Esztergom és Vidéke, 1991

1991-06-21 / 24. szám

7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE FORUM STRIGONIENSE Szerkeszti: SEBŐ JÓZSEFI Ha nem is nagyon erős tehát, mégis értékelhető nagyságrendű az az összefüggés, hogy minél régebben esztergomi a család, annál inkább erősödnek a városon belüli baráti kapcsolatok. Az embereknek tehát, ezt mutatják az adatok, vannak társas-társadalmi kapcsolataik. Úgy tűnik, szó sincs izolációról, az annyit emlegetett elmagányosodásról. Csak ezek a kapcsolatok a magánszférába tolódtak át; az elmúlt évtizedek csupán a közösségi jellegű kapcsolatrendszereket gátolták. Közösség, közösségi élet, közélet alapkérdés itt az információ. Részt venni csak abban képes az ember, amiről tud. Az informáltságot, tájékozottságot, pontosabban leginkább azt, hogy a megkérdezetteknek mi a véleménye tájékozódási lehetőségeiről és milyen információ-szükséglete van, a kérdőív több kérdésével "mértük be". Az általános kép meglehetősen siralmas; bár ismerve a pártállam tájékoztatás-politikáját, ez nem lehet meglepő. Az a hatalmi-politikai szerkezet, amely nem tart igényt az állampolgárok részvételére, sőt azt a centralizált döntési lánc zavaró tényezőjének tartja, természetesen nem tartja szükségesnek az információs csatornák kiepültségét sem. Nem csodálható tehát, hogy - egy 1987-es adatfelvételben - arra a kérdésre, hogy „Mennyire tájékozott ön a város ügyeiben?" a válaszolók többsége nemleges választ ad. A válaszadást egy hét fokozatú skálán történő elhelyezéssel kértük. Esztergomban a megkérdezettek 15 %-a vallotta magát jól tájékozottnak, 40 %-a közepesnek és 45 %-a rossznak. Ugyanezek az adatok Pápán 12 44 % és 42 %; Orosházán pedig 14 50 % és 36 %. A lakók-várospolgárok? Lehet-e ilyen körülmények között egyáltalán polgárról beszélni? Közel fele tehát teljesen alultájckozottnak érzi magát, és fel kell figyelni arra is, hogy nem az első kérdés ez, amelyben az esztergomiak valamivel kritikusabbak saját városukkal, mint a másik két vizsgált kisváros lakói. Nézzünk néhány konkrét ismeretre vonatkozó kérdést. Abból indultunk ki, hogy a helyi politikában-közéletben való eligazodás, részvétel egyik alapvető ismeret-alapja (és így a tájékozottság fontos mutatója), hogy mennyire ismerik az emberek a legjelentősebb vezetőket. Rákérdeztünk ezért, hogy ismerik-e a tanácselnök, az MSZMP városi titkára (a felvétel időpontjában még a legfontosabb helyi hatalmi tényező!), a körzet országgyűlési képviselője és saját (helyi) tanácstagja nevét, tud-e róla valami mást is. Az alapadatok, további részletes kommentár nélkül: saját tanácstagját, aki városrészét, legszűkebb lakóhelyi környezetét képviseli a város „legfőbb döntéshozó testületében", az esztergomiak 52 %-a ismerte névről, és további adatot (foglalkozása, munkahelye) a tanácstagról mindössze 32 % tudott. Az MSZMP városi titkárát, aki mind tudjuk, ez időben még gyakorlatilag a város igazi „első embere", s aki a felvétel időpontjában már több mint fél évtizede töltötte be ezt a posztot, névről legalább a megkérdezettek alig 25 %-a ismerte, egyebet róla gyakorlatilag senki sem tudott mondani. (Eredeti foglalkozásáról, iskolai végzettségéről 5 % tudott.) A tanácselnököt ezekhez képest jól ismerték, a válaszolók 78 %-a. (A vizsgált kisvárosok között ez a legmagasabb arány!) Nem csodálható: az akkori elnök már vagy másfél évtizede volt funkcióban, ennyi idő alatt, ha máshonnan nem, közérdekű hirdetmény-aláirásokból is ismertté kellett hogy váljon a neve. (S hogy akkor 22 %, a válaszolók csaknem negyede miért nem ismerte mégis? - azt hiszem, ez mutatja igazán az állampolgár és „néphatalom" akkori viszonyát...)További információval egyébként a tanácselnök személyéről,tevékenységéről a megkérdezettek egy tizede tudott szolgálni.Az országgyűlési képviselő nevét 49 % ismerte, ők viszont csaknem mind (42 % ) tudták foglalkozását is (orvos). Érdekes, hogy még a „funkcionáriusok" fele sem tudott a tanácselnökről, nevén túl, semmit...! Azzal kezdtem az adatok bemutatááltal végzett elemzés szerint a vizsgált városok között a kötődés motívumaiban található eltérések 80 %-a ezekben a tényezőkben jut kifejezésre. Valós megkötő tényező ez? Vagy csak a gyakran hallott szlogen „illő" ismétlése? Nem eldönthető. Akár így, akár úgy, az biztosan tény, hogy a hagyományrendszer, mint városhoz kötő motívum, benne van a város közgondolkodásában; lehet és kell rá épiteni. A domináns vélemény a város egészében az,hogy az itt élők nem eléggé becsülik a hagyományokat. Ellentmondásban van ez a fentebb mondottakkal, azzal hogy a városhoz kötő motívumok között a legerősebb a hagyomány? Igen is meg nem is. Mert egyik oldalról benne lehet egy olyan attitűd, hogy "én tudom és ismerem és értékelem a hagyományokat, de sajnos a többiek ..." De a másik részen lehet az is, hogy az első kérdésre, a megkötő motívumra adott válasz inkább csak a beletörődés vagy kényszer "megideologizálása" (annak ugyanis, hogy „úgyse tudok elköltözni", vagy hogy „másutt se jobb"), míg a másik, a hagyományok megbecsültségéről szóló ítélet a tulajdonképpeni igazi vélemény. sát, hogy „kommentár nélkül"; mégsem állom meg, hogy meg ne kérdezzem: milyen lehet az állampolgár viszonya városának ügyeihez, ha ennyire és így ismeri saját helyi társadalmának legfőbb politikai vezetőit?... A városlakónak, mint állampolgárnak alig volt köze a politikához-közélethez; ez a legfontosabb tanulsága töredékes adatainknak. A közélet-politika a mindennapok világán kívül volt, az emberek többsége élte a maga életét, lehetőleg függetlenítve magát a tőle idegen politika mozgásaitól. Merthogy azok a mozgások sem voltak tekintettel és figyelemmel az ő életére, szükségleteire. Az élet és a politika külön vágányokon futott. - Múlt időben írom ezeket; kérdés, hogy 1989-90 történései alapjában változtattak-e a helyzeten? Talán a legfontosabb, hogy van-e a városlakónak szubjektív kötődése városához, s ha igen, mik ennek a motívumai? Megkérdeztük, hogy „Ha szabadon választhatná meg lakóhelyét, hol lakna legszívesebben és miért?" Az esztergomiak 69 %-a (az arány lényegében azonos a másik két vizsgált kisvárosban, Győrött több, 83 %) tartósan a városban képzeli el az életét. Csak 8 % vágyik Budapestre, 11 % más városba. A kötődés motívumai között - természetesen a „megszokás", a családi-baráti kapcsolatok" mellett, amelyek mindenütt fontos tényezők - Esztergomban igen gyakori a történelmi múlt, a hagyományok és a vonzó városkép említése. A Kovács Erzsébet A városhoz való kötődést nyilvánvalóan befolyásolja az is, hogy mennyire elégedett az ember azzal, amit a város különböző dolgokban éppen aktuálisan nyújtani képes. Szempontunkból tehát nem az az érdekes, hogy ténylegesen - objektív mutatókkal mérve - milyen az ellátás, hanem csak az, hogy ezzel az emberek mennyire elégedettek. Harminc tényező értékelését kértük, mindegyiket a teljes elégedettségtől a teljes elégedetlenségig tartó 5 fokú skálán. A 30 tényező a következő volt: az élelmiszerüzletek, a zöldségüzletek, a húsboltok, a ruházati cikk, iparcikk ellátással, az üzletekben a kiszolgálással, az úthálózattal, a vasúti és távolsági buszközlekedéssel, a helyi közlekedéssel, a közművesítéssel, a szemétszállítással, az utcák tisztaságával, az egészségügyi ellátással, a postai levélkézbesítéssel, a telefonnal, aháztartási gépjavítással, a vendéglátással, a stranddal, a sportolási lehetőségekkel, az óvodákkal, a könyvbeszerzési lehetőségekkel, a könyvtárral, a művelődési házzal, a mozikkal, a színházi előadásokkal, a múzeumokkal és a kiállításokkal kapcsolatos elégedettség. Részletes adatok mellőzésével annyit, hogy Esztergom lakóinak véleménye a többi városhoz viszonyítva csaknem minden kérdésben az elégedetlenség irányába tér el. Az „átlag-osztályzatok" - 5 volt a teljes elégedettség, 1 a teljes elégedetlenség - a megítélt tényezők többségénél alig haladják meg a 3-at. Az esztergomiak tehát a város által nyújtott szolgáltatások tekintetében kritikusan, más városok lakóinál kritikusabban ítélik meg városukat. És megint egy más természetű, de ezt alátámasztani látszó adat: az esztergomiak több, mint fele (57%) úgy véli, hogy ebben a városban az embernek elsősorban magára kell számítania; problémái megoldásában nemigen várhat mástól - a „várostól" - segítséget. A város kritikus szemlélete törvényszerűen vált ki egy inkább befelé forduló attitűdöt. A lakók inkább nem, mint igen érzik mindenféle szükségletüket jól kielégítő otthonuknak a várost. Igaz, a város fejlődésmenetének vázolt ellentmondásaiban bőven benne van ennek a magyarázata. De ettől a tény még tény marad; olyan tény, amellyel az önállósuló várospolitikának számolnia kell! A városlakókról és véleményeikről szóló alfejezet zárlatául még egy adatsor. Mint jeleztem korábban, az esztergomi megkérdezésben a kérdőív függelékeként beiktattunk egy kérdést a városrészek megítéléséről. így hangzott: „Kérem, osztályozza a felsorólt városrészeket! Az ón számára legjobbnak ítélt 5-öst, a legrosszabb l-est kaphat." Itt a városrészenkénti átlagosztályzatot adom: Szentgyörgymező 2,72 Kertváros 2,64 Szenttamás 2,36 Nagyváros 3,39 Víziváros 3,45 Bánomi dűlő 3,77 Belváros 4,09 Ennyit hát a városlakókról s véleményeikről. Ollózott: Sebő József TUDJA ÖN, HOGY EVBEN IS VÁRSZÍNHÁZ? Érdeklődjön a GRAN TOURSBAN!