronát tett ki. A kétszobás, 14 hállóhelyes menedékházban létesült a történelmi Magyarország első hegycsúcsi meteorológiai állomása. A házavató 1898. június 5-én történt és báró Eötvös Lórándról - az Egyesület központi elnökéről - nevezték el. Eötvös korának haladó szellemű politikusa, kiváló tudós és aktív hegymászó (magashegyi turista) volt. Az avatáson elhangzott szavairól így emlékszik meg a korabeli beszámoló: ,Egyszerű, meleg, szívhez szóló hangon beszélt. Különösen azt emelte ki, hogy a megemlékezés ugyan mindig és minden formában jól esik, de rendkívül hálás a mai megemlékezésért. E menedékházat • amely az ő nevét viseli - igazi, őszinte barátai emelték, akik vele egy gondolkodásúak. Másrészt e hajlék nem díszes palota, hanem egyszerű faalkotmány, a felírás is egyszerű rajta, idővel le fog onnan kopni. A házikó is elkorhad s az emléknek csak emléke fog megmaradni, és éppen ez az, ami legjobban tetszik neki". A házikó azonban nem korhadt el. Jókarban és változatlan formában élte át mind a mai napig a hosszú évtizedeket. 1963-ban a Magyar Természetbarát Szövetség kérésére műemlék jellegűvé nyilvánította az Országos Műemléki Felügyelőség. Jelenleg turistamúzeum. Dobai Pál erdőfelügyelő