Esztergom és Vidéke, 1991

1991-08-09 / 31. szám

4: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Qarai (jábor: Honalapítók István király lovas-szobra alatt, a föld mélyén, a várfalai^ tövében dsi katona-csontokinyugszanak karoí^s CábaJimészváza, koponyád és kéz- és íáb fejek^ízekre hullott csonkjai; Általukéit és rajtuf^áttt az ország, s holtukat túlélte a türelem, hogy megtartja majd, aki alapozta a hazát - házat rakván romokra... fent ajelkép megrendülhet: Cehet kiválasztott tehetség, hdsiesség szobra, bölcs szigor s változó szerep emlékműve, - istenült drület de lent, kik.az eszményne^testet adtakj, testből csonttá [ettekés fennmaradta^ utódaikban; kik,a lényeget drziki a megtartó titkok^tudói, az örökös kezdetekjolytatói, a hon folyton újjá-alapítói: rendületleneí^a névtelenek^ me<wut pc* pn QWlUH vSfCjjflíU tluCetUU ^ttlVv), tf uuiomcu \ti uc*vicm m |MjíkH<iitl, ív<taur .ícvijitiun., itníiuv7<u Qímah'oncí ti % <(o u»> < m..n«kí (jUAtenuf ntn Uti tt muric*ilico ertnc ítwe lutfrmui ( Egy évig volt sógorom Londonban, ösztöndíjasként. Mint számítógépes mérnök dolgozott egy egyetem intézetében. Élménybeszámolói rendre, ösztönösen az életmód-bemutatása felé kanyarodtak. Nyugodt reggeli, autózás az intézetbe házigazdájával, tizenegykor témamegbeszélés, lönes - közösen, tea közösen , munka, gépek, tea, ötkor haza, a kocsiban beszélgetés a szakmáról. S közben mindenről szó esett, ami a polgári lét része. Gyanúsan hihetetlen volt számomra a gyerekkori Verne-regények angol hidegvére, most Ernő beszámolói is azt erősítették: nem valami fensőbb, méltóságos közöny jellemző rájuk, - annál inkább egyfajta olyan nyugalom, mely nemcsak az északi ember mentalitásából, hanem a háttér biztonságából táplálkozik. Ekkor esett szó a toleranciáról, az „egymáshoz való pozitív viszonyról- Az angol tolerancia? Londonban nagy divat a kocogás. Bárki, bárhol, bárhogyan öltözve teheti. És megtehetné elölslicees gatyában is - a parkokban mégsem láttam ilyen futókat. Ugyanis mindenki tudja, hogy a sétálók között akadhat olyan valaki akár csak egy -, akit ez zavarhat. S ezért tornagatyát húznak. Hogyan lehet ezt megtanulni? Tiltással? Neveléssel? Hogyan lehet megértetni, hogy csak akkor teszek valamit, ha az környezetemet nem zavarja? Hogy nem bőgetem sem a motoromat, sem a számat, ha vannak, akik rosszalóan felkapják rá a fejüket! Megszűntek a tilalmi előírások, el rozsdásodtak a Tilos! kezdetű táblák: tudunk-e élni ezzel a szabadsággal? összeegyeztethető-e a rend és a szabadság? Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent. ifja József Attila 1937-ben. Egy minden rendet felrúgó világban, mint az akkori és mint ez a mostani: állnak-e bennünk a kőtáblák? Nem nagy, közös, szabadtéri hittanórákra vágyom , bebizonyosodott, hogy ez nem megoldás. A közöségi életet szabályzó mózesi törvényekhez az egyénnek kell eljutnia, egyedül, hogy kilépve önmaga kapuján, mindig úgy öltözzék, kívül és belül, ahogyan pontos érzéke diktálja. Mint a róka, aki időre várja a kis herceget: „hozzád öltöztetem a szívemet." De ettől még messze állunk! Kinevették, kigúnyolták a zongoratanárt, aki a munkaközvetítőben végzettségének, képesítésének megfelelő munkát keresett. Nem sajnálkozó, együttérző, szomorkás mosollyal mondtak neki nemet, hanem kiröhögték. O ezt hogyan tolerálta? Tévedés ne essék: nem az oly nagy elánnal ócsárolt korábbi negyven év bérencéről, tollnokáról, pártmunkásáról, káderéről van szó, hanem egy kultúraközvetítőről, pedagógusról. Az előbbiek biztosan nem munkanélküliek. Nekünk ezt hogyan lehet tolerálnunk? Mi van? Egyesek már gatyát sem húznak?! Mitől ilyen gyönyörű a pázsitja, uram? - kérdezi a keleteurópai a londoni polgárt, aki épp környezetkímélő masináját tologatja kertjében. Mitől? A klíma, uram, a klíma. Persze, hetente kétszer nyitjuk. De egyszer mindenképp! Hogy mióta? Legalább ötszáz éve.Addig még van időnk. Van? Biztos van? Rafael Balázs ISTVÁN KIRÁLY INTELMEIBŐL (...) A türelemről így beszél Pál apostol: „Türelmesek, legyetekmindenki iránt.~ És az Ur az evangéliumban: yA ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.** Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. (...) Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes. (...) A vendégek és a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. (...) Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. (...) Légy türelmes mindenkihez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz is, akik nem fémek a hatalomhoz.