Esztergom és Vidéke, 1991

1991-01-25 / 3. szám

21 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Esztergomi farsangi mulatságok Az 1880-as évek táncrendjei után - lásd Esztergom és Vidéke 1990/2 számban nézzük meg a későbbieket is. Az Esztergomi Kereskedő Ifjak 1893. január 8-i táncvigalma felolvasással és hangversennyel kezdődött, melynek műsorát az egyszerű könyvalakú táncrendben közölték is. A város műkedvelő zenészei között találjuk Perényi Kálmánt, a későbbi alispánt, Borovitska Adolfot és Brenner Lujzát. Ez a műsor a kereskedő ifjak fejlett kulturális érzékét mutatja. A monarchia közös hadseregének Esztergomban állomásozó alakulatai is rendeztek bált minden évben. Ezek közül fennmaradt az 1893 és '94 telén tartott bálok táncrendje. Az elsőnek vörös selyemmel borított könyvalakú 8x5 cm-es táncrendjét még az osztrák kétfejű sas fémdomborműve díszíti, míg a következő évben ez már elmaradt. Míg az első teljesen német nyelvű, a másik már kétnyelvű, de a csárdás mindig "csárdás". Fontos szerepet töltött be Esztergomban a Tornaegyesület, melynek székháza a szigeten volt, ahol a tornaszerek a téli mozgást biztosították. 1899-ben pedig az akkori háznagy Dr. Prokopp Gyula ott létesítette az első jégpályát. Ők is megrendezték évente a báljaikat, amelyekről 3 táncrend maradt ránk. Az 1892. febr. 27-i jelmezestély táncrendjén magasan emelkedő bordásfal és gyűrűk alatt lapul meg a kis táncrend. Gazdagabb az 1895-i jelmezestély táncrendje. A 8x7 cm-es pajzs harántsávval kék és vörös mezőkre oszlik, melyen vívósisak, tornagyűrűk és súlyzó domborodik. Hátlapján lapul a 5x4 cm-es könyvecske a szokásos táncrenddel, majd a rendezők teljes névsora: elnökök: Dr. Földváry István, a későbbi városifőügyész, Büttner Róbert káptalani intéző, titkárEtter Gyula, háznagy Dr. Prokopp Gyula akkor ügyvédjelölt, 1910-től a város főügyésze, pénztáros Brenner Ferenc később a Takarék igazgatója. Rendezők: dr. Etter Dezső, Etter Ödön a Takarék híres vezérigazgatója, Gerenday Józsefaz EsztergomiLapok szerkesztője, Kaán Károly a Borászat alapítója, Dr. Perényi Kálmán a neves alispán, Kerschbaummayer Károly patikus, Marosi Ferenc vaskereskedő, hogy csak azokat említsük, akiknek utódai ma is itt élnek közöttünk, de őseik akkor a város aranyifjúságához tartoztak. A Tornaegyesület harmadik táncrendje az 1897-i bálról ad hírt. Fehérselyem borítású, könyvalakú táncrendjének előlapja szintén domborművekkel díszített. A 9x5 cm-es könyvecske sarkai is ezüstözött ötvösmukával díszesek, úgy az elő, mint a hátlapján. Az előlap közepén buzogányt emelő harci pajzsot tartó férfi mellszobra domborodik. Belül csak a táncrendet találjuk, a rendezők neve nélkül. Nézzünk meg most néhány táncrendet az 1900-as évek elejéről is. 1904. január 24-én volt az Esztergomi Kereskedő ifjak szokásos táncmulatsága, melynek táncrendje már a szecesszió dekoratív stílusában készült. Könyvalakja már nem egyenesvonalú, hanem hullámos. Rózsaszín alapú 12x7 cm-es fedőlapján fehér dombor nyomással hárfázó, lobogó hajú nőt látunk, aki mellett kottalap előtt három madárka énekel. Az alakokat gazdagon kanyargó vonaldísz veszi körül. Az itt állomásozó tisztikar úgy látszik szintén évenkénti báljáról az 1905. évi Officiers Ball táncrendjét őrizték meg őseink. Ez is a szecesszió kiemelkedő emléke. A hullámos szélű könyvalakú 11x6 cm-es nagyságú táncrend előlapját művészi bronz dombormű díszíti keringőző pár alakjával. E két táncrend már magasabb, karcsúbb alakjával is a szecesszió jellegzetességét érezteti. A táncok kétnyelvűek, így megtudhatjuk, hogy a walzer a keringő, a polka magyarul tipegő, a quadrille a négyes, de a csárdás itt is mindig „ csárdás ". A Vendéglősök is megrendezték még évente a báljukat. Fennmaradt az 1928-ban is még megrendezett báljuk táncrendje. A 8x6 cm-es könyvecske előlapja harántsáwal osztott kék és sárga selyem. Itt az 5x8 cm-es fahordó a könyv felett a kapocs alatt függ piros zsinóron. A táncrend a szokásos, de a nyomta tóTorna Jelmezestély Táncrenc^e 1895. febr. 16. ja Valuska János táncrendkészítőnek írja magát Budapest, Rózsa u. 57. alatt. Utolsónak vesszük az 1929-i Balassa Bál táncrendjét, - mely a Balassa kultusz fellendülését mutatja, igen művészi kivitelben. Karton könyvének előlapján bronz dombormű táncoló párral. Első lapján Balassa vers: Eleget hordoztuk Héjában a sok but Legyen már tőlünk távul Mostan együnk, igyunk, vigadjunk Vigadjunk, táncoljunk! Távozzunk bánatunktul. Utolsó lapján az esztergomi vár középkori képe Németh Gábor metszete után Prokoppné dr. Stengl Marianna 1859 decemberében súlyos gondok gyötörték Ferenc József császár birodalmát. A solferinói csata után, amelyben az osztrák seregek súlyos vereséget szenvedtek az olasz-francia csapatoktól, megalázó békét kellett kötni. De a zsandárság figyelme azért mindenre kiterjedt. Az esztergomi zsandár járőr (3. csapat, 5. szárny) december 5-én éjjeli fél 12-kor, a vízivárosi Frühmorgen József kávéházában kártyázáson érte Kropáts Alajos szenttamási jegyzőt, Kari István molnár mestert és Thier Józsefet. Wiesner káplár a polgármesterhez küldött feljelentéséhez csatolta a bankban levő 2 forint 5 krajcárnyi pénzt, valamint a lefogmegszületett a döntés, amely két kártyázót 10-10 forintra büntette (a harmadikat miért nem?), és ugyanígy a kávéház tulajdonosát is, aki a kártyát adta a „bűncselekményhez". A szolgabíró döntéséről német nyelvű levélben értesítette a zsandárHajdanvolt hétköznapok Egy rosszul végződött kártyaparti lalt kártyákat. Az iratok közt ma is megtalálható 14 kártyából nem lehet megállapítani biztosan, hogy mi volt az a hazárdjáték, amely beleütközött egy 1859. júniusában kelt császári rendeletbe. Francia kártya, de hiányos, a megmaradt legnagyobb érték 8-as, így arra lehet következtetni, hogy a magyar kártyával játszott huszonegy ezés változatát játszották, amelyben a kilences a nyerő. A lefoglalt pénz és a bizonyíték elindult a hivatali úton. A polgármester áttette a járásbírósághoz, amely az esztergomi császári királyi szolgabírósághoz továbbította. Itt szárny parancsnokot, s átküldte a „törvényes feladási díjat", a büntetés 1/3-át. Az esztergomi polgármesternek magyar nyelvű levél ment. A fentmaradt 20 forintot és a lefoglalt pénzt az illető község szegény pénztárába kellett elhelyezni. Az abszolutizmus éveiben az esztergomi polgármester igazgatási ügyekben a szomszédos mezővárosok ügyeit is intézte, de bizonyos ügyek az 1848 előtti állapotnak megfelelően külön intéztettek. így az ügyet Tóth József község bírája nyugtája zárta le, amelyet a szolgabírói akta fedőlapjához ragasztottak: „Nyugta 22 fr az az huszonkét forint öt xár ausztriai értékű pénzről, mellyeket Főpolgár Mesteri Hivataltól Frühmorgen Jósef kávés heliségén tilos kártyázás miatt a szegények pénztárába mint büntetés pénz kezemhez adatott. Kelt Esztergom Vizi Város." Az ügy szereplői közül csak Tóth József neve maradt fent hosszabb ideig, a Prímás-szigeten a mai Helischer József út viselte a nevét egy ideig, majd a későbbiekben csak bírói funkciója emlékét Bíró út formában 1982-ig. A hétköznapi ügyet az teszi érdekessé számunkra, hogy a buzgó zsandár lefoglalta a corpus delictit, s az 130 éven keresztül sem kallódott el, levéltárunkban őrizzük. S az a történelmi tapasztalat, hogy egy központosított (rendőr) államban a hatalom helyi képviselői a vég közelében is úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ortutay András