Esztergom és Vidéke, 1991

1991-01-31 / 4. szám

7 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A mészégetés kialakulásával nagyjából egyidős a pilisi kőbányák nyitása és művelése: ez a tévesen legújabbkori jelenségnek hitt tájrombolás. A nagy fáradságot és időt igénylő kezdetleges szedelékkőgyűjtés ui. nem tudta már kellőképpen kielégíteni a számbelileg továbbszaporodó, lassan-lassan civilizálódó, házakat és várakat, templomokat és kolostorokat építő elődeink építőanyag-igényeit. Szükségessé vált - mai szóval élve - „a termelés koncentrálása" a kőbányák nyitása és művelése révén. A Pilis legtöbb - ma is ismert - kőbányáját nemcsak a rómaiak, hanem az őket megelőző szkíták, illírek, pannonok és a kelta néptörzshöz tartozó eraviszkuszok is használták Pilisi ősünk tehát barlangokban, sziklahasadékokban tanyázott. Csak az őskor vége felé, méginkább az új kőkor (ie. kb. 9000-3000) elejétől kezdve épít magának kőkunyhót, ragasztja össze annak köveit eleinte sárral, később mésszel. így nem volt már annyira az erdőhöz kötve. Lassan kimerészkedett a hegyek lábánál elterülő nyílt mezőkre, és birtokba vette a Duna partszakaszainak egyes részeit is. Ezt bizonyítják a Dömös közelében és a pilismaróti Öregek dűlőben végzett ásatások. Az újkőkor végén és az ezt követő rézkorban pilisi elődünk egyre tudatosabban hagyja el az erdőt, és figyelme a pásztorkodásra, majd földEMBER A PILISBEN (2.) művelésre alkalmas térségek felé fordul. A legkitűnőbb példa erre a basaharci lelet, ahol a sok edénytöredék mellett számos, agyagból készített állatszobrocskát is találtak. Ez a régészet nyelvén az állattartásállattenyésztés számottevő szerepét jelenti. A bronzkor legjelentősebb leleteit a közeli tokodi ásatások hozták felszínre. E korabeli eszközök méginkább bizonyítják a bronzkori ember földművelő hajlamát, nagy kézügyességét, fejlett anyagismeretét és művészi érzékének további fejlődését. A vaskor elején, a koravaskorban már jól elkülöníthető népeket találunk e tájon. A szkítákat az illírek követik, majd pedig a pannonok váltják fel. A Dera patak völgyében - a Kisváci dűlőtől egészen a kiskovácsi majorig - egész sor egykorú települést tártak fel a régészek. Ezek lakói - fejlett állattartó, földművelő tevékenységük mellett - kiváló vasolvasztók, kovácsok és szerszám- meg fegyverkészítők voltak. A holdvilágárokandezitsziklái közül valószínűleg mágnesvasércet - magnetitot - termeltek ki, amit a közeli falvakban dolgoztak fel, illetve alakítottak tovább. Ezért feltétlenül ismerniük kellett a szénégetést is, hiszen a szenített fa nagyon sokáik a vasolvasztás nélkülözhetetlen eleme volt. Dobay Pál BETŰVETÉS AZ ESZTERGOMI SZÉKESEGYHÁZI ISKOLÁBAN Az Úr 1205. esztendejének egy szép napfényes reggelén fenn az esztergomi várhegyen „A. magistrum Scholarum... canonicos Strigoniensis" feliratú pecsétjével hitelesítette levelét A. iskolamester, amelyben az írni-olvasni tanulás Esztergomban használt módszeréről írt helyettesének, ki az esztergomi iskolát vezette, amíg a magister Rómában járt az érsekválasztás ügyében. Gondolatban utazzunk vissza az időben közel nyolcszáz esztendőt, és nézzük meg, hogyan ismerkedtek meg a XIII. század elején a kis tudatlanok a betűk csodálatos világával. Hasonlóképpen, mint a régi görögök és rómaiak. A tanárok először az olvasás rejtelmeibe vezették el a fiúgyerekeket. Kis táblácskákat, vagy lapokat adtak a kezükbe, amelyekre a betűket abc-rendben tették fel. A tanulók miután megismerkedtek az összes betűvel, elkezdhették a gyakorlást, amihez a Zsoltáros könyvet használták. Az olvasás tanításakor a tanárok megkövetelték, hogy a gyermekek a szótagokat érthetően ejtsék ki és jól hangsúlyozzanak. Szigorúan vették, hogy az étkezések alatti olvasásnál és a karimánál hibátlanul történjen az olvasás. Nem voltak viszont türelmetlenek, s bizony két-három év is eltelt, míg a tanulók a folyékony olvasást megtanulták. Amikor az olvasás terén már nem adódtak problémák, akkor kezdték el az írásoktatást. A tanítás itt is ugyanúgy történt, mint a rómaiaknál. Viasszal bekent táblát használtak, stílussal, vagyis hegyes íróvesszővel (amelynek másik, lapos vége volt a „radír") ebbe a viaszba vésték a betűket. Az első megtanulandó betűt maga a tanító írta a táblára, és a fiúk ezután ennek a jelnek az írását utánozták, gyakorolták. Nem volt ritka az az eset sem, amikor a tanító a gyerek kezét is vezette. A viaszba való írást a betűk megtanulása után még sokáig használták a számolásnál. Amikor már jól tudtak írni a tanulók, akkor lúdtollat kaptak a kezükbe. Ezt az íróeszközt már a X. században is használták. 1200 körül papiruszra, pergamenre és fakéregre írtak tintával, amit koromból, bórkőből, szénből, majd vitriolból állítottak elő. Tintatartóul szarvat használtak, amelyet az íróasztalba erősítettek. Az írás megtanulásának óriási jelentősége volt, mert az iskolából kikerülve a könyvmásolás kitűnő, jól megfizetett foglalkozásnak számított, s az sem volt utolsó dolog, hogy az írni tudó magának is írhatott könyvet (kódexet), s így egy felbecsülhetetlen kincset tudhatott a magáénak. Bánomyné Kovács Ildikó KRÓNIKA 1791. január 18.: Esztergom vármegye Nemesi Közgyűlése engedélyt adott az egyik szenttamási malom eladására (100 Ft 30 x). A katonai szállításban elhullott lovak miatt kárpótlást fizetett Varga Mihály (Marót) 2 ló Szklenár István (Szentgyörgymező) 1 ló 1841. január 18.: A vármegye megállapítja a sütőipari termékek árát: 1 váltó krajcárnyi zsemle 2 3/5 lat 3 váltó krajcárnyi fehér kenyér 17115 lat 3 váltó krajcárnyi fekete kenyér 191/5 lat Érdekes, hogy nem a pénz felől indul el a számolás, mint ma, hanem a termék felől. 1841. január 19.: Voigt Antal könyvkötő legény kérte a várostól letelepedése engedélyezését, amit nem adtak meg, tekintettel arra, hogy a szakmában elegen vannak. 1941. január 20.: Öt jelölt volt az esztergomi polgármester választáson. A jelöltek közül dr. Etter Jenő kapta a legtöbb szavazatot. 1791. január 20.: A városi tanács a török kereskedőkkel kapcsolatos döntést hozott. 1931. január 21.: Járdaépítés céljára Dömös község 4000 P. kölcsönt vesz fel a Takarékpénztár RT-től. Az összeg azonban arra sem elég, hogy a belterület utcáit korszerűsítsék, így a hajóállomáshoz vezető gyalogút egyelőre járda nélkül marad. 1921. január 23.: Az Esztergom és Vidéke szerint népfőiskola fog Esztergomban kezdődni. 1741. január 24.: Szilcz József bíró kiküldetett a városi magyar elemi iskola vizsgálatára. 1921. január 24.: A pilismaróti képviseló-testület elveti Róka János indítványát egy új kör orvosi lak építésére. A javaslat a nagyhídon túli közkút körüli teret jelöli meg az építkezés helyéül, amit a képviselők szűknek és alkalmatlannak találnak 1936. január 25. és 30.: Tát, illetve Dömös képviselő-testülete kimondja, hogy anyagilag is hozzájárul a járási szegényház felállításához a mogyorósbányai Plesch-féle kastélyban. A két község az adó arányában vállalja a költségek egy részét, a szegény-alap terhére. 1951. január 27.: Dömösön nemrég nyílt meg az állandó napközi otthon, s immár „zavartalanul működik 30 gyermekkel". A községi tanács ma hagyja jóvá Schleer Jánosné vezető, valamint Sztancsik Istvánné főzőnő kinevezését az új intézményhez. 1741. január 28.: Ernszt Mihály német szabómester egy évre bérbe vette a városi tanácsházban a kancellista melletti szobát. 1941. január 29.: Esztergom város képviselő-testületének ülésén az új polgármester, dr. Etter Jenő, programot adott. Megyei Levéltár I D Ő L A P O Z Ó Szerkeszti: